Egy szakítás után szinte mindenki padlóra kerül – aztán hónapokon keresztül azon dolgozik, hogy valahogy összeszedje onnan magát. Azt mondják, az idő minden sebet begyógyít, és ez így is van – de a tippjeinkkel lerövidíthetitek ezt a folyamatot.
Az egyetlen kiút az érzelmeken keresztül vezet. Sajnos muszáj megélnetek az érzelmeiteket – mert a tagadás és az elfojtás nem oldana meg semmit, csak hosszabbra nyújtaná ezt az időszakot. Ahelyett, hogy azonnal bulizni indulnátok, hogy az első pohár bortól elsírjátok magatokat, szerintem a legjobb, ha időt és teret adtok az érzelmeiteknek és megengeditek magatoknak azt a „luxust”, hogy pár napra teljesen szétessetek. Ha lehetőségetek van rá, bújjatok el egy-két napra a világ elől, és adjatok ki magatokból mindent. Sírjatok, dühöngjetek – ezek teljesen természetes reakciók.
Elfojtás helyett inkább adjatok ki magatokból mindent!
Miután egyedül töltöttetek pár napot, jöhet a terápiás része a dolognak. Ha valami segít a lelki ügyek feldolgozásában, az az, ha van kivel megvitatni őket. Egy barát, barátnő rengeteget segíthet azzal, hogy meghallgat titeket – és még többet segíthet a véleményével, vagy egy esetleges jó kérdéssel.
Ha úgy érzitek, akkora a baj, hogy komolyabb segítségre lesz szükségetek, nyugodtan forduljatok szakemberhez. Higgyétek el, pszichológushoz járni egyáltalán nem ciki, mindössze annyit jelent: odafigyeltek a lelketekre. Egy szakember pontosan tudja, hogyan segíthet titeket abban, hogy mihamarabb feldolgozzátok a szakítást. Külső szemlélőként rávilágíthat olyan dolgokra, amiket ti észre sem vesztek – mindez pedig már pár alkalom után óriási változást jelenthet.
Miután megadtátok magatoknak a szükséges időt a gyászolásra, a legjobb, amit tehettek, hogy aktívan pihentek. Próbáljatok ki minél több új dolgot, így hatékonyan elterelhetitek a figyelmeteket az exetekről.
Egy párkapcsolat időt igényel – ez az idő pedig felszabadul a szakításkor. A hirtelen jött szabadságot nem könnyű kezelni, pedig ha belegondoltok, rengeteg lehetőséget rejt.
Írjatok listát róla, hogy mik azok a dolgok, amik a párkapcsolat ideje alatt háttérbe szorultak, mert nem jutott rájuk időtök – és aztán tegyetek azért, hogy tételenként kipipálhassátok a listát. Síeljetek, biciklizzetek, ússzatok, túrázzatok, jógázzatok – bármit csinálhattok, amihez kedvetek van. A mozgás endorfint termel (tudjátok, ez a hormon felelős az örömérzetért) – ahogy a napfény is! Ha van rá lehetőségetek, minél több időt töltsetek a szabadban – legalább addig sem csekkoljátok az illető Facebook-profilját, nemde?
Forrás: Depositphotos
Egy párkapcsolat mellett az embernek törvényszerűen kevesebb ideje jut a családjára és a barátaira. Ha már így alakult, használjátok ki a felszabadult időt, és figyeljetek jobban oda azokra, akikre kevesebb időtök jutott korábban. Tegyétek meg értük és magatokért is: egy kutatás szerint ugyanis a barátokkal töltött idő fájdalomcsillapító hatással bír – nektek pedig pont erre van most szükségetek. Vagy talán észre sem vettétek, de valójában saját magatokat hanyagoltátok el leginkább? Akkor a következő tippünk nektek szól!
Rengetegen veszik az első útjukat a fodrászhoz, hogy egy radikális frizura-változtatással jelezzék: mostantól más emberként léteznek a világban. Ezek a fodrásznál tett látogatások általában megbánással végződnek – én senkinek sem tanácsolnám, hogy hirtelen felindulásból így tegyen. Minden radikális döntéssel várjatok legalább egy hónapot – addigra talán kicsit lecsillapodik a lelketek és nem indulatból fogtok cselekedni!
Fontos, hogy megértsétek: ne más emberek akarjatok lenni, hanem jobbak – a kettő nem ugyanaz. Szánjatok időt magatokra, illetve minden olyan tevékenységre, ami a javatokat szolgálja.
Ne a radikális változás legyen a cél, hanem a fejlődés, ugyanis ez az egyetlen dolog, ami körülményektől függetlenül MINDEN esetben örömöt okozhat nektek. Hogy mi lesz a következő célotok, azt csak ti dönthetitek el. Minél jobb idő alatt lefutni a szigetkört? Megcsinálni a nyelvvizsgát? Szakmailag fejlődni? Bármit is tűztök ki magatok elé, boldogsággal fog eltölteni titeket, ahogy egyre közelebb kerültök a célhoz – amikor pedig eléritek, talán már túl is lesztek a szakításon.
Nem tudom, mikor, de az már biztos, hogy tönkrevágtuk a húsvétot. Nem ünneplünk már otthon, a hagyományok kiveszőben vannak, és azt sem tudnám már megmondani, mikor kezdtek zárt ajtókon kopogtatni a locsolkodók, de az biztos, hogy ez vezetett ahhoz, hogy a locsolók is inkább wellnesshétvégére mentek húsvétolás és locsolkodás helyett.
