Lévai-Litter Évi két kislány anyukájaként ma már a hurcisok megkerülhetetlen márkáját, a MyBabyHugot tervezi, irányítja szívvel, lélekkel Pécsről. A vásárlók helyébe lépő barátságokról és a két gyerek melletti önálló márkaépítésről beszélgettünk Évivel.
Lévai-Litter Éva
Életkor: 32 év
Gyerek(ek) neve és kora: Aliz (4 év), Róza (10 hónap)
Korábbi foglalkozás: Közgazdász, marketingmanager
Jelenleg ezt csinálja: Öleléseket készít, babahordozókat, pólyákat
A Mybabyhug termékeit Éva Facebook-oldalán, valamint a honlapján nézhetitek meg!
Miért lettél közgazdász?
Kislánykoromban, olyan 6-7 éves lehettem, az utcánkban óriási gyerektársaság játszott együtt, és mindig bütyköltünk valamit. Egyik nap készítettem egy kishajót, fadeszkából, vitorlával, pofás lett. Jött egy fiú, és mondta, tetszik neki, én meg mondtam, akkor vegye meg. Megállapodtunk egy árban, én meg nagy büszkén mentem haza a kis 10 forintosommal.
Mire anyum közölte: ilyet nem illik, kérjem szépen vissza a hajót, és adjam vissza a pénzt…
Apum meg csak somolygott, és azt mondta, ráállunk a matekra kicsit jobban. Azt hiszem, innen indult a közgazdasági irányultságom. Pályaválasztó fejjel pedig alapvetően az egyik legkreatívabb és legtöbb lehetőséget magában rejtő szakmának tartottam.
Mint aktív, dolgozó kismama, tervezted, hogy a gyerekek mellett majd valami másba kezdesz?
Nem igazán. Borzasztóan élveztem otthon lenni az első lányommal. Olyan szabadságba csöppentem, amibe előtte soha nem volt részem. Mindig jöttünk-mentünk, az összes babaprogramon ott voltunk, eszembe nem jutott dolgozni, máson töprengeni, mint ami van. Mivel mindig nagy alkotó voltam már korábban is, alvásidőben a kreativitásomat éltem ki valamilyen babaholmi varrásán.
A márka valahogy organikusan alakult, nem?
Igazából arra kellett, hogy ezt a szabad életmódot tényleg ne gátolja semmi. Azt láttam Alizon, hogy a hordozás, az, hogy összebújunk, közel vagyunk egymáshoz, őt még boldogabb babává, engem pedig még szabadabbá tesz. Arról nem is beszélve, hogy Aliz az első időszakban borzasztó sírós volt, csak akkor nem sírt, ha rajtam volt. Nem is nagyon volt választásom. Aztán mivel ez a „hordozósdi” úgy tűnt, elég hosszú távon lesz a mi társunk mindenhol és mindenkor, így alaposabban bele is ástam magam a témába.
Szerettem volna, ha a hordozónk szép is, egészséges is, egyszerű is használni. Kerestem, kutattam az én stílusomhoz és igényeimhez közel álló eszközt, de valahogy egyik márka egyik darabja se volt egy nagy szívdobbanás, én egészen másban gondolkoztam. A mei tait (ázsiai eredetű babahordozó eszköz – a szerk.) nagyon szerettük mint eszköztípust, és mivel régóta varrogattam, így csináltam magunknak egy prototípust, és használtuk nagy boldogban. Minden babás programra, bevásárolni, még a férjemmel vacsizni is ebben jártunk. Sokan megkérdezték, mi ez, honnan van. Aztán lettek, akik megkértek, hogy nekik is készítsek… Szóval így indult valahogy a mi kis történetünk, ami mára egy profi, szakmai háttércsapattal felvértezve alkot igazi különleges dizájnöleléseket.
Hordozóval a városban – Mobilitási kézikönyv anyáknak a városhoz
A városi lét kész kihívás egy anyának. Olyan mamikkal beszélgettünk, akik a városi túlélés kulcsát a hordozásban látják. Milyen nehézségekkel kell szembenézni? Milyen tuti túlélési tippek és városi babás pihenőhelyek vannak? Ide kattintva megosztjuk veletek.
Ma mi a legfontosabb a tudatos márkaépítés szempontjából?
Szerintem akkor lesz egy márka sikeres, ha igazából a márkád te vagy. Minden márkának van személyisége, szokták mondani, hogy egy márkát akár le is lehetne rajzoltatni fantomrajzolókkal. Igazából szerintem nem vásárlókat kell keresni, és eladni, hanem barátokat szerezni és barátságokat kötni. Nálam minden erről a bizalmi helyzetről szól, ezen alapszik a termékfejlesztésem, a megválogatott alapanyagok, az utánkövetési rendszerem, az egyedi igények megvalósítása.
Hiszen tőlem tényleg nemcsak egy babahordozót választanak, hanem egy 'ölelést' a legfontosabb embernek az életükben, a gyermeküknek.
„Én” ott leszek a legszebb, legnehezebb, legemlékezetesebb, legmeghittebb pillanataikban. Az pedig nekem nem egy egyszerű értékesítés, hanem egy barátság köttetése. Sok vásárlómmal például vásárlás után tartjuk is a kapcsolatot, sőt, a legjobb családi barátaink, a lányom legjobb barátnője az első vásárlóim voltak.
Hol és hogyan tanultál meg varrni?
Egy varróműhelyben Pécsett.
Egy-egy termékfejlesztés vagy alapanyag-beszerzés is hatalmas utánajárás. Hogyan oldod ezt meg? Hogyan néz ki egy napod?
Az évek alatt azért sikerült jó beszállítói kapcsolatokat kialakítanom, ők sok terhet levesznek a vállamról, vannak elég jól automatizált megoldásaim az alapanyag beszerzésére. A termékfejlesztés elég sokrétű, mert több szakterület véleményét is ki szoktam kérni egy-egy nagyobb volumenű változtatásnál (gyógytornász, mérnök, minőségügyi szakértő). A napunk eléggé szigorúan be van osztva. Reggel intézkedés, beszerzés, postázás Rózival. Aztán délutáni alvás alatt és még este, amikor a lányok már alszanak, dolgozom.
Te nem vagy elvakult hurcis, értem ezalatt azt, hogy nemrég a márka Facebook-oldalán is írtál arról, bizony ti használtok babakocsit is. Nem érzed ezt a márka egyfajta meghazudtolásának? Kérdem én, aki elvakult hurcis lett az első, csak babakocsis gyerek után…
Megsúgom, az legelvakultabb hurcisoknak is van babakocsijuk… Mi az első lányommal nem használtuk, mert utálta. Rózi viszont szereti abból is szemlélni a világot. Ő más, mint az első lányom volt, én pedig ezt elfogadom.
Azt gondolom, hogy az eszközök szolgálnak minket, nem pedig mi őket. Szóval én mindig azt az eszközt választom, amit az adott szituáció vagy a mi igényeink megkívánnak.
De a babakocsi aljában természetesen mindig ott egy hurci. Most ez ilyen divatos kifejezés: én Rózit igény szerint hordozom, ez nem egy babakocsi vs. hordozó harc, hanem egy észszerű szülői magatartás. A MyBabyHug minden „porcikája” is ezt hirdeti, hogy a hordozó bizony nélkülözhetetlen eszköz, de találjuk meg az arany középutat. Ne hordozzunk minden áron, gyermekágyi időszak alatt, terhesen, biciklin, betegen, és még sorolhatnám a kirívó eseteket. Mint mindenben, ebben is fontos az arany középút és a józan paraszti ész.
A lányok mennyire inspirálnak alkotásra?
Nagyon is, ők az én kis múzsáim. Rózi jelenleg a vezető fejlesztőmérnöki pozícióban rengeteget segít a konstrukciók tesztelésében, fejlesztésben. Alizt is nagyon sokáig hordoztam, az első állítható verziókat például még vele teszteltük. A dizájnban is van, hogy visszaköszönnek. Mikor Rózi született, neki volt saját kollekciója természetesen, ebből hét darabot limitált szériában meg is osztottunk a nagyközönséggel, melyet két óra alatt ki is fosztottak. De most Aliz egy fantasztikus korban van négyévesen, és bizony hamarosan neki is lesz egy kis limitált kollekciója, melyet ő és az ő kis jelenlegi csodafantáziája fog megalkotni.
Megéri a saját vállalkozást vinni? Ha lejár a gyerekekkel töltött idő, látsz esélyt arra, hogy újra csak közgazdász legyél?
Nem tudom, mit hoz a jövő, csak azt tudom, hogy szívvel-lélekkel álmodom ezt a világot, így azt gondolom, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy az álmaimat akkor is tudjam folytatni, ha már a lányok „kirepültek” az ölelésemből. Remélem csak, hogy a sors is mellettem lesz, és támogat majd ebben.
