Az az érzés megvan nektek, amikor a párotok a biztos pont? Amikor a nagy tömegből is kiszúrjátok őt, mert belőle csak egy van? Egyperces.
Hatalmas a tömeg. Csepp vagyok a tengerben. Idegen ez a város. Elmentél. Azt mondtad, itt várjak, ne mozduljak egy centit sem, pont ide fogsz visszajönni. Nem mozdulok, csak nézem a hömpölygő tömeget, a talpammal lecövekelek az aszfaltba, és akkor is megmaradok a helyemen, ha néha a vállamnak ütköznek.
Nem akarom, hogy elveszítsük egymást.
Néztem a hátadat, ahogy eltűntél, pillanatok alatt elnyelt a hömpölygő tömeg. Kapaszkodtam a mozdulataidba, a pólód kékségébe, de végül szertefoszlottak a részleteid. Azt mondtad, csak húsz perc, nem több. Ne izguljak, csak mész és jössz. Először nem is volt olyan ijesztő ott állni és várni, azt gondoltam, a húsz perc az semmi, elillan, gyorsan eljön a most pillanata, amikor előjössz a nyüzsgő emberek közül.
Aztán eltelt tíz perc, és én úgy éreztem, hogy az már örökkévalóság.
Féltem, hogy valamit félreértettem, talán nem is azt mondtad, hogy álljak itt. Tíz perc után kicsivel eljött a holtpont, azután kicsivel pedig elkezdtelek keresni a tömegben. Tudtam, hogy előbb vagy utóbb megtalállak. Mindig megtaláltalak.
Nem a pólód színéről, és nem is a testalkatodról, mert meglepő, de sok hasonló testalkattal és kinézettel rendelkező ember van ebben a tömegben, mint te. Meglepő, közülük mennyien választottak közel ugyanolyan pólót és farmert ma reggel, amilyen most rajtad van.
Mégis tudom, miközben átsiklik a tekintetem rajtuk, hogy nem te vagy az.
Téged egészen másról ismerlek fel, amikor megjelensz a hömpölygő folyam egy pontján. Azonnal rád tapad a szemem.
Senki nem mozog úgy, mint te. A te mikromozgásaidat nem tudja lemásolni senki. Azok a mozdulatok, amelyeket nap mint nap látok, miközben mellettem vagy, összetéveszthetetlenek máséval.
Ahogyan oldalra fordítod a fejed, ahogyan mozog a vállad. A járásod, a kisugárzásod. Ahogyan égnek állnak a hajszálaid. Egyszerűen biztosan tudom, hogy te vagy, még akkor is, ha nem látom az arcod. Ezeknek a részleteknek az összessége ad ki téged.
Ettől válsz számomra biztos ponttá, még egy több százezres tömeg közepén is.
Mi az az #egyperces?
Fiktív történetek, amelyeknek van valóságalapja. Magamba szívom őket az utcán, a villamoson, a tanítási gyakorlaton, a szerkesztőségben, Budapesten és vidéken. Majd átdolgozom és elmesélem, hogy elgondolkodjatok, elgondolkodjunk, sírjunk, nevessünk.
Az összes #egyperces írásomat ide kattintva olvashatjátok.
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
