Pár napja önfeledten buliztunk a barátaimmal (főleg lányokkal), örültünk annak, hogy végre találkoztunk, hogy letudtunk egy nehéz zh-t, és végre mindenki ráér. Boldogan készülődtem, vettem fel egy csinosabb ruhát és próbáltam ki a legújabb nude rúzsomat. Úgy éreztük, hogy miénk a világ!

Forrás:

iStock

Azonban sajnos nem a tervek szerint indult az este. A bulihelyen ugyanis egy nem túl szimpatikus, ittas férfi jött oda hozzánk, és erőteljes felszólításra sem akart békén hagyni minket. Sőt, még ő kezdett el sértegetni minket!

Alapvetően konfliktuskerülő ember vagyok, és ahhoz az elvhez tartom magam, hogy okos enged, de most nem tudtam hallgatni, ezért számonkértem rajta a lehetetlen viselkedését. Válaszképp elkezdett durván beszólogatni, a hajamon át az öltözködésemre, a szerinte túl sok sminkemre. Lényegében az egész kinézetemre. És persze a „mai lányokra”, akik ribancosak, elviselhetetlenek, és csak ARRA jók.

És itt álljunk is meg egy szóra! Sosem értettem, miért gondolja valaki hatásosnak azt, hogy ha kifogy az érvekből, akkor a másik kinézetével kapcsolatban talál ki válogatott sértéseket. Szerintem ez inkább nevetséges… Arról már nem is beszélve, hogy milyen jogon von kérdőre bárki valakit azzal kapcsolatban, hogy hogy öltözködik.

Akkor nem lehetnek önálló gondolataim, egyéniségem és személyiségem? Hát nem arról szól a divat, hogy beépítse mindenki a saját stílusába azokat az elemeket, amiket magáénak érez?

Szerintem ez egyáltalán nincs így jól. Mert ha épp csinosan szeretnétek elmenni bulizni, és egy minimális sminket is feltesztek, akkor az még nem azt jelenti, hogy nem tudjátok elfogadni saját magatok. Hogy másnak akartok látszani. Mert lehet, hogy szimplán csak ilyen kedvetek volt, vagy szeretnétek ismerkedni, esetleg egy új, régóta vágyott sminkcuccot akartok tesztelni. Vagy problémás a bőrötök, mint nekem.

És ebből még nem következik az, hogy nem szeretitek magatokat vagy rejtegetni akarjátok a valódi arcotokat. Én például szinte sosem megyek utcára egy minimális smink nélkül, nem mások véleménye miatt, egyszerűen azért, mert így érzem jól magam. Épp ezért szerintem senkinek nem lenne szabad emiatt elítélni valakit, ez a lehető legfelszínesebb dolog.

Sajnos azonban tény, hogy mindezek ellenére még mindig számtalan problémával kell megküzdenie a nőknek. És ha még a külvilág is azt erősíti bennünk, hogy nem vagyunk jók úgy, ahogy vagyunk, akkor hogyan várható el az egészséges önbizalom? Szerencsére azonban nem menthetetlen a helyzet, és ha a világon nem is, de a saját magatokhoz való hozzáálláson tudtok változatni egy picit.

6 tipp, hogyan turbózzátok fel az önbizalmatokat lépésről lépésre

Mi, nők ha valamiben verhetetlenek vagyunk, akkor az az, hogy hogyan gyötörjük magunkat, és nyomjuk le az önbizalmunkat a béka segge alá. Persze ebből adódik a kérdés: ha ebben annyira királyak vagyunk, miért nem vagyunk az ellenkezőjében is azok? Miért ne lehetnénk profik az önbizalom növelésében?

IDE kattintva olvashattatok tovább.

Mert higgyétek el, én is átérzem, milyen az, ha bármi történik is, ti sosem gondoljátok elégnek magatokat. Mert bizony nekem is egy hosszú folyamat volt, mire felépítettem a mára már egészségesnek mondható énképemet. Nem tetszett, hogy alacsony vagyok, vagy göndör a hajam, izmosabb is lehetnék, de tudjátok, mit? Egy tipikus diákszerelem, a fájdalmas szakítás és az azt követő időszak megtanított arra, hogy tényleg nincs annál fontosabb, mint elfogadni saját magatokat. És nem mondom, hogy most mindennel teljesen elégedett vagyok, de köszönöm szépen, jól vagyok! Épp így, ahogy vagyok.