Azt hiszem, mindenki beleesett már legalább egyszer abba a hibába, hogy a friss kapcsolatában eldönti, hogy majd ő jól megneveli a pasit. Biztosan csúszott már ki a szátokon olyan, vagy legalábbis hallottátok mástól, hogy hát ugyan rém céltalan, de majd mellettem megtanulja, hogy a suliból azért mégse kéne lógni. Nos, ez általában csúfos szakítással szokott végződni, vagy egy alapos zülléssel, de a tiniszerelmek általában ilyenek.

Amennyire emlékszem, fiatalon én még nagyon hittem a változásban, mint utólag rájöttem, azért, mert én túl könnyen alkalmazkodtam másokhoz, de mások hozzám már kevésbé. És ugye ebből már adódik is az alaptézis, hogy hiába, egy egészséges párkapcsolathoz két érett személyiség kell, akik önállóan is képesek létezni, és együtt alkotnak valami új, kerek egészt.

Aztán jöttek hamis szerelmek, pasik, akik hazug szeretleket suttogtak, akiknek elhittem azt a bűvös ígéretet, hogy értem más lesz, velem minden más lesz.

És itt most nem arra gondolok, hogy a zoknit vajon megtanulja-e eltenni, vagy hogy végre lehajtja-e a vécéülőkét, hanem ennél komolyabb jellemvonásokra. Akárhogy is nézzük, egy ember soha, de soha nincsen „kész”. Folyamatosan alakulunk, változunk, és nem úgy, mint a gyurma, ami egy nyomástól formát vált, hanem mint egy folyó medre, amit évtizedeken át mélyít el a rajta keresztülrohanó víz.

Szerencse is kell ahhoz, hogy olyan pasiba szerelmesedjetek bele, aki éppen megfelelő szakaszában van a személyiségfejlődésének, valahol ott, ahol nektek még kellemes, ami még nem zavaró. A rossz hír, hogy az, hogy valakivel egy hullámhosszon vagytok az elején, nem jelenti azt, hogy a személyiségfejlődésetek nem fog később valahol elkanyarodni. És hogy az a kanyar visszafordul-e majd a közös főcsapásotokba? Ki tudja?

Ilyen a tökéletes pasi! A VOUS-lányok megmutatják

Minden nőnek él a fejében egy kép az álompasiról, aki habár valószínűleg nem létezik, mégis jó lenne mellette leélni az életünket. Az persze változó, hogy ki a belsőt, ki a külsőt szereti jobban „megálmodni”. Megkérdeztem a VOUS-lányokat, nekik milyen az álompasi, és ha ez nem lett volna elég, magazinokból kivágva megalkottuk a közös álomférfiúnkat!

Nóri korábbi cikkét itt olvashatjátok.

Vannak, akik ilyenkor türelmesek, kivárnak, tanítgatnak, taktikáznak, finoman nevelgetnek, és vannak, akik az asztalra csapnak, és keresnek valaki mást. Én például egyértelműen kivárós típus vagyok, hiszek abban, hogy az idő múlásával és némi segítséggel ki lehet hozni a másikból a lehető legjobbat – egy bizonyos határig. Saját magamról is tudom, hogy bizonyos tanulási folyamatokhoz kell néha valamilyen mélypont, ahonnan újjá lehet születni, némelyikhez meg szimplán csak idő kell, hogy beérjen.

Nem tudom megmondani. Szerintem ez mindenkinél más és más. De ha kell egy általános recept, akkor azt hiszem, addig, míg a testetek és a lelketek még jól van, míg nekik belefér. Míg nem érzitek túlontúl fájdalmasnak és kilátástalannak a helyzetet. Mindenkinél létezik egy határ. Na, azon túl már nem érdemes várni.

Forrás:

iStock

Michaletzky Luca, a VOUS viselkedésszakértője is ezt az álláspontot képviseli:

„Az összecsiszolódás minden kapcsolat szerves része, és amíg mindketten rugalmasak vagyunk, és célunk a közös jövő, addig működhet is. Ha viszont nagyon eltolódik egyik irányba ez a nevelés, akkor az egész kapcsolatnak lesz egy mama-fia jellege. Ha nem tetszik úgy a srác, ahogy van, inkább hagyjuk, ne próbáljuk gyökeresen megváltoztatni!

Lehet, hogy évek múltán benő a feje lágya, de jelenleg fogadjuk el azzal a fejlődési ritmussal, amije van.

Megkérdeztem néhány VOUS-lányt és ismerősömet is, hogy ők mit gondolnak erről a témáról, osszák meg a tapasztalataikat velem és veletek is.

Egyik ismerősöm nem kinevelt magának egy pasit, hanem egy érett, kifejlett személyiséget választott:

„Fiúknál sosem jöttem ki a korombeliekkel, egy hónapnál tovább nem tartott kapcsolatom. Eleve később érnek, én meg, azt hiszem, eleve kicsit korábban értem kapcsolati elvárások terén, így valahogy a könnyű flört – összejöttünk, jó ez nekem? – oké, ez nem fog működni fázisokon mentem keresztül. Aztán megtaláltam a boldogságot egy 13 évvel idősebb férfi mellett, akivel persze neveljük egymást rendesen.”

Viola már az első randin dönt:

„Nálam már egy első randin elvágja magát az, aki töketlen – mert az később sem lesz másmilyen. Nem hiszek a 'nevelésben': az a másik megváltoztatását jelentené – ami szerintem kívülről sosem működik. Szerintem belülről, saját indíttatásból és elhatározásból változzon meg a férfi, ahhoz viszont edződnie kell. Én köszönöm, de nem akarok egy lenni azok közül, akiken megedződik.”

Nina megfontolná, hogy kezdene-e egy nehezebb esettel:

„Hát, ez attól függ. Ha alapjában véve el tudod fogadni, hogy 'töketlen', akkor megpróbálhatod nevelni, hátha bejön. De ha úgy vagy vele, hogy ha ilyen marad, akkor nem tudsz vele maradni, akkor nem érdemes megpróbálni. Az már alapból rossz, ha csak akkor akarsz együtt lenni a másikkal, ha megváltoztathatod. Ha alapjában véve nem jön be ez a típus, akkor nem érdemes.”

Eszter szerint a neveléssel felborul az egyensúly:

„Nem érdemes nevelni egyáltalán. Alakulni lehet egymás mellett, egymás hatására, de a nevelésben benne van, hogy nem társak vagytok, hanem felülről jön az irányítás, és az szerintem nem működik. Tény, hogy az ember hajlamos belecsúszni alá- vagy fölérendelődésbe, de a legjobb, ha ezeket észreveszi, és dolgozik azon (a másikkal), hogy inkább csak alakuljanak (mindketten).”