Mindannyian jártunk már így. Megkötöttük a cipőfűzőnket, meghúztuk jóóó erősen, azt gondoltuk, hogy így nemhogy nem jön szét, de alig fogjuk tudni kikötni. Aztán elindultunk futni, és néhány lépés megtétele után már botladoztunk is a szétjött fűzőkben. Nos, ennek tudományos oka van, nem ti vagytok a bénák.
„Nem igaz, hogy még egy cipőt sem tudok normálisan megkötni!” – ti is gondoltátok már ezt, amikor futni mentetek? Mindegy, meddig bíbelődtetek a fűzőkkel, előbb-utóbb kikötődtek, és meg kellett állnotok a szigetkör közben. Megnyugtatásul mondjuk: ez nem a ti hibátok.
Ez pusztán fizika.
A Berkeley-i Egyetem kutatói próbálták megfigyelni és leírni ezt a jelenséget, amihez slow motion kamerákat is igénybe vettek. Többféle anyagú fűzőt többféle módon kötöttek meg, majd az alanyok elkezdtek futni bennük egy futópadon, amit ők lefilmeztek.
Amikor futtok, a talpatok olyan erővel érkezik le a földre, ami a gravitáció hétszerese. Ennek eredményeképpen a hurok elkezd mozogni, a fűzők egyre lazulnak. Ezt a hatást erősíti a másik láb által okozott súrlódás, így a fűző szabadon fityegő része tulajdonképpen széthúzza a hurkot. Olyan ez, mint amikor egy csomót próbáltok szétszedni, ti is elkezditek minden irányba mozgatni, míg végül a szabad végét sikerül kihúznotok. A futás során olyan nagy erőhatás éri a cipőfűzőt, hogy nincs szükség a ti erőkifejtésetekre, magától megtörténik ugyanez.
Érdekesség, hogy miután meglazult egy csomó, elég mindössze két futólépés ahhoz, hogy szétjöjjön. És ezen az sem segít sokat, ha érdesebb felületű anyagból készül az a fűző.
Nincs mit tenni, tanuljatok meg valami bonyolultabb csomót, vagy ha masnit köttök, utána is hurkoljátok át még párszor. Így talán tovább tart majd.
