Ha most feltennétek a kérdést a barátaitoknak vagy a munkatársaitoknak, hogy ki gyűjti közülük szelektíven a hulladékot, valószínűleg a körülöttetek lévők háromnegyede jelentkezne. Ne dőljetek be nekik, sokkal kevesebben vannak, mint amennyien felemelték a kezüket. Pedig a hulladékcsökkentés nem is a szelektív hulladékgyűjtéssel kezdődik. Nem is kell nagy fejtörő, néhány egyszerű ötlettel kipróbálhatjátok a tudatosabb, szemétmentesebb életmódot.
Kump Edina környezetkutató, hulladékgazdálkodással, hulladékcsökkentéssel foglalkozó szakember előadásán ülök a Gólya nevű közösségi házban. Az előadóterem valójában egy kis szoba, ahol nappal valószínűleg gyerekeknek tartanak foglalkozást, hetente egyszer egy este pedig a MateMorfózis előadássorozat keretein belül van szó matematikáról és sok minden másról.
Most éppen minden más, azon belül is a hulladékcsökkentés a téma. A pici terem zsúfolásig megtelik érdeklődőkkel, akik a zero waste életforma gyakorlati lépéseire kíváncsiak. Edina ugyanis ebben is járatos: körülbelül 10 éve foglalkozik hulladékcsökkentéssel, az elmúlt 3 éve pedig egyéni mindennapjaiban megvalósuló hulladékcsökkentéssel telt, mert kíváncsi volt rá, hogy elérhető-e a zero waste életforma Magyarországon. Saját tapasztalatait rendszeresen megosztja oldalán, a Hulladekmentes.hu-n, novemberben pedig a TEDxYouth@Budapest egyik előadója volt.
Az elmúlt években majdnem mindennap jártam iskolákban, ahol kiálltam a gyerekek elé, és elviseltem, hogy őket ez a téma mennyire nem érdekli. Három óra alatt az volt a célunk, hogy átfordítsuk őket abba, hogy mégis valamennyire érdekelje őket.
Ahol jártunk, ott talán már nem azt gondolják, hogy a környezetvédők elvakult emberek, akik levelekkel takargatják vagy a fákhoz kötözik magukat, és nagyon haragszanak a világra. Inkább azt látták, hogy pontosan ugyanolyan emberek, mint ők, szeretik élvezni az életet, csak bizonyos dolgokat átgondolnak, hogy milyen következményekkel járnak.”
Edina az úgynevezett zero waste életmódot követi, havonta egy radírguminak megfelelő mennyiségű szemetet termel. Saját elmondása szerint szereti élvezni az életet, és soha nem folytatna olyan életmódot, amely túl sok lemondással járna. Azt javasolja, senki ne akarjon egyből szemétmentes életmódra váltani. Egyrészt túl drasztikus lépés lenne egyik pillanatról a másikra így élni, másrészt drága is.
Szemét vagy hulladék?
A szemétmentes életmód egyik fontos alapelve, hogy követői ne dobjanak ki semmit a kommunális kukába, azaz minél kevesebb szemetet termeljenek. Ami ugyanis a kommunális kukába kerül, az kiesik a körforgásból, szemét lesz, míg a hulladékkal csomó minden történhet – újrahasznosítható, komposztálható stb. A krumpli héja például abban az esetben szemét, ha a kommunális kukába dobjátok, abban a pillanatban viszont hulladék, ha a komposztálóba kerül.
„Azt tapasztalom, hogy ha valaki egyik napról a másikra át akar állni a környezettudatosabb életmódra, az tényleg sokba kerül. A háztartásban több tárgyat is le kell cserélni, be kell fektetni újakba. Viszont ha belegondoltok, hosszú távra terveztek. Mindenkinek a saját életében kell látnia, mibe tud belefektetni, és mi nem fér neki bele.”
Ő például nem törekszik arra, hogy csak és kizárólag bioélelmiszereket vásároljon, de arra odafigyel, hogy ha lehet, akkor helyi termelőktől kerüljön az asztalra az élelmiszer, és lehetőleg minél közelebbről jöjjön, hogy az utaztatással se terhelje a környezetet.
Érdekes egyébként, hogyan hozza magával egyik téma a másikat. Ha elkezdtek odafigyelni a környezetre, hirtelen benne találjátok magatokat különböző Facebook-csoportokban. A hulladékcsökkentés során egy csomószor felteszitek magatoknak a kérdést: erre miért is van szükségem? Ha őszintén válaszoltok, hamarosan eljuthattok a minimalizmusig is, majd találkoztok „az őrült japán nővel, aki miatt kiszelektáljátok a lakásotokat”. Elkezditek keresni a régi mestereket, akik képesek megjavítani mindent. Elkezd benneteket érdekelni a hulladék sorsa, az óceáni szemétszigetek, tudni akarjátok, mekkora az ökológiai lábnyomotok.
Hogyan tudjátok csökkenteni a szemetet a hétköznapokban?
Ha már érdekel benneteket a téma, érdemes harmincnapos kihívásokkal próbálkoznotok. Tudjátok, kutatások (és remélhetőleg nem brit tudósok) támasztották alá, ahhoz, hogy egy új viselkedésmód szokássá váljon, minimum 21 napra van szükségetek. Próbáljatok ki minden hónapban valamit, és ha működik a dolog, építsétek be a mindennapjaitokba.
1. Utasítsátok vissza!
„Köszönöm, nem kérek szatyrot” – talán ez az egyik varázsmondat, ami az első harmincnapos kihívásotok mottója lehetne. Mindig legyen nálatok egy csinos vászonszatyor. Ha nem találtok kedvetekre valót, akkor festhettek is egyet textilfestékkel a saját üzenetetekkel.
De bármilyen más holmit is visszautasíthattok, ha nincsen rá szükségetek, és úgyis csak a kukában landolna anélkül, hogy elolvasnátok, megnéznétek, használnátok.
2. Csökkentsétek a mennyiséget!
Az egyik általam követett Facebook-csoportban nemrég érdekes történetet olvastam. Egy szupermarketben dolgozó pénztáros mesélte, milyen elképesztő mennyiségű műanyag szatyrot használunk fel nap mint nap csak arra, hogy becsomagoljuk az általunk vásárolt zöldséget vagy gyümölcsöt.
A legmegdöbbentőbb az volt számára, amikor valaki a póréhagyma mindkét végére egy-egy zacskót húzott, és biztos, ami biztos, a közepét is körbetekerte eggyel.
Budapesten élve szinte nincs olyan reggel, hogy ne látnál jó pár embert a reggeli útvonaladon elvivős kávét szorongatni. De nem ám termoszt visznek magukkal, hanem papírpoharat műanyag fedővel. Nekem szuper termoszom van, csak arra kell magamat figyelmeztetni, hogy ne hagyjam otthon, és megtaláljam azokat a kávézókat, ahol töltenek bele.
Egy ideje érdekel a csomagolásmentes vásárlás is. Magyarországon vadászni kell az olyan helyeket, ahol a saját edényeidbe, szatyraidba, textilszütyőidbe kérheted az árut, de ha egyszer belevágtok, új világ nyílik előttetek. Egyes üzletek vagy pékségek hirtelen sokkal szimpatikusabbak lesznek (lesznek KEDVENC helyeitek), másokat viszont messze elkerültök majd.
Biztos nektek is van olyan szemetetek, amit tudnátok csökkenteni. Nevezzétek meg, és próbáljátok minimalizálni.
3. Komposztáljatok!
Az előadáson ez volt az a pont, amely a legtöbb kérdést vetette fel. Egyrész megdöbbentő, hogy a városi emberek kommunális kukájának harmada komposztálható lenne (egy 2015-ös adat szerint). Másrészt az ember azért is felkapja a fejét, mert a komposztáláshoz – vagyis az olcsóbban kivitelezhető változatához – gilisztákra van szükség.
Elsőre bizarrul hangzik egy vödörnyi trágyagilisztával együtt élni egy városi lakásban.
Edináéknál ráadásul nem elég 1 vödör, helyette 6-7 különböző méretű vödörrel komposztálnak, pedig a párjával élnek együtt. Nyilván az étkezési szokásoktól is nagyban függ, mennyi ételhulladék kerül a vödörbe. De azt azért megnyugtató volt hallani, hogy a jól táplált és jó körülmények között tartott gilisztáknak nincsen szaga. A tápanyagdús humusz pedig olyan termőföldet varázsol a legcsenevészebb földből is, hogy kész dzsungelt varázsolhattok magatoknak a lakásban, de legalábbis mindig lesz friss fűszernövényetek és paradicsomotok, mert nem lesz az a szomorú nyári időjárás, ami elkedvetleníti a növényeiteket.
Azért mielőtt belevágtok a dologba, érdemes utánaolvasni a komposztálás művészetének.
A lány, aki három év alatt egy befőttesüvegnyi szemetet termelt – Ismerjétek meg Lauren csodálatos életét!
Képzeljétek el, milyen lehet úgy élni, hogy három év alatt mindössze egyetlen befőttesüvegnyi szemetet termeltek. A New Yorkban élő Lauren Singer az élő példa arra, hogy ez lehetséges. A lány 13 és fél perces TED-előadásában arról mesél, hogyan kell százszázalékosan műanyagmentes életet élni.
A cikket ide kattintva olvashatjátok el.
4. Javítsátok vagy javíttassátok meg!
Talán ma már nem is gondolunk erre az opcióra, hiszen sokszor megjavíttatni sokkal drágábbnak tűnik, mint újat venni, de aki nem szeretne szemetet termelni, annak ez az opció is játszik. Viszont a javítás ebben az esetben már ott kezdődik, hogy lehetőség szerint minőségi terméket vásárol, amelyet egyrészt később kell megjavítani, másrészt megéri megjavítani, harmadrészt pedig a javítás után is még vígan használható akár évekig is.
5. Használjátok újra!
Újra, újra, újra és újra. Ráadásul, ha vannak olyan tárgyak, amelyek átalakítás nélkül új szerepet kaphatnak, akkor gondoljatok rájuk szeretettel. A következő tárgyakat Svájcban fotóztam.
6. Szelektáljatok!
Elég megdöbbentő, hogy a szelektálás csak a hatodik pont, és mennyi mindent tehetünk még az előtt, hogy szelektíven gyűjtenénk a hulladékot. Mielőtt megkérdezitek, igen, megéri. Nem, nem öntik össze. Vagy ha összeöntik, akkor az újrahasznosítóban úgyis szétválogatják.
Hősnőnek lenni nem is olyan nehéz – kezdjétek a környezetvédelemmel!
Annyira nem érdemli meg ez a cikk és ti sem, hogy ócska közhelypufogtatással indítsam, de egyszerűen ez az igazság: MINDEN fejben dől el. Hősöknek tartom azokat, akik képesek a nap minden pillanatában odafigyelni arra, hogy kitörjenek a reklámok szorításából, és tudatosan döntsenek, legyen szó nagybevásárlásról, csak egy gyors harapnivaló beszerzéséről, fürdőszoba-takarításról vagy ruhavásárlásról. Nem, ez még nekem sem megy, de velem együtt ne adjátok fel ti sem. Még lehetünk a saját magunk hősei.
