Egyetlenegy jó dolgot tudok csak a javára írni: vannak pillanatok, amikor sikerül pár fokkal hidegebb szellőt fújnia rám, de akkor már nagyon kell szenvednem, hogy így érezzem. Egyetlenegyszer ápoltam szorosabb kapcsolatot a ventilátorokkal, de az is csak egy feljajdulásig tartott. Gyerekkoromban kíváncsi voltam, hogy ujjal meg lehet-e állítani a forgását. Nem lehetett. A körmöm tetejét viszont jól lereszeli, konstatáltam akkor, és ennyiben ki is merült az érdeklődésem irántuk. Illetve egyszer elé álltam még, hogy a hajam úgy szálljon, mint a modelleké, de sehogy sem akart összejönni, úgyhogy feladtam. De jöjjön csak a pontos bűnlajstrom, pontokba szedve.

Sosem értettem a logikát, miért jó az, hogy az emberek lehúzzák a nagy melegben a rolót, zárva tartanak mindent, nehogy bejöjjön a meleg. Igen ám, de úgy a friss levegő sem jön be, és a ventilátor is csak a meglévő meleget keveri. Itt SOKKAL jobb tippet kaptok ahhoz, hogyan aludjatok jól nagy melegben.

Ami utána kivörösödik, fáj, kellemetlen. Sajnos nincsenek akkora szempilláim, mint egy tevének, hogy kivédjem a széllökéseit.

És idegesít. Ugye, többnyire a ventilátorok vagy egy helyben állva fújnak, vagy tesznek egy félkört. Namármost, akár így működik, akár úgy, amikor rám fúj, annyira eltereli a figyelmem, hogy kizökkenek a munkámból, amit éppen csinálok. Túl intenzív az inger ahhoz, hogy figyelmen kívül tudjam hagyni.

Vagy leviszi a fejeteket, vagy mintha nem is működne. 

Egy életunt irodába legalább visz egy kis izgalmat azzal, hogy az asztalokon lévő könnyű dolgokat feldönti, elfújja, de az én életembe nem kell több izgalom, köszönöm szépen. Legalábbis ilyesfajta nem. Bár a gardróbot helyrefújhatná, szép rendet csinálhatna benne, ám míg ez az álmotok valóra nem válik, jobb, ha két kézzel láttok neki egy kis segítséggel tőlünk.