Ti is éreztétek Elvis Presley számainak hallgatása közben, mintha időutazáson vennétek részt és képek villannak be a ’60-as évekből? Egyszeriben ott álltok a rock and roll királyának koncertjén a színpad előtti első sorban? Önkívületben sikítozva? Engem ez a „villanás” azóta kísért, mióta táncolhatnékom van. Régóta. Valahogy összeolvad a kettő. Életszerűen.

Imádjátok a pin-up stílusú ruhákat, de odavagytok a Disney-mesékért is? Mit szólnátok, ha azt mondanám, mától egyszerre magatokon hordhatnátok a kettőt? 

Amikor megemlítettem Daninak, az egyetlen VOUS-fiúnknak, hogy a rockabilly stílusról írok cikket, így reagált: "azt se tudom, mi az". Először azt hittem, viccel, de rájöttem, lehet, hogy csak számomra evidens. Ennyit válaszoltam: "ha tudod, ki Elvis, tudod, miről beszélek".

Bő szoknya, vörös rúzs, hajlakk, barkó, creeper cipő, övcsat, pomádé, zene, zene, zene… hirtelen ezek jutnak eszembe, ha a rockabilly kultúrára gondolok, majd közvetlenül ezután dúdolni kezdem, hogy „Csavard fel a szőnyeget még ma éjjel…” De ezeken a színes és izgalmas külsőségeken túl rejlik ebben az egészben valami magával ragadó életérzés, ami a stílus sajátja, ettől válik ez életformává azok számára, akiket beszippantott a rock and roll.