Ti is éreztétek Elvis Presley számainak hallgatása közben, mintha időutazáson vennétek részt és képek villannak be a ’60-as évekből? Egyszeriben ott álltok a rock and roll királyának koncertjén a színpad előtti első sorban? Önkívületben sikítozva? Engem ez a „villanás” azóta kísért, mióta táncolhatnékom van. Régóta. Valahogy összeolvad a kettő. Életszerűen.
Nemrég Elvis-esten jártam, ahol csak az ő dalai csendültek fel. Igazi kánaán volt ez az alkalom a rockabilly-ruhákba öltözött rajongóknak. Zenekarok, énekesek, táncparkett, varázslat. Biztosan 2016-ban vagyunk? A kétely fokozódik bennem, amikor a színpadra lép az Andorai Péter & The Graceband.
Az ifjú Elvisre kellemesen emlékeztető Péter 10 éves kora óta hallgatja ezeket a nótákat, az élete része lett. A családjának is része volt ebben, mivel unokabátyja rajongó volt és kinézetében is hasonlított a Királyra.
„Három évvel ezelőtt Herczeg Rudolf dobossal együtt alapítottunk egy bandát, amellyel rock and rollt játszottunk” – mesélte, amikor az est után néhány nappal találkozunk. „Ahogy felvettük Elvis dalait a repertoárba, egyre inkább közelebb is kerültem hozzá, majd 2015 nyarán új tagokkal megalapítottam a The Graceband nevű zenekart. Elvis fiatalkori dalait játsszuk a fellépéseinken. A közönségünk a táncolhatóbb zenét szereti és ezeket a fiatalkori dalait érzem magamhoz közelebb. Ugyanakkor a líraibb vonalat is szeretnénk erősíteni, amelyekben az énekhang színeit jobban meg lehet mutatni. A zenekart a nagyobb bulikon négytagú vokál kíséri – emelve az autentikus hangzás minőségét.”
Bár itthon kisebb körben él az Elvis-kultusz, külföldön sokkal nagyobb közösség tartja életben a rock and rollt és az Elvishez köthető szabad, lázadó stílust és az általa adott életérzést.
Csak a rock and roll! – A pörgős szoknya és a tupírozott haj irtó menő
Bő szoknya, vörös rúzs, hajlakk, barkó, creeper cipő, övcsat, pomádé, zene, zene, zene… hirtelen ezek jutnak eszembe, ha a rockabilly kultúrára gondolok, majd közvetlenül ezután dúdolni kezdem, hogy „Csavard fel a szőnyeget még ma éjjel…” De ezeken a színes és izgalmas külsőségeken túl rejlik ebben az egészben valami magával ragadó életérzés, ami a stílus sajátja, ettől válik ez életformává azok számára, akiket beszippantott a rock and roll.
A képekért kattintsatok IDE!
„Az országot egy fal választotta el a Nyugattól, minden értelemben. Elvisszel szemben sajnos kialakult egy előítélet, amit azóta sem sikerült teljesen átformálni, sokan csak a sztereotípiákon keresztül látják a személyét. A műfaj itthoni helytartója, a Hungária pedig annak idején tökéletesen betöltötte a szerepét, és megadta a nyugati világtól elszigetelt itthoni rajongóknak a rock and roll élményét. Amellett nem volt internet, amelyen ma a világ bármely akkori énekesének számait meghallgathatjuk, cenzúra nélkül. Ez azért is hasznos, mert Elvisről is több információhoz juthatunk, megismerhetjük a valódi képet, nem csak a mindig emlegetett és eltúlzottan kifigurázott utolsó éveit.”
Péter egy amerikai Elvis-emlékversenyen is bekerült a legjobbak közé, ami azon a kontinensen nem kis teljesítmény, pláne magyarként. De mit jelent számára Elvis zenéje?
„Érzem, hogy közel áll hozzám, szeretem hallgatni és énekelni is. A hasonlóságok mellett a külső 'jelek' is ebbe az irányba terelnek, az elmúlt években hatványozottan kapom a visszaigazolásokat. Ameddig érzem, hogy érdemes, csinálni fogom, és viszem tovább a lángot.”
Ennek mi, lábunkkal doboló rajongók nagyon örülünk!
Ha egy buliban vagy rendezvényen felcsendülnek ezek a dallamok, mindenkinek megmozdul a lába, ha az asztaltól nem állnak fel, akkor az alatt. Amikor meghallottam, hogy Elvis-est lesz, felcsillant a szemem, előtte és utána napokig a dalait dúdoltam. Kis szervezéssel, médiamegjelenésekkel itthon is jobban össze lehetne terelni a kiéhezett rajongókat, és a korhoz és alkalomhoz illő ruhákban jelenhetnénk meg újra a színpad előtt. Elámulva, mint akkor, ott.
Mi fán terem a rockabilly stílus?
Amikor szerzőnk, Juci megemlítette Daninak, az egyetlen VOUS-fiúnak, hogy a rockabilly stílusról ír cikket, Dani így reagált: „azt se tudom, mi az”. Először azt hitte, viccel, de rájöttem, lehet, hogy csak számomra evidens. Ennyit válaszoltam: „ha tudod, ki Elvis, tudod, miről beszélek”.
És ti tudjátok? Ha nem, kattintsatok ide a cikk folytatásáért.
