Szeretnétek végre egy szép növényt a lakásba, de egyszerűen semmi sem marad életben? Ha ti is akkora Pinterest-függő növénygyilkosok vagytok, mint én, akkor ez a cikk pont nektek szól! Megmutatjuk lépésről lépésre, hogy kell kaktusztálat készíteni, egészen a tálfestéstől az ültetésig úgy, hogy hosszú távra jó legyen mindkettőtöknek.
Tüskés, szúrós barátainkról elterjedt az a közhiedelem, hogy igénytelen növények. Ehhez mérten pedig az, hogy nem kell más, csak sok nap, kevés víz. Elég berakni őket egy sarokba, és azonnal tüskékbe borulnak. A valóságban azért ez nem teljesen így működik.
Bár vannak azok a szerencsés emberek, akiknél valóban így történik, az általános tapasztalat mégis azt mutatja, hogy a kaktuszok sokszor igenis öntudatos lények, más éghajlati övről származnak, más igényeik, más szívük, más lelkük van. Ha ezekre viszont figyelünk, akkor nagyon szép és hálás lakótársak lesznek.
Mikor ültessünk?
Az ideális ültetési időszak tavasz vége, nyár eleje. Tapasztalataim szerint ősszel nem érdemes ültetni, mivel – a hideg idő érkeztével – akkor kezdődik számukra a téli álom időszaka. Ilyenkor szó szerint drukkolni kell, hogy gyökeret eresszenek az új talajban.
Az ültetés nemcsak egy dekorációs eszköz, hanem egészségügyi megoldás is lehet a növények számára:
Előkészítés
Milyen tálat válasszatok?
A tál kiválasztásakor elsősorban a méretére kell figyelni. Érdemes hosszú távra tervezni és nagyobb tálat választani, hogy jól elférjenek benne a növények. 5-6 kis méretű kaktusz egy 30 centi átmérőjű, 15-20 centi magasságú tálhoz bőven elég.
Bármennyire is jól néznek ki a Pinteresten azok a tálak, ahol sűrűn egymásra ültetnek különféle kaktuszfajtákat, a valóságban ez az elképzelés – tapasztalataim szerint – nem működik. A növények gyorsan elkezdenek versengeni a táplálékért, nincs elég férőhely a számukra, és ha ez nem elég, akkor egy idő után jöhetnek még a kártevők is. Mindez megelőzhető azzal, ha ideális méretű tálat választunk, megfelelően gondozzuk őket, és azt nem zsúfoljuk túl növényekkel.
Festés
A festéken és a tálon kívül két dolog kell hozzá: ragasztószalag, és valami, amivel lefedhetjük azt a területet, amit nem kívánunk befesteni: papír vagy zacskó.
Amikor már megszáradt a tál, akkor jöhet is az ültetés.
A kaktusz kiválasztása
A leginkább idő-, energia- és költséghatékonyabb, ha ugyanolyan típusú kaktuszokat ültetünk össze – hiszen hasonló igényeik vannak, kisebb a kockázata annak, hogy egyik vagy másik kipusztul. Látványra azonban nem annyira ütős, mint amikor vegyítjük a fajtákat.
Ha mégis több fajtát szeretnénk választani, akkor érdemes gyűjtőtől vásárolni és nála érdeklődni a tudnivalókról – ez a megoldás már kicsit időigényes, ugyanakkor hosszú távon biztonságosabb.
Természetesen ott van a harmadik lehetőség – amivel a nagy többség élni szokott: a legközelebbi nagyáruházban összeválogatjuk. Ebben az esetben szakértői segítség nem lesz, ellenben idő-, energia- és költséghatékony. Szerintem érdemes formára és fajtára hasonlót választani, vagy olyanokat, amelyeket eleve egy csomagolásban raktak, vagy egy miniatűr tálba – mint amilyenek az IKEA-s, obis vagy praktikeres kaktuszok.
Én ez utóbbival éltem, pontosabban IKEA-s kaktuszcsomagot választottam, érdeklődtem kertészetekben és bújtam a netet. Annyi hibát követtem el egyedül, hogy hozzájuk ültettem egy Aloe verát, ami elég hamar eltávozott.
* a kisbetűs rész – avagy a természet mindig közbeszólhat
A növények a természetben vannak otthon, így pótolni kell mindazt, amit amúgy a természet adna meg nekik a panellakás klímája helyett; kell nekik egy tökéletes napos oldal, megfelelő víz, megfelelő hőmérséklet és tápanyagban gazdag talaj. Meglehet, hogy megvesszük a legdrágább kaktuszt, utánajárunk, gondozzuk őket, mégsem kapnak életre. Ne felejtsük el, hogy a növényeknek az eredeti élőhelye a természet, így vannak olyan dolgok, amiket minden energiabefektetés ellenére sem tudunk pótolni számukra.
Kaktusztalaj
A kaktusztalajnál ne lepődjetek meg, ha szemcsés, durva szemű lombföldet találtok a csomagban, ami csak úgy kipereg az ujjaitok közül – pont ezt szeretik ezek a növények. Gyakran tapasztalható, hogy dekorkavicsokkal, forgáccsal borítják be a földet – ez nemcsak esztétikailag mutatós, de hosszú távon a kártevők ellen is jól véd.
Az ültetés
Az ültetés menete a következő:
Ami kelleni fog az ültetéshez
A bosszantóan drága holmik top 10-es listáján nálam a kertészkesztyű előkelő helyet foglal el. Nagyjából kétféle létezik ezekből: a százforintos téli kesztyű jellegű és a baromi drága, csak az ujjbegynél gumis kesztyű – ami közös bennük, hogy egyaránt nem védenek meg a tüskék szúrásától.
Egy régi pulóver tökéletes helyettesítője lehet a kesztyűnek. Tetszőlegesen vágjátok szét, majd óvatosan fogjátok közre vele a növényt. Ugyanez a folyamat szabad kézzel is megoldható: fogjuk meg óvatosan a növény tövét, így elmaradhat a találkozás a tüskékkel.
Bár a dekorkavics elsőre hasztalannak tűnik, mégis nagyon praktikus. A kaktuszok hajlamosak arra, hogy eldőljenek – ez a probléma azonban orvosolható azzal, ha dekorkavicsokkal megtámogatjuk őket.
Viszlát, retró megoldások, viszlát, befőttesgumi – a dekorkavicsé a jövő!
Mire figyeljünk ültetéskor?
Elrendezés
Egy kaktusztál esetében érdemes különböző típusú és formájú növényeket ültetni egymás mellé. Miután gondosan kiválasztottuk, és lecsekkoltuk, hogy melyeket érdemes egy tálba ültetni, figyeljünk az elrendezésre. Ezt a tálat nehezen lehet elrontani, pont amiatt, mert nem kell törekedni a szimmetriára. Próbáljunk változatos formákat, magasságokat, típusokat vegyíteni, mert attól lesz igazán izgalmas az összhatás.
Három lépés távolság
Bármennyire is alacsony vízigényű növényekről van szó, ez még nem jelenti azt, hogy alacsony a tápigényük is. Ne zsúfoljunk össze egy helyen sok kis kaktuszt, mert elkezdenek egymással versengeni, és elszívják egymás elől a tápanyagokat. Limitált a férőhelyek száma, adjunk teret nekik, hogy kibontakozhassanak.
Dekor
Innentől kezdve úgy díszíthetitek a tálat, ahogy szeretnétek, én a gyerekkori ereklyéimet hasznosítom újra – úgyhogy íme, kész is a Jurassic Park kaktusztál.
Gondozás
A kártevők
A növények fő ellenségei nem válogatnak márkák között, teljesen mindegy nekik, hogy Tescóból, IKEA-ból, vagy gyűjtőtől vettél palántát – ők akkor is megszállás alá veszik a kaktuszod.
A kártevők megjelenése táprúd, tápoldat használatával sokszor megelőzhető – ha mindezek ellenére mégis megjelennének, akkor ehhez illő permetezővel kell tisztítani a növényeket.
Mikor kell erre legjobban vigyázni?
A teleltetési időszakban – ősztől egészen kora tavaszig – gyakori, hogy apró fehér, bolyhos kártevők jelenhetnek meg. Nagyon nehéz megállapítani, hogy ez maga a növény része, vagy egy önálló individuum, sokszor ez csak akkor dől el, amikorra a növény már az elenyészeté lett.
Ha közelebbről megvizsgáljuk, akkor bizony láthatóak azért a különbségek. Ha ilyet találunk, a kaktuszokhoz ajánlott kártevőölő permettel kell megfürdetni a növényt, érdemes spatulával a kritikus helyeket ecsetelni. Ezt a legjobb átültetéskor csinálni, mert ezzel megelőzhető az, hogy a növény földjébe kerüljenek a kártevők.
Tájolás
Mint minden növény, a kaktusz is az állandóságot szereti. Ha egy kaktusz nem akar fejlődni, annak nagyjából négy oka lehet:
A kártevőkre az ecsetelés, a felnövésre pedig az átültetés a megoldás. Ha nem bírja a helyet, ahol van, akkor keressük meg neki a megfelelőt! Lakáson belül az ideális hely számukra napfényben gazdag, lehetőleg déli tájolású hely.
Ha a kertbe szeretnétek kitenni, apránként szoktassátok át a melegedő időjárással együtt, ugyanis nem szabad kivinni egyből a nagy melegbe, mert károsodhat a növény. Figyeljünk arra, hogy milyen az időjárás. A 15 fok alatti, hideg, esős időt nehezen viseli – ilyenkor már érdemes behozni a házba, különben megfagyhatnak a gyökerei, és elpusztulhatnak a palánták.
Öntözés
Kellemes nyári meleg időben napnyugtakor vagy napkeltekor érdemes locsolni langyos, szoba-hőmérsékletű vízzel, akárcsak a többi növényt. Gyakori hiba, hogy az esti órákban sem múló kánikula idején leforrázzuk a növényt – érdemes megvárni, míg picit normalizálódik az időjárás, és egy kellemes napszakban megöntözni.
Vízmennyiség tekintetében én azt a szabályt alkalmazom, hogy addig locsolom, amíg a tálka alján a maradék vizet ki nem engedi, majd akkor locsolom újra, amikor a föld már megszáradt – ez a nyári nagy melegben annyit tesz, hogy minden héten nagyjából egyszer kell megöntözni.
Ahhoz, hogy sikeres növénygondozóvá váljatok, nem csak ezeket a lépéseket kell betartani – kitartás is szükségeltetik. Ne álljatok meg az első kudarcnál és elszáradt szobanövénynél. Ha megvan a lendület, akkor csak idő kérdése, hogy megtaláljátok a lakótársatokat, akivel zöld ágra tudtok vergődni.
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
