Vannak azok, akik a meleget nem bírják, másoknak pedig a hideggel gyűlik meg a bajuk. Ám ezeknek is vannak fokozataik. Most például arról lesz szó, milyen az, ha felveszitek a világ összes rétegét, mégis végigvacogjátok a telet. Spoiler alert: nagyon rossz!
Tudjátok, mindig van AZ AZ EGY idegesítő kolléga, aki miatt mindig be kell csukni az ablakot még nyáron is, meg az az egy barát, aki minden alkalommal kijelenti a kocsiban, hogy ne kapcsoljátok be a legkondit, mert attól ő fázik és megfázik.
Na, ez az idegesítő kolléga és irritáló barát vagyok én, és most a tolerancia és egymás elfogadása érdekében elmesélem, milyen azoknak az élete, aki tényleg nyáron is képesek megfagyni, és inkább megfőnek az autóban, csak hogy ne kelljen dideregniük. Mert higgyétek el, ezt nem viccből csináljuk, és nem is azért, hogy a figyelem középpontjába kerüljünk, ennél sokkal egyszerűbb az oka: fázunk. Olvassátok most el ezt a cikket, és utána kérdezzétek meg magatoktól, fáztatok ti már valaha, úgy igazán?
Kezdjük az alapoknál: nyáron is lehet ám fázni
Oké, itt nem arra a didergős „ebbe biztos belehalok” vacogásra gondolok, de aki extrém fázós, annak nyáron se lehet nyugta. Én például vízbe sem szívesen megyek. Egyszerűen hideg és nedves, ráadásul kijönni a tóból vagy tengerből és utána libabőrözni… nem, köszönöm. Persze a meleg vizeket szeretem és szerintem az ideális hőfoka egy tónak az a „pisimeleg”, amitől mások fanyalogni szoktak. Ezek fényében pedig nem meglepő, hogy miért nem hiányzott az életemből soha a Balaton.
De egy esős, napfény nélküli nyári nap is simán lehet diszkomfortos egy vérbeli fázósnak. Mikor még mindenki rövidnadrágban és szandálban várja, hogy visszatérjen a kánikula, nekem már elő kell vennem a hosszú nadrágot és a zoknit.
Arról nem is beszélve, hogy a napközbeni hőmérsékletváltozásra is mindig fel kell készülni, így az én táskámban mindig van egy-két plusz ruhadarab arra az esetre, ha éppen nyáron szakadna rám a jégkorszak.
Apropó, öltözködés
Ami az első számú humorforrás a környezetemben, az, hogy hogyan öltözködöm hideg időben. Nálam abban a pillanatban kezdődik el a tél, mikor tartósan vége a napsütötte időszaknak és én ettől már annyira fázom, hogy harisnyát kell húznom. Ez valamikor ősszel jön el és ekkor kezdek el a kabátskálámon is haladni.
Mert extrém fázósként több kabátom van, mint cipőm, minden élethelyzetre kell egy. A kicsit hűvös időtől kezdve a téliig. Persze mondanom se kell, ez a tréning semmit nem segít azon, mikor és mennyire fázom. Simán hordhatnám már ősszel a télikabátomat, akkor is pont ugyanannyira fáznék decemberben, mint így, hogy hozzászoktatom magam a hideghez.
De a kabát nem minden, ahogy csökken a hőmérséklet, úgy nő a lábamon a harisnyamennyiség.
Természetesen ebből is minden vastagsággal rendelkezem, és ahogy közeledünk a fagy felé, így váltakoznak a kombinációk: egy vékony, egy vastagabb, két vékony, egy vékony egy vastag és mikor már megérkezik a nulla fok körüli hőmérséklet, onnantól kezdve két vastag harisnyában töltöm a napokat, plusz zokni. Aztán mint a Hold körforgása, elindulok szépen vissza az úton, mire kitavaszodik.
Itt jegyezném meg egyébként, hogy meggyőződésem, ha egyszer evészavaraim lesznek, akkor abban nagy szerepet fog játszani az a kínszenvedés, amit az okoz, mikor a vastag harisnyára kell felhúzni a skinny farmert.
Csini fotók, hogy kedvet kapjatok a réteges öltözködéshez!
A réteges öltözködés is egy olyan téma, amely igazán megosztja a többség véleményét. Mi inkább pártoljuk, mint ellenezzük. Főleg most, hogy rátaláltunk pár nagyon csini téli verziójára a neten!
Hogy mire is gondolunk, nézzétek meg ITT!
Ami számomra teljesen elképzelhetetlen
Általános jelenség, hogy miközben én már a téli pulcsijaimat hordom, a lányok az utcán még simán bőrdzsekiben, sál nélkül, szakadt farmerben, bokát villantva vonulnak, és miközben borzasztóan irigylem őket, egyszerre felfoghatatlan számomra, hogy csinálják. Ennek a durvább fokozata egyébként az, mikor december közepén, mínusz 2 fokban is ilyen csajok jönnek velem szemben.
Persze tudom, nem lehet az, hogy ne fázzanak, de biztos nem fagyoskodnak annyira, mint én, akin rajta van a világ összes rétege, mégis úgy érzi, kihűlés közeli állapotban van és ezért sír. Igen, jól olvassátok, viszonylag gyakran esik meg velem a leghidegebb hónapokban, hogy megyek az utcán és kicsit sírdogálok, mert annyira fázom és utálom az egész tél dolgot.
Ilyenkor egyébként nagyon obszcén és jól üvölthető punkszámokat szoktam magamban énekelni és számolgatom a napokat, hogy mikor lesz már nyár.
Dióhéjban ilyen az élet úgy, hogy az ember 20 fok alatt szinte már mindig fázik. Ezért kérlek, legyetek elnézőbbek az ablakot becsukató kollégával és a légkondiellenes baráttal, mert idén se kaptunk karácsonyra új hőháztartást, így ezt a telet is végig fogjuk pityeregni és csak a nyári kánikula fog nekünk megváltás hozni az ínséges idő után.
