Volt már, hogy azért nem indultatok el bulizni, mert nem tudtátok hogy megoldani a hazamenetelt? A taxi túl drága, az éjszakai busz meg nem feltétlen a legbiztonságosabb. Eddig, ha tehettem, én is taxival jöttem haza. EDDIG! Ám nemrég történt velem egy megdöbbentő eset, ami miatt teljesen megváltozott a véleményem az előbbi állításról. Átgondoltam, melyik is az, amelyik tényleg biztonságos…
Mikor a barátaimmal elindulunk felfedezni Budapestet éjjel, első gondolataim közé tartozik, hogy hogyan megyek majd haza. Hiszen úgy kell készülnöm, meg kell néznem a buszokat, mert bár 30 percenként jár, mégsem szeretnék egyedül várakozni a sötétben részeg fiatalok között.
Szüleimet megnyugtatja a tudat, ha taxival megyek haza, de néha olyan horrorárakon tudnak elfuvarozni, hogy azt inkább másra költeném. Budapesti bérletem pedig van, ezért sokszor gondolom át azt a lehetőséget is, hogy felszállok egy éjszakai buszra. Igen, akadnak rajta olyan figurák is, akik szinte alig tudnak magukról. DE! Ott van a sofőr, rajtuk kívül még rengeteg ember utazik, akik dolgozni mennek vagy onnan jönnek, illetve előfordul, hogy ellenőrök is vigyáznak a rendre.
Szóval eddig nem volt egy rossz tapasztalatom se az éjszakai buszokon. Remélem, nem is lesz, mert ezentúl csak azzal fogok közlekedni. Kétszer, sőt háromszor is átgondolom, hogy taxiba szálljak-e egy idegen ember mellé.
Természetesen, ha valakinek már van egy megszokott, biztonságos taxitársasága, az oké. Nekem nincs. Talán ezért is járhattam volna nagyon rosszul.
Hajnali három lehetett, amikor a Deák téren várakoztam a buszomra. Mivel 25 percet kellett volna állnom a hidegben, ráadásul éhes is voltam, ezért gondoltam, a legközelebbi helyen elfogyasztok egy gíroszt. Így is lett, sőt inkább elvitelre kértem, nehogy lekéssem a ritkán járó éjszakait. Bevallom, nem lehettem a legszebb látvány, ahogy próbálom úgy enni a pitát, hogy ki ne essen belőle a hús, és ne is csepegtessem le magam a csípőssel, ráadásul bulizós ruhát sem vettem fel. Viszont egy taxisnak elég vonzó lehettem, ha így is leszólított.
Megkérdezte, nem akarok-e hazamenni taxival. Úgy gondoltam, ha elfogadható áron elvisz, talán átgondolom. Amikor nem tudott rá semmit mondani, annyival letudta, hogy:
Biztos, hogy meg tudunk valamiben állapodni.
Tessééék?! Hirtelen azt sem tudtam, mit mondjak, annyira meglepett. Hiszen megelőlegeztem neki a bizalmam. Taxis. Csak nem csinál semmi olyat. Végül kinyögtem, hogy „nem, kösz”, és továbbsétáltam. Ő pedig utánam kiabálta:
Na, két pusziért se vihetlek haza?
Annyira megdöbbentett ez az egész, hogy csak egy dolog fogalmazódott meg bennem:
Egy ideig nem ülök be taxiba.
