Nem tudtok megmozdulni. Csak fekszetek, próbáljátok megmozdítani a lábatokat, de semmi. Egyre nehezebben kaptok levegőt. Mintha valami nyomás nehezedne a mellkasotokra, amitől egy hang sem jön ki a torkotokon. És akkor észreveszitek, hogy nem vagytok egyedül. Valaki figyel.
Nem, ez nem egy idézet valami horrorfilmből, ez maga a valóság. Egy jelenség, ami Magyarországon is rengeteg embert érint, csak van, aki nem beszél róla, mások pedig nem is tudják, hogy ennek neve van. Az alvási paralízis elalvás előtt vagy ébredéskor lép fel, és lényegében azt jelenti, hogy a testetek még alszik, de ti már nem. Ennek velejárójaképp a szemeteken kívül semmit sem tudtok megmozdítani kábé 1-2 percig, nehezen lélegeztek, és mivel részben az álomvilágban jártok, elkezdtek hallucinálni. Mindenféle horrorisztikus dolgot.
Kassai Tini egy korábbi cikkben már leírta, mik lehetnek a kiváltó okok, és milyen egészségügyi hatásai lehetnek, úgyhogy térjünk át egy másik témára. Arra, hogy ilyenkor mit élhet át valaki. Dani 24 éves, és nemrég élte át először ezt a jelenséget, amikor az éjszaka közepén felriadt. A tünetek adottak voltak: megmozdulni egyáltalán nem tudott, és úgy érezte, hogy kisebb nyomás nehezedik a tüdejére. Ahogy kinyitotta a szemét, észrevette, hogy nincs egyedül.
„Úgy láttam, mintha valaki lenne az ágyam előtt. Tudtam, hogy mi történik, hogy ez csak alvási bénulás, de mégis félelmet éreztem, ezért próbáltam kiabálni. De semmi.”
Persze egyből kíváncsi lettem én is, vajon mit látott. Emberi alakot vagy inkább valami furcsa lényt? A válasz az utóbbi, afféle „majomszerű dolognak tűnt, a vége felé pedig olyan volt, mintha közeledne. Na ekkor csuktam be a szemem, és próbáltam mélyeket lélegezni, aztán hirtelen meg tudtam mozdulni”.
Ettől összekoccan a fogatok: filmek, amiktől rettegtünk gyerekként
Szeretem a borzongást, és kár lenne tagadnom, hogy vonzódom a bizarr dolgokhoz. Szóval, amire más azt mondaná, hogy jesszumpepi, mi ez a borzalom, arra én azt, hogy nahát, ez mi. Nézzük meg közelebbről! Szó sincs róla, hogy pszichopata lennék, bár egy pszichopata is ezt mondaná (hahaha). Nem véletlen, hogy tinédzseréveim elején is imádtam horrorfilmeket nézni. Most pedig hoztam párat, amiktől ti is biztos féltetek gyerekként.
A cikk folytatásáért IDE kattintsatok!
Amikor csak lámpafénynél tudsz elaludni…
Kittinek eddig csak kétszer volt ilyen élménye, de az biztos, hogy örökké megjegyezte őket. Az előtte lévő napokban nem nézett horrorfilmet, nem ivott alkoholt, szóval mi váltotta ki a dolgot? Fogalma sincs.
„Aznap este elég sok butaságot álmodtam, és egyszer csak úgy éreztem, hogy ébren vagyok. Emlékszem is, hogy nyitva volt a szemem, körbenéztem, és megláttam egy sötét alakot a szoba végében. Rögtön fel akartam ülni, de nem tudtam megmozdulni. Még az ujjaimat sem tudtam behajlítani. Aztán az a sötét alak megmozdult, elindult felém, és 'nekem jött', az egész nagyon horrorfilmes volt.”
Ahogy az mindenkinél megtörténik ilyenkor, úgy Kittinél is megjelent a félelemérzet és a mellkasfeszülés. Akárhogy próbálkozott, nem tudott rendesen levegőt venni, az időérzéke is megszűnt, így nem is tudja, ez meddig tartott. Amikor végre sikerült teljesen felébrednie, annyira rossz érzés maradt benne, hogy éjszaka már csak villannyal tudott elaludni. És hogy emberi alakot látott-e? Sajnos nem emlékszik tisztán, de inkább hasonlított afféle Scoody Doo-s szörnyre, mint egy sima személyre.
A félelem akkor is megjelenik, ha tudjátok, mi történik
A legkülönösebb, hogy hiába éli át valaki ezt a jelenséget gyakran, a félelemérzet nem múlik. Akkor sem, ha pontosan tudja, hogy ez az egész a képzelet szüleménye, és mindjárt vége is lesz. És ezt tapasztalatból tudom mondani. Csak foszlányok vannak meg az első néhány alkalomról, amikor bénultan feküdtem az ágyban, és alig kaptam levegőt. Lényegében ez minden kezdeti emlékem erről; nem hallucináltam, nem láttam semmit. Eleinte. Aztán idővel egyre élénkebbek lettek a képek. De van egy este, ami azért jobban megmaradt a többinél.
Néhány hónapja történt, hogy az éjszaka közepén felébredtem, és a szokásos tüneteket tapasztaltam. Már rögtön tudtam, hogy megint alvási paralízisről van szó, de a félelemérzetet egyszerűen nem lehet irányítani. Kinyitottam a szemem, de már előtte is tudtam, hogy „nem leszek egyedül”, és ott is volt. Ott állt az ágyam végében. Tudtam, hogy néz, bár eleinte az arcát nem láttam, csak a kalapját. Mintha valami '60-as évekbeli nyomozó lenne. Aztán egyre élesebb lett az arca, ami eldeformálódott. Kábé így:
Aztán észrevettem, hogy megindul felém hirtelen, úgyhogy hasonló gyorsasággal becsuktam a szemem. De még így is éreztem, ahogy mellettem az ágyat kaparja, ahogy a takaró széle megmozdul, és furcsa, szörnyszerű hangokat ad ki. Aztán ugyanilyen gyorsan el is múlt. Magamhoz tértem, ijedten felültem, és megbizonyosodtam arról, hogy csak a falamon lévő posztert hallucináltam be az ágy végén álló embernek.
Alvási paralízis a statisztikák szerint
Egy statisztikai adat szerint a teljes emberiség 7,5%-át érinti ez a jelenség, nagyrészt a fiatalabbakat. Hét százalék nem hangzik soknak, de ha a teljes népességhez mérjük, máris rengeteg. Ami viszont pozitív, hogy egyre többen foglalkoznak a témával; tavaly például egy dokumentumfilmet is forgattak róla The nightmare címmel. A sztoriban 8 ember mesélte el az élményeit, amiket aztán színészekkel eljátszottak. Szóval, akit érdekel, megnézheti, bár hozzátenném, hogy sok benne a jump scare, vagyis amikor a semmiből ugrik elő az ijesztő lény.
Veletek előfordult már ehhez hasonló? Mit éreztetek/láttatok?