A Bustle szerzője, Rachel is részt vett egy ilyen workshopon, és noha először meglepődött, hogy milyen sok ember érdeklődik a foglalkozás iránt, a végére rengeteg tanulsággal távozott a nyolcórás eseményről.

A foglalkozás a tanárok beszámolójával kezdődött, arról meséltek, hogyan változtatta meg életüket az orgazmusmeditáció, majd gyakorlati oktatással folytatódott, ami azt mutatta be, hogyan kell csinálni az orgazmusmeditációt. Végül egy tizenöt perces gyakorlattal fejeződött be, amely során a férfiak simogatással kényeztették a partnerüket. 

Az egész folyamatnak az a lényege, hogy hogyan legyetek jelen ez alatt a tizenöt perc alatt, és érezzétek a jelenben magatokat. Nem titok, hogy ha nem tudjátok átélni a pillanatot, akkor az ingereket sem tudjátok igazán átélni. A szerző szerint ez a gyakorlat jó megoldás lehet azok számára, akik úgy érzik, nehezen érik el az orgazmust, nehezen hangolódnak rá a szexre, vagy szeretnének nagyobb összhangban lenni az ágyban a partnerükkel.

Forrás:

iStock

Ő maga a következő tapasztalatokkal lett gazdagabb:

Az egyik első lépése a gyakorlatnak, hogy a párotok megnézi a hüvelyeteket, amit egyébként az oktatók lazábban puncinak hívnak egész végig. Apropó, emlékeztek a nagy szókeresésünkre, ahol megkérdeztük, ti hogy hívjátok? 

Szóval, olyan állításokat mondanak nektek, amelyeket látnak maguk előtt. Például: „Látom, hogy bal oldalon rózsaszínebb vagy, mint jobb oldalon.” A szerző saját bevallása szerint először nagyon kényelmetlenül érezte magát, majd a gyakorlat végére egyszerűen elfogadta magát. Látta, hogy körülötte egy tucat nő van letolt nadrággal, és megértette, hogy mindannyian más adottságokkal vannak megáldva, és ez így van jól.

A megfelelő simogatás állítólag pihekönnyű, ismétlődő és közvetlen. Ennél a feladatnál nem az orgazmus elérése a lényeg, hanem az élvezet, illetve az, hogy rájöjjetek, mit is élveztek igazán, mi az, ami jólesik nektek.

Klasszikus félelme a nőknek szex közben, hogy túl sokáig tart eljutniuk a csúcsra, és a pasi elfárad, elunja magát. Éppen azért az a tény, hogy ez a technika gyakorlatilag időzített bombaként működik, elképesztően felszabadító tud lenni. Mindemellett rájönni ezekre a félelmekre is nagy lecke, hiszen a jó szex alapköve a jó kommunikáció: merjetek több előjátékot kérni! 

Az oktatók nagyon világosan elmondják, hogy a férfinek végig figyelmesnek kell lennie, és olyan kérdéseket kell feltennie, amikre igennel és nemmel lehet válaszolni. Gondoljatok csak bele, amikor a párotok megkérdezi szex közben, hogy jól érzitek-e magatokat, akkor valószínűleg nem tudtok hirtelen mit reagálni. Máris egyszerűbb a kommunikáció, ha konkrét kérdéseket tesz fel, például, hogy gyorsabb vagy lassabb legyen-e.  

Rachel maga is meglepődött, hogy néhány kérdésre, amire nem is gondolta volna, ösztönösen igent mondott, és rájött arra, hogy néha milyen nehezen beszél arról szex közben, hogy mi esne neki igazán jól, még akkor is, ha csak egy mozdulatról van szó.

Megtanította Rachelt ez a workshop arra, hogy a befogadó fél nem passzív.

A nők megszokták a passzív szerepet a szexben. Mintha ez úgy működne, hogy tessék, itt vagyok, én pedig megpróbálom jól érezni magam

– írja Rachel, pedig ezt a paszív hozzáállást újra lehet írni, és egy sokkal élvezetesebb együttlétet lehet felépíteni, amiben a nő is aktívan részt vesz. Hiszen az, hogy egy nő kényeztetés közben tényleg magára koncentrál, gyakran több munka, mint amit a kényeztető fél tesz. A nők ráadásul gyakran a lélegzetükre koncentrálnak közben, nem az érzéseikre, pedig ez utóbbi lenne a lényeg.

Rachel nagyon feminista gyakorlatnak érezte az egész folyamatot, hiszen az egész célja a nő öröme volt. Végre nem az orgazmus hajszolása volt a cél, hanem az, hogy jól érezze magát közben, elfogadja a punciját, és hogy egy életre megjegyezze: joga van időt kérni, hogy igazán kiélvezze minden pillanatát az örömszerzésnek.