Ami finom bonbonnak, finom lesz süteménynek is, így nem ritkaság, hogy egy-egy legendássá vált vagy közkedvelt csokoládéból süteményváltozat készül. Ha másképp nem, hát a leleményes konyhatündérek addig kísérleteznek, amíg valami nagyon hasonlót készítenek.
Ismerjük a Kinder sütit, a házi sportszeletet és a Raffaellót, és így történt ez a Mozart-golyóval is. A zseniális kuglit egy salzburgi cukrász, bizonyos Paul Fürst álmodta meg 1890-ben. Az eredeti desszertben pisztáciás marcipán, nugátkrém és csokoládé rejtezik, mind a legkiválóbb minőségű, és kevéssé ismert, de mind a mai napig készítik is leszármazottjai a családi manufaktúrában.
Olyan népszerű lett rövid időn belül, hogy nemcsak az 1905-ös párizsi világkiállításon nyert aranyérmet, hanem az osztrák cukrászok is elkezdték koppintani a zseniális bonbont, többféle változat is megjelent és létezik ma is.
A csoki, a nugát és a marcipán mindben közös, és a Mozart-golyó süteményváltozatának is ezek az összetevői. Nagyon csokis tészta, nugátkrém és jó esetben pisztáciamarcipán, de zöldre színezett mandulamarcipánnal is készítik, mivel a pisztáciamarcipán sokkal költségesebb, igazi úri huncutság.
A marcipán porcukor és hámozott, finomra őrölt mandula keveréke, amit hagyományosan kézzel dolgoznak össze. A kéz melege kioldja a mandula olaját, ez tartja össze masszává. Ugyanígy a pisztáciamarcipánnál is, de mivel a pisztáciamag kinyerése jóval nehezebb, és maga a csonthéjas is igen drága, biztosak lehetünk abban, hogy nem minden zöld marcipán látott pisztáciát. Egyébként pedig a mandulamarcipán is nagyon finom!
A cikk itt még nem ér véget! A folytatásért kattintsatok a Cookta oldalára!
