Nyáron könnyebben kerülök nosztalgikus hangulatba. Budapesten, a kertvárosi részen élek, Zugló pillanatok alatt felidézi bennem Békéscsabát (bizonyos környékein járva, persze), ahol 19 éves koromig éltem. A kertekben még mindig látni olyan virágokat, amelyek a nagymamám kertjében is ott bólogatták nyaranta a fejüket.

Kertes házban élni maga az álom, én mondom nektek. Még ha most átmenetileg nincs is klasszikus értelemben vett kertes lakásom, olyanban nőttem fel, és olyanban is szeretném leélni az éltemet. Hogy miért? Hát ezért!

Nem a Lila akác közbe születtem. Annál valami sokkal menőbb helyen láttam meg a napvilágot. Budapest, kertváros. Tudjátok, amit a belvárosi vagányok már csak „vidéknek” hívnak. Szerintük itt már sárga buszok járnak, csirke- és disznótartás van minden udvarban és ismer mindenki mindenkit. A másik előítéletet pedig a Született feleségeknek köszönheti lakóhelyem. Elmesélem nektek, mi zajlik valójában a kertvárosban.