Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy Photoshop – és úgy általában bármilyen képfeldolgozás – nélkül egy fotó igazán ütős legyen. Azonban nem érdemes vitatni azt, hogy a #nofilter-címkével mennyi jó fotó készül nap mint nap. Ezeknek, a főleg mobillal készült spontán fényképeknek a célja nem egyezik azzal, amivel mi, fotósok keressük a kenyerünket. Hiszen az az elsődleges feladatunk, hogy egy terméket, helyszínt vagy egy ügyfelet a lehető legjobb színben tüntessük fel, mutassuk meg. De hol a határ a valóság és a giccs között? A Fotózni jó! nap alkalmából úgy döntöttem, egy kis bepillantást engedek a kulisszák mögé, és mesélek arról, hogy a retusálás miért nem elítélendő.
A fotós élete kívülről többnyire pörgősnek és egyszerűnek tűnik. A pörgésre vonatkozó dolog kis részben igaz is, hiszen egyik kihívás követi a másikat, persze mindegyik másik helyen. Nagyszerű emberekkel találkozunk és hihetetlenül izgalmas helyszínekre juthatunk el, eközben gőzerővel dolgozik az agyunk mindkét féltekéje, hogy minél jobb minőségű, előnyös fényképek készüljenek.
Aztán ott van a munkával eltöltött időnk nagyobb része, amiről most szól a mese. A jó fotóért bizony meg kell dolgozni, és ez nem a modern kor elvárása. Néhány évtizede Photoshop híján a fotólaborban legalább annyi időt – ha nem többet – töltöttek a tökéletes fénykép elkészítése érdekében, mint mi most, a monitor előtt. A laboros, a retusőr annak idején önálló szakma volt, mert az előhívás és a retusálás folyamata egyszerre rengeteg időt, türelmet és szakértelmet követelt. Most is igazak ezek a dolgok, ám a modern szoftverek meglehetősen felgyorsítják ugyanezen munkafolyamatokat, nagyrészt magunk végezzük el a fotók tökéletesítését.
Az évek során az utómunka főbb lépései nem változtak: elérni (vagy módosítani) a megfelelő expozíciót, színhőmérsékletet és kontrasztot, eltüntetni vagy javítani a zavaró elemeket, valamint a fotót megvágni, amivel a kompozíción csiszolhatunk.
Apropó, tökéletesítés. Időről időre botrányt kavarnak a különböző magazinok címlapjain feltűnő hírességek retusált fotói, ami még kínosabbá válik, amikor a nyers fénykép is előkerül. Ilyenkor kígyót-békát mondunk a fotósra és/vagy a képszerkesztőre, amiért a nevét adta ahhoz a szörnyűséghez. Ilyenkor ne hibáztassuk a fotóst! Sokkal inkább okolhatjuk a média és társadalom torzult elvárásait a nőkkel szemben, vagy magát a hírességet, aki esetleg valamelyik szépséghibáját rejtegeti, mert nem fogadja el a saját testét olyannak, amilyen.
Eljött az igazság pillanata: a VOUS-lányok smink nélkül
„Ha azt hiszitek, hogy egy női szerkesztőség mindig parfümillatban fürdik, mindenki a #csinoskedd szerelésében ül a hófehér laptopok előtt a hét öt napján full sminkben, egyenes derékkal, és más dolga sincs, csak cikkeket írni, akkor jó is, hogy a VOUS-ra tévedtetek. Nálunk azért a legtöbb esetben nem ez a helyzet. Folyamatosan leleplezzük előttetek a szerkesztőségi életünket.”
Egy korábbi napnak köszönhetően úgy döntöttünk, megmutatjuk nektek, milyenek is vagyunk smink nélkül. A cikket itt nézhetitek meg!
Nekünk, fotósoknak nemcsak a saját jó ízlésünk szerint kell eljárni az utómunka során, hanem a megrendelő elvárásainak is meg kell felelnünk.
Ha például reklámcélból készül egy tárgyfotó, eladhatóvá kell tenni szélesebb rétegek számára is. Míg egy portré esetében az a cél, hogy esztétikus legyen, csalogassa a tekintetünket. Természetesen az utómunka mértéke függ az egyéni ízléstől és a megrendelő kívánságától is, de azért itt is vannak bizonyos íratlan szabályok:
10 dolog, amit soha ne mondjatok egy fotósnak – ha jót akartok magatoknak…
Vannak mondatok, amikkel a világból is ki lehet üldözni a fényképészek többségét. Biztosan ti is találkoztatok már azzal, hogy jóhiszeműségből kérdeztetek valamit egy fotóstól, akinek erre két perc alatt gránátalma színűvé változott a feje. Ilyenkor vagy megtudakoltátok tőle, hogy mi a probléma, vagy a mai napig homály fedi a kérdést – és ez nem véletlen.
Ha kíváncsiak vagytok, mi az a 10 dolog, ami soha ne hagyja el a szátokat egy fotós jelenlétében, ITT megtudhatjátok!
Ezek a szabályok főleg az általános felhasználású fotókra érvényesek, amelyekkel minden nap találkozik az ember reklámtáblákon, magazinokban, vagy akár közösségi oldalakon.
Egy biztos: ha művészeti vagy szórakoztatási célból készül egy fénykép, annak csak a kreativitás szab határt!