Tudom, milyen téma ez már, hiszen nincs ember a földön, aki ne várná a tavaszt, pedig vagyunk azért páran. Én se nagyon várom, csak amíg tart, mert ahogyan átcsap túl melegbe az időjárás, már inkább szenvedek.
Különben is, hol van az megírva, hogy mindenki rögtön aktív energiabombává változik, ha beköszönt a jó idő? Az ember azt hinné, hogy a komor (?) tél után alig várjuk, hogy kisüssön a nap, és leolvassza rólunk a kabátot, pedig néhányan egyáltalán nem kapunk kedvet a kimozduláshoz, ha azt látjuk, az ablaküvegen túl szikrázó napsütés van. Érthetetlen? Pedig megvannak az indokain. És ezek ám valósak, véresen komolyak!
Annyira jó itt bent
Egész télen jó volt. Miért nem maradhat ez így tavasszal is?
Itt élvezzétek ki a tavaszi napsütést! – ha megjön hozzá a kedvetek
Jó időt ígérnek hétvégére, így kár lenne kihagynotok valamilyen szabadtéri programot, hogy ha csak kicsit is, de megmártózzatok a nyár ígéretében. Délben ugyanis, amikor az ég tetejéről szórja rátok gyenge fényét a nap, már pont olyan idő van, hogy egy kicsit elücsörögjetek Budapest valamelyik teraszán. Például itt!
Küzdünk azért ám a bűntudattal
Mekkora gáz vagyok már, hogy nem repesek a jó időtől, és nem nyomok le egy túrát a hétvégén. Pedig RAGYOGÓ idő van. De egyszerűen JÓ döglustának lenni.
Túl vakítóan süt a nap
Ez zavar. Érzem, hogy ha kimegyek, kiég a retinám. Lehet, hogy vámpír vagyok? Megvan rá az esély, jobb, ha megelőzöm a napégés általi halált, és itthon maradok.
Zéró energia
„Gyűlöllek tavasz. Elvitted a reggeli éjszakáimat.” Ha a ti szemetek is kipattan a reggeli világosságra, pedig még aludnátok, akkor átérzitek, mennyire rossz emiatt kómásan kelni. Hogy még ki is mozdulni? Na még mit nem!
Túl sok kint az ember
Levetkőznek, kimozdulnak, BESZÉLNEK HOZZÁM. Ó, jaj. Nem akarom én ezt.
Túl melegem lesz
Aztán pedig fázni fogok. Itt bent egyenletes a hőmérséklet, úgyhogy beteszek egy sorozatot.
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
