Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. Aki az állatot szereti, az meg főleg! Összeállításunkban most olyan úti célokat gyűjtöttem nektek össze, amiknek helye van a hozzám hasonló állatbarátok bakancslistáján. És higgyétek el, nem a velencei galambinvázió kellős közepére foglak elkalauzolni titeket...
A zsiráfos kastélyszálló
A Kenyában elhelyezkedő Zsiráf Központ (hivatalosan Giraffe Manor) az egyik álom-úticélom. Maga a szálló az 1930-as években épült, akkor és most is a legexkluzívabb igények kiszolgálására – ez viszont az árakon is meglátszik: a legolcsóbb ár 550 dollár, azaz nagyjából 160 000 forint.
Ha annyira gazdag lennék, hogy azt sem tudnám, mitévő legyek a pénzemmel, akkor darumadarakat hajtogatnék húszezres bankókból valószínűleg ide mennék.
Ez a hely attól igazán csodálatos, hogy a hotel kertjébe szabad bejárása van a zsiráfoknak, így ha az ablakok nyitva vannak, akár a szállóba is bekukkantanak. Persze azzal is tisztában vagyok, hogy van, aki számára ez kész rémálom lenne: nyilván komoly higiéniai kérdéseket vet fel, hogy mennyire van az rendben, ha egy zsiráf lazán beleeszik az ember reggelijébe (a fotók tanúsága szerint ez mindennapos dolog a birtokon). Az én szememben viszont az egész olyan, mint egy mesebeli hely, ráadásul a zsiráfokon túl orrszarvúk, elefántok és különleges madárfajok is meglátogatják néha a kertet.
Rókafalu
A Tokiótól nagyjából kétórás vonatútra lévő Zao rókafalu szintén bakancslistás hely – legalábbis nekem meg még sok ezer másik embernek. A faluban hat rókafaj él teljes békességben, a helyiek pedig örülnek a jelenlétüknek, ugyanis a japán mitológia szerint a rókáknak mágikus ereje van, ők a jólét és a termékenység istenei.
Bár az ideérkezőket táblák figyelmeztetik arra, hogy a rókák mégiscsak vadállatok, a beszámolók szerint eddig még senkinek nem volt kellemetlen találkozója a négylábúakkal, és mindenki pozitív élményekkel távozott. Mindössze pár szabály van a faluban:
Én hajlandó lennék ezeket betartani, ha végre ide utazhatnék.
A nyulak szigete
Okunoshima neve nagyjából 2014-ben robbant be a köztudatba, amikor a neten fénysebességgel kezdtek terjedni az ott készült videók. Ha így elsőre nem is mond semmit a név, akkor elárulom, hogy ez az a hely, amit a nyulak szigeteként emlegetnek. Így már megvan, ugye? A helyet nagyon hirtelen fedezte fel magának a világ, és turisták tömegei kezdtek érdeklődni a iránta. A sziget pont annyit tud, amennyit a neve ígér: elképesztően sok nyúllal várja a látogatókat.
A mai napig nem tudni, hogy is kerültek a tapsifülesek a szigetre – ugyanis nem őshonos fajról beszélünk. Állítólag kísérleti nyúlként szállították oda az első populációt valamikor az 1920-as évek körül, hogy a japán katonaság vegyi fegyvereket tesztelhessen rajtuk.
Hogy ez igaz-e vagy sem, azt nem lehet tudni – az viszont biztos, hogy a nyulak most élnek és virulnak, méghozzá a turisták legnagyobb örömére.
A disznókkal tarkított homokos tengerpart
A Bahamákról elsősorban a luxus ugrik be az embernek – de gondoltátok volna, hogy a legtöbb vagyonos ember azért érkezik ide, hogy disznókkal együtt lubickolhasson a tengerben? Egy aprócska sziget, Big Major Cay ugyanis arról híres, hogy a pálmafás, fehér homokos tengerparton egy kisebb malaccsorda lakik – akik a turistákkal együtt szoktak megmártózni a kristálytiszta tengerben.
A nyulak szigetéhez hasonlóan ebben az esetben is rejtély fedi, hogy hogy a fenébe kerültek oda a disznók, a leginkább reálisnak tűnő magyarázat szerint egy csapat itt horgonyozó tengerész hagyhatott hátra pár malacot, akit élelemnek szántak – de mivel nem ölték meg őket, a disznók kész populációvá „nőtték ki” magukat.
Sajnos itt is bebizonyosodott, hogy az ember nem tud vigyázni a környezetére: idén először elpusztult egy malac a szigeten, mert a turisták rummal itatták, így az állomány most 15 disznót jelent.
