„Szevasz, papa, mi van veled? Te még mindig gyúrsz? Azt hittem, ebből már rég kinőttél!” – belegondoltatok már, miért nézzük le folyton a kondisokat? Van egy-két híresen unintelligens celeb gyerek, de ők nem a mindenki. Ez a milliódolláros kérdés. Mióta rendszeresen megfordulok a konditeremben, erre keresem a választ.
Nem akarok álszenteskedni, én is azt gondoltam, hogy kondiba alapjáraton sötét parasztok járnak. Bár lenne erre szebb kifejezés!
Aztán a sors fintora, és a szerelemé, hogy végül én is belecsöppentem ebbe a sztoriba.
Kondiba járni olyan, mint egy elit klub tagjának lenni. Bármibe le merem fogadni, hogy nincs közöttetek olyan, aki ukmukfukk, fogta magát, és lement. Ehhez senkinek sincs bátorsága, mindannyian „úgy kerülünk be”, hogy „először lementem egy haverommal”. Biztos, hogy az „elit” kifejezésen fennakadtatok, de igen, E.L.I.T., mert ezek az emberek büszkék arra, hogy ide tartoznak.
És igen, a recislánynak sokszor D kosara van, Nobel-díja viszont nincs, de olyan kerek a feneke, amilyenről ti csak álmodoztok. És nem azért, mert „szerencsés a genetikája”. Amondó vagyok, hogy a nagy utálkozás féltékenységből táplálkozik. Szeretjük utálni azokat, akik valamiben jobbak nálunk. Na de mesélek egy kicsit.
Amikor először mentek le edzeni…
A kedves recepcióslány mosolyogva megkérdezi a neveteket, kifizetitek a bérlet árát, kaptok egy kártyát, ő pedig elmondja, mit merre találtok. Bizonytalan léptek következnek az öltöző felé. Nekem az járt a fejemben, hogy „istenem, de fogom szégyellni magam ennyi bomba nő között, és inkább bő melegítőt és pulcsit kellett volna hozni…!”. És lőn világosság: a női öltözőben is ugyanolyan nők vannak, mint máshol és pont ugyanúgy viselkednek, mint bármelyik másik közösségben. Egyébként érdekesen lehet őket csoportosítani.
Ismerjétek meg a kondis csajok társadalmát!
Vannak az órára járó lányok, négyes-ötös falkákban közlekednek, hangosan rihegnek-röhögnek, és csak egymással beszélgetnek. Ha feliratkoztok egy órára, veletek is fognak haverkodni, semmi pánik. Aztán hamar ki fogjátok szúrni a barátnőket. Két-három lány sétál géptől gépig, sokkal inkább beszélgetnek, mint edzenek, de ha nekik jó így, akkor mindenki másnak is. Az utolsó csoport a jó nőkből áll. Mindig egyedül edzenek, véletlenül sem szólnak senkihez, egymáshoz se. Edzés közben végig figyelik, nézi-e őket valaki. Ez kicsit vicces tud lenni. Oh, és akad még egy típus, akinek állati jó az edzőcucca, és a testépítéssel is egész jól áll. Látjátok? Ezek a lányok is pont ugyanolyanok, mint amilyenek bárhol máshol.
Fenyvesi Zolival próbáltuk ki a konditermet, ahol épek és sérültek együtt edzenek
Magyarországon egyedülálló konditermet hozott létre a SUHANJ! Alapítvány Budapesten, ahol együtt edzhet mozgássérült, látássérült és értelmi sérült ép társaival. A kezdeményezés egész Európában ritkaságnak számít. A megnyitó előtt próbálhattuk ki a fitnesztermet, ráadásul Till Attila új filmjének főszereplőjével, Fenyvesi Zoltánnal.
A cikket ide kattintva olvashatjátok tovább.
Adjatok időt magatoknak!
Az Edzés. Most ugrik a majom a vízbe! Az elején mindenki bénának érzi magát. Szégyelli, hogy kicsi súlyokat bír csak el. Fél, hogy rosszul végzi a gyakorlatot, és még annyi ilyen van. Szóval, ha éppen ennél az állomásnál tartotok, kérlek, ne aggódjatok! Én is féltem, sőt kicsit még most is félek.
De mi van akkor, ha odalép egy mosolygós, csupa bicepsz fiú, és megmutatja, hogyan kell helyesen tartani a súlyzót? Na bumm, semmi! Szereztetek egy új havert, vagy randitok lesz a jövőhéten…
Nagyjából egy hónap alatt megismerkedik az ember minden géppel, lesznek kedvenc edzései, és olyan gyakorlatok, amelyeket szívből gyűlöl. Én például imádom a lábedzést, az összeset, és teljes szívemből rühellem a fekve nyomást. Azt nem nőknek találták ki, de attól még csinálom. Azt is hallottam már, hogy egy hónap edzés után látni fogjátok magatokon a változást, viszont két-három hónappal később mások is észre fogják venni. Hát én fél évvel később sem vettem észre, csak amikor előkerült egy régi fotó.
Edzés majd holnap? Eláruljuk, hogyan vegyétek rá magatokat, hogy már ma nekiinduljatok
Néha kínszenvedés nekikezdeni egy feladatnak. Futás előtt még a cipőfűző bekötésének gondolata is távolinak tűnik, máskor fizikai képtelenség elővenni a nyelvkönyvet, vagy kifejezetten taszít egy Word-dokumentum megnyitása. Még ha alapvetően szívesen űzünk is egy tevékenységet, akadnak mélypontok, amikor a hátunk közepére kívánjuk azt – létezik azonban kiút a motivációs gödörből.
Pszichológus szerzőnk, Zsély Anna írását ide kattintva olvashatjátok.
Aztán a sztereotípiavéglet megdőlni látszik
Hadd meséljek egy sztorit! Edzés után ücsörgünk a szaunában egészen nagy bandával. Van egy srác, elég alacsony, de szépen ki vannak dolgozva az izmai, és nagyon barátságos. A beszéde olyan… ízes. Eleinte el-elmosolyodtam, ha őt hallgattam. Gondoltam, nem egy atomfizikus, biztos valami peremvidéki kisvárosból jött, aztán nem is tehet róla, hogy nem igazán megy ez a kiejtés dolog. A tőle megszokott nyíltsággal mesélt éppen, és – most jön a csattanó – kiderült, hogy ukrán, és sportorvosi diplomája van, néhány éve él csak itt. Ekkor én már nagyon szégyelltem magam. Bár én beszélnék úgy oroszul vagy kínaiul, mint ő magyarul, és amúgy van egy kommunikáció alapszakos diplomám.
Ül a szaunában egy másik fazon is. Hulknak hívjuk, mert pont akkora darab, csupa izom, csak nem zöld.
Ha már a munkánál tartunk: elárulta, hogy végzett vegyész, és a szakmájában is dolgozik. Én előbb néztem volna baltás gyilkosnak.
Az utolsó döfés egy tök fiatal lány, aki az egyik legnépszerűbb magyar bank programozó rendszergazdája, nemrég diplomázott. Na, ekkor szólalt meg az egyik haverom, hogy ő mindjárt kimegy a szaunából a mindjárt OKJ-jával. (Éppen a vizsgáira készül, és nagyon szurkolunk neki! – a szerző.)
A tévhitek tévhite, hogy csak olyanok járnak konditerembe, akiknek egyetlen agysejtje van, és az is nagyon magányos. Ezeket az embereket az ambíció hajtja előre, és nem ostobák, nem bunkók, és végképp nem sötétek.
Harcolni egyetlen dologgal harcolnak ők is, a saját buta kis démonjaikkal. Ne higgyetek el mindent, amit másoktól hallotok! A kondisok jó arcok!
U.i.: Edzőpartnert keresek! Szóval, ha szeretnétek belépni az elit klubba, hát, van egy belépőm! 🙂
„Szenvedtem, fájt, és alig bírtam felkelni” – Ilyen volt életem első női bokszedzése
Szerkesztőnk, Engel Nóri divatimádó lányként többnyire a divatos kesztyűkről ír. Aztán egyszer úgy döntöttünk, mi lenne, ha kilépne a komfortzónájából, és ellátogatna egy bokszterembe egy női bokszedzésre. „Mindig is királylányos, kissé 'nebáncsvirág' lány voltam, így nem meglepő, hogy az ökölvívás távol állt tőlem” – írta élménybeszámolója elején Nóri, akinek cikkét ide kattintva olvashatjátok végig.