Sziasztok, Emcsi vagyok, 26 éves és kóros Hello Kitty-függőségben szenvedek. Nem rózsaszín a lakásom, nem Hello Kitty-matricás a kocsim, nincs szentélyem, és nem viselem a homlokom ezt a cukiságot. Sőt, kifejezetten elutasítok minden habos-babos csajos dolgot, de Hello Kitty szent és sérthetetlen. Mert ő egy macska, akinek nincs szája, ellenben masnija és ellenállhatatlan kisugárzása! Kérlek, olvassatok tovább, hogy megértsétek, miért imádom őt annyira.
Mielőtt belemerülnék, engedjétek meg, hogy a cikk további részében rózsaszín kis barátomat Kittyke néven emlegessem. Egyrészt mert így szoktam, másrészt idegesítő lenne nektek és nekem is a teljes nevét leírni, akárhányszor alany kell a mondatomba.
Kittykét csak utálni vagy imádni lehet, középút nincs. Valaki vagy túl gyerekesnek, ostobának és nyálasnak gondolja, míg más megőrül érte, akárcsak én. Leírom nektek, mit érzek Kittyke iránt.
Alapinfók Kittykéről, akarom mondani Katy White-ról
A kerekded japán cicus már nem kislány, 1974-ben született, idén 43 éves. Nálunk kevésbé elterjedt, de Kittyke a Sanrio vállalat legismertebb mesefigurája, legalábbis így indult hódító útjára. Kitalálója Simizu Júko, akiről semmit sem tudni, de ezúton is köszönöm neki, hogy megalkotta a száj nélküli cicust.
Nektek feltűnt? Nincs szája!
Ha nem tudnátok, rengeteg barátja van: 2004 óta van egy macskája is, Charmmy Kitty, és egy hörcsöge, Sugar – ne gondoljátok, ez nem abszurd, egy macskának igenis lehet saját macskája!
Egy Hello Kitty-s szoba igenis lehet dögös – ha megfogadjátok a tanácsainkat!
Odavagytok Hello Kittyért, a plüssökért, robotokért, akciófigurákért és dinókért? Úgy érzitek, sosem fogjátok kinőni a kissé gyermeteg dolgok iránti szereteteteket, és ezt nem is titkoljátok? A lakásotok tele van ezekkel a tárgyakkal, ezért olyan, mintha egy tinilány szobájában lennétek, de semmiképp sem válnátok meg tőlük? Segítek, hogy hogyan tegyétek ki őket a polcra úgy, hogy menő legyen az összhatás!
Mint minden celebritásról, így Kittykéről is számos pletyka kering, többek között, hogy nem is cica, hanem egy brit kislány, Katy White, a szülei pedig George és Mary White. Csillagjegye a Skorpió és imádja az almás pitét, sőt már pornószínésznőként is emlegették. Nem dőlök be, ti se tegyétek, Kittyke egy cica remek tulajdonságokkal.
1983 óta az amerikai gyerekek nagykövete az UNICEF-ben, valamint annyira népszerű, hogy a Sanrio éves jövedelmének a felét ő hozza. Mondanom sem kell, hogy ma már nincs olyan tárgy, ami ne lenne kittykésben, legelőször pénztárcára került a képmása.
Kittyke és én
Nagyon szép történet lenne, ha azt írhatnám, hogy kiskorom óta rajongok Kittykéért. Kislánykoromban a Hé, Arnold!-on és Britney Spearsen kívül semmiért nem rajongtam, ellenben most. Nagyjából 5 éve vagyok rabja a két lábon járó cicának, némi bűntudattal. A rajzfilmből egy percet se bírok megnézni, mert rettentően idegesít. Szóval Kittykében azt szeretem a legjobban, hogy nincs szája.
Említettem már, hogy rengeteg kittykés relikviám van:
Lehetne sokkal több is, de imádott cicusomat hamisítják, így a silány másolatokból (tudjátok, amikor meglátjátok és olyan, mintha másnapos lenne), köszönöm, nem kérek, inkább gyűjtögetek eredeti Hello Kittyre, még akkor is, ha így a gyűjtemény lassabban gyarapszik.
A családom és a barátaim viszont imádnak, egy kittykés bármivel, bármikor örömet szerezhetnek nekem. Az életem nem lengi körbe mindenhol Kittyke, finoman tolom, pusztán egy-egy pillanatban köszön vissza imádatom, sok ismerősöm csak ebből az írásból értesül majd a szenvedélyemről. Helló!
A legfontosabbról pedig még nem esett szó: miért pont Hello Kitty?
Macskaszerelmemet már sokszor, sokféleképpen leírtam nektek, saját kisállatom még nincs, így mindig mindenhol a plüssmacskákat keres(t)em. Kereshettem, ugyanis Kittykén kívül nem igazán találkoztam soha szép cicaplüssel,
így nem marad más nekem, mint Hello Kitty, aki igazán szép plüsscica!
Nem tudok ellenállni a kerek fejének, a szemei megbabonáznak, a kis teste pedig töménytelen cukiságforrás számomra, szorongatnám egész nap!
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
