Az óraátállítást követően újra délután ötkor sötétedik, egyre vastagabb ruharétegekbe kell burkolóznunk, sőt az esernyő is alapvető kiegészítőnkké válik. Nem csoda, ha néha mi magunk is olyanná változunk, mint egy szomorú, őszi esőfelhő…

Tudom, milyen téma ez már, hiszen nincs ember a földön, aki ne várná a tavaszt, pedig vagyunk azért páran. Én se nagyon várom, csak amíg tart, mert ahogyan átcsap túl melegbe az időjárás, már inkább szenvedek.