Mióta elindítottam a blogomat, egyre több ismerős szerez tudomást arról, hogy egy ideje az impulzus alapú shoppingolást lecseréltem a tudatos vásárlásra. Sokan kérdezik, hogy lehet mindezt kivitelezni, amikor a csapból is a rengeteg reklám, akció és újdonság folyik. Az, hogy nem olvasok magazinokat, nem nézek tévét és nem iratkozom fel egyetlen márka hírlevelére sem, hogy aztán jobbnál jobb ajánlatokkal bombázzanak, csak az egyik része a tudatosságnak. Az önfegyelem megtartása és a fogyasztási szokások megváltoztatása azonban korántsem ilyen egyszerű.
Amikor elkezdtem magamat leszoktatni a vásárlásról, szinte automatikusan jött az az igény, hogy leselejtezzem az évek óta nem használt dolgaimat. A legtöbben biztosan voltatok már olyan helyzetben, amikor csak amiatt őrizgettetek valamit, hogy hátha jó lesz még egyszer. Nemcsak ruhákra és cipőkre gondolok, hanem minden olyan tárgyra, amit nincs szívetek kidobni, pedig valójában már semmi szükségetek nincs rá.
A selejtezés nem könnyű feladat. Számomra leginkább érzelmileg volt megterhelő, mert a kedves emlékeket őrző tárgyaimtól, ruhadarabjaimtól nem volt könnyű megválni.
Már csak azért sem, mert ez az egész nem úgy kezdődött, hogy most akkor én minimalista leszek, és egyik napról a másikra új szokásokat veszek fel.
Miután az előzőnél nagyobb lakásba költöztünk, és a cuccaink kezdték helyettünk belakni a magunknak szánt életteret, a férjemmel egyetértésben úgy döntöttünk, hogy ennek véget kell vetni. Semmi kedvünk nem volt ugyanis azért vásárolni még több szekrényt és komódot, hogy azokban pihentessük a rég nem használt, mi több, elfelejtett dolgainkat.
Egyszer egy ismerősöm mesélte, hogy az édesapjának volt egy érdekes elmélete. Ha a költözés utáni második évben még mindig vannak olyan dobozok, amiket ki sem nyitottál, azoknak a tartalmára egészen biztosan nincs már szükséged. Ők drasztikus módját választották a selejtezésnek. A teli dobozokat úgy ahogy voltak, egy mozdulattal kihajították a konténerbe. Ez is egy megoldás.
De nézzük most lépésről lépésre, hogyan érdemes belevágni a minimalista életstílusba.
Tegyétek fel magatoknak a kérdést: MIÉRT SZERETNÉM?
A legfontosabb, hogy először tisztázzátok magatokban, valóban szeretnétek-e egy egyszerűbb és átláthatóbb életstílust, és ha igen, miért? Ha ezekre a kérdésekre megtaláljátok a saját válaszotokat, azzal már egy komoly lépést tettetek a megvalósítás felé. A minimalizmusra érdemes eszközként tekinteni, amely segíthet egy nyugodtabb és függetlenebb életmód kialakításában. Nekem sokat segített, hogy elképzeltem, milyen életkörülményeket szeretnék teremteni, és a minimalista szemléletmód milyen módon segíthet, hogy mindezt el is tudjam érni.
A „miértek” tisztázása tehát az első lépés a „hogyan” felé.
Kezdjétek kis lépésekkel
Például a selejtezéssel. Természetesen ez sem megy egyik napról a másikra. Ha kis lépésekben haladtok, akkor minden apró cél elérését sikerként könyvelhetitek el, ami motiválni fog arra, hogy folytassátok, amit elkezdtetek. Megtorpanások, elbizonytalanodások ugyanis mindig lesznek, és ezeken sokkal könnyebb átlendülni, ha mondjuk nem egy nap alatt tervezitek a komplett konyhát vagy gardróbot végigtúrni.
A tartós eredményhez és az új szokások kialakításához sok időre van szükség.
Mivel érdemes kezdeni? A cikk folytatásában elárulom, kattintsatok ide, és olvassátok tovább a posztot. A blogomon további hasznos cikkeket is találtok.
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
