Nagyon fura dolog történt. Kiskorom óta nem szeretem a gyümölcsöket, és én ezt még csak most írom le nektek. De most aztán nagyon.
A gyümölcsundorom odáig fajult az évek során, hogy ha mellettem esznek egy almát, körtét, szilvát, banánt, öklendeznem kell, ÉS EZ NEM HISZTI. A felsorolt gyümölcsök illlata és úgy mindene totál kiveri nálam a biztosítékot, azonban ha narancsot, citromot, szőlőt majszolnak a közelemben, azzal még meg tudok barátkozni. Az alma az igazi parám.
És hogy tényleg semmilyen gyümölcsöt nem szeretek-e? IGEN, semmilyet! Illetve hazudok, a citromot imádom, ha egy bizonyos mexikói szeszesital párosul mellé.
Honnan jön az undor?
Egészen 3 éves koromig faltam a gyümölcsöket, azonban amikor elkezdődött a társasági életem, és bekerültem a bölcsibe, minden megváltozott.
A bölcsis néninek határozott elvei voltak:
mindent meg kell enni, ami a tányérra kerül!
Anyukám viszont nekem mindig azt mondta:
annyit egyél, amennyi jólesik!
A két elv akkor ütközött nagyot, amikor a Lepke csoport egy átlagos délután leült uzsonnázni, a tányérra pedig körte került. Igen, akkoriban még fogyasztottam gyümölcsöt, aznap délután viszont nem kívántam, a bölcsis néni szerint viszont igen. Addig kellett ülnöm az asztalnál, amíg meg nem eszem. Sírásomra megkegyelmezett, és félbevágta a körtét, hogy annyival is könyebb legyen belém tuszkolni. Nem lett könyebb, viszont a munkaideje lejárt, és én kisírt szemmel ugyan, de megmenekültem. Szerintem ez volt az a bizonyos pont.
Kóstoljátok meg ezeket az ellenállhatatlan téli smoothie-kat!
Télen még többször van kedvünk bebújni egy meleg pokróc alá és elkortyolgatni valami finomságot. Ha meguntátok a forró csokit, és inkább valami egészségeset innátok, akkor próbáljátok ki ezeket a télen is elkészíthető smoothie-kat!
Korábbi cikkünket ITT keressétek!
Adódik-e bármi probléma abból, hogy nem szeretem a gyümölcsöket?
Ó, jaj rengeteg! Az egyik kedvencem, amikor vendégségbe megyek, és nem tudnak a gyümölcsundoromról, viszont a süti full gyümölcsös.
Én: Nem kérek, nagyon köszönöm!
Vendéglátó: Na, csak kóstold meg!
Én: Igazából nem szeretem a gyümölcsöket! (Mindig kínosnak érzem ezt ilyenkor bevallani. Úgy érzem, kellemetlen helyzetbe hozom a vendéglátót…)
Vendéglátó: De ki tudod kaparni/szedni.
Na, itt álljunk is meg! NEM, NEM TUDOM KISZEDNI! Ha kiszedem, akkor is ott marad a színe, az illata és legfőképpen az íze. Ami gyümölccsel érintkezik, az nálam tabu, és hangsúlyozom, ez még mindig nem hiszti.
És amit megeszem, megiszom…
Szeretem a gyümölcsleveket (kivéve, ha nem 100%-os), szeretem a joghurtot (kivéve, ha nincs benne gyümölcsdarab), szeretem az eperízű rágót, az epres Oreót, és szeretem a baracklekvárt, de csak a baracklekvárt, és csak a boltit.
Ja, és ugyanilyen fóbiám még a paradicsom. De az már egy másik történet…
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
