Jennifer Lawrence épp végigturnézza a világot, legújabb Budapesten forgatott filmjével, a Vörös verébbel – jelenleg Londonban. Amellett, hogy az eseményen szenzációsan nézett ki, félelmeiről is vallott. 

Egy hosszú nap után alig várjuk, hogy végre befeküdjünk a pihe-puha ágyba. Lekapcsoljuk a villanyt, behunyjuk a szemünket, és várjuk, hogy álom jöjjön a szemünkre. Aztán nem sokkal később már egy zombiháborúban találjuk magunkat, ahol egy táncoló csirkecomb üldöz minket. 

Nem tudtok megmozdulni. Csak fekszetek, próbáljátok megmozdítani a lábatokat, de semmi. Egyre nehezebben kaptok levegőt. Mintha valami nyomás nehezedne a mellkasotokra, amitől egy hang sem jön ki a torkotokon. És akkor észreveszitek, hogy nem vagytok egyedül. Valaki figyel.

Ha eddig azt hittétek, hogy nem tudjuk befolyásolni az álmainkat, akkor ezt most újra kell gondolnotok. Mindenki álmodik, csak nem mindig emlékszünk rá, amikor felébredünk. Vagy emlékszünk rájuk, csak éppen szeretnénk elfelejteni, mert annyira rémséges volt. Most viszont elárulom nektek, hogy mik azok a tényezők, amik befolyásolják őket.

Amikor az éjszaka közepén levegő után kapkodva ülünk fel az ágyunkban, mert épp egy százfogú szörny ért utol minket egy hosszas üldözési jelenet után a sötét erdőben, valószínűleg fürdünk a saját izzadságunkban, szaporán vesszük a levegőt és csak reménykedhetünk, hogy vissza tudunk aludni, mielőtt felkel a nap. Egy új tanulmány szerint azonban a rémálmok nem is olyan rosszak, mint hisszük.

Időről időre mindenkinek vannak olyan álmai, amiktől még felnőtt létünkre is borsódzik a hátunk. De ha azt tapasztaljátok, hogy szinte minden éjjel leizzadva ébredtek, sorozatgyilkosoktól és mutáns szörnyektől üldözve, akkor lehet, hogy rémálom zavarban szenvedtek – és még csak nem is tudtok róla!

Szem alatti táskák és karikák. Kinek nem köszönt még vissza e látvány a reggeli arcmosásnál? Mi most megpróbáljuk a gyökerénél kezelni a problémát. Nem ritka ugyanis, hogy az álmatlanság okozói a rémálmok. Jöjjön egy olyan megoldás, amit nem kell meginnotok vagy megennetek!

Van, hogy napokkal később, de egy szóról, illatról, egy szellőről beugrik, hogy mit álmodtunk az egyik éjjel. Nekem ilyenkor mindig beindul az agyam, és eszembe szokott jutni a teljes sztori a tollasbálról. Sőt van, hogy tudom, ezt már nem először álmodtam.