Na nem mintha a NES cipők ne lennének kiváló minőségűek, ráadásul olyan szellemiségben készülnek évek óta, amely a divatipar jövője: fenntartható és etikus módon. Egészen egyszerűen Andrea nem fektetett eddig nagy hangsúlyt a magyarországi marketingre, ami érthető is valahol.

Párizsban végzett, ott voltak kiállításai, ott és Bukarestben élt, dolgozott, a gyártás egy része 2016 decemberéig ott zajlott. Talán ez lesz az első év a NES életében, amikor főként Magyarországra összpontosul minden – a tervezés, a kivitelezés és a kiállítások nagy része –, azóta, hogy 2004-ben elkezdett cipőtervezéssel foglalkozni.

Akkor azonban még nem a fenntarthatóság, a környezetvédelem vagy az etikus tervezés volt a fő vezérfonal, egyszerűen csak annyit tudott, hogy nem szeretne a túltermeléshez hozzátenni.

„Tudtam, hogy kis szériás kollekcióim lesznek, ezeket különböző vásárokon kiállítom, és csak annyit készítek egy-egy darabból, amennyit megvesznek. Emellett magánmegrendelésekkel foglalkozom majd” – idézi vissza a kezdeteket egy kicsi nyíregyházi cipőgyár egyik helyiségében, ahol találkozunk.

Az irodában két-két íróasztal áll egymással szembefordítva. Három asztal szinte csupasz, a negyediken halomban állnak a bőrök, szabásminták, különböző nézőpontokból megrajzolt, lapos talpú cipők és egy csizma skiccei.

Egy folyosóval és néhány ajtóval arrébb készülnek a cipők, ott is végigszaladunk a gépek között. Andrea idestova tíz éve gyártat a Nestta Kft.-nél, ahol magyar szakemberek végzik a munkát modern gépek segítségével. Bár a részfolyamatokat már nem ő végzi, mindegyik darab átmegy az ő kezei között is.

A tíz év alatt azért voltak kihagyások, nagy fordulópontok a márka életében is. 2008-ban jött ki az első újrahasznosított kollekció, ezek újrahasznosított bőrből készült bevásárlószatyrok voltak, a boltokban akkor még ingyenesen osztogatott nejlonok leváltására. Ezeket három, újrahasznosított bőrből és textilekből készült cipőkollekció követte.

Aztán 2010 és 2015 között csak magánmegrendeléseket vállalt, majd 2015-től indult újra a márka sorozatgyártása. Most már alapbeállításnak tekinti a fenntartható gyártást és etikus tervezést, de ahogy ő mondja „még mindig a belső történések, formák és színek külső harmóniában való megfogalmazása, a finom humorral fűszerezett önazonosság” mozgatja, illetve „a kliens megismerése, személyiségének felfedése a neki készült dizájnon keresztül”.

„Én mindig valami hősieset akartam csinálni. Közben persze voltak más hatások is, amik miatt efelé fordultam, de tényleg mindig szerettem volna valami olyat csinálni, ami hasznos.

Egyébként az elején belső konfliktust okozott, hogy semmire való dolgokat tervezgetek. Hogy ez az egész csak hiúság, kedvtelés.

De aztán rájöttem, hogy a különbség az örömben, a kedvességben, a figyelmességben van. Hogy ezek a dolgok neked készültek. Vagy a te pontos lábméretedben, szinte csak neked, mert mondjuk 25 pár létezik belőle – és ezért te is másképp figyelsz rájuk, másképp vagy bennük.”

„Erre nyilván hatással van az is, hogy milyen szituációban vannak a nők, és ez mekkora hangot kap.

Az, hogy egyre több nő nyitja ki a száját.

Az apám egy nagyon finom és érzékeny ember, de még nála is kicsapja a biztosítékot, ha azt mondom, hogy feminista vagyok. Talán nem is az a jó kifejezés, hogy kicsapja a biztosítékot, hanem egészen egyszerűen elkezdi ezt megkérdőjelezni…”

A cikknek itt nincs vége. A teljes interjút IDE KATTINTVA olvashatjátok el.

Korábbi kollekciókból: