A VOUS fotósával, Ancsával egy nagyon különleges helyen jártam, a Könyvbár & Restaurantban. Első hallásra a név számtalan lehetőséget nyújt, mivel találkozhattok itt. Étterem, bár, kávézó, esetleg bisztró? Segítek, ez az a hely, ahol megehetitek a könyveket. No, nem szó szerint, átvitt értelemben. Képzeljetek el egy világot – ez a Könyvbár –, ahol az ételek kéthetente egy könyv tematikája szerint készülnek. Így születik meg a Charlie és a csokigyár tányéron vagy a Harry Potter Mindenízű drazséja palacsintában. A hely 2015 januárjában nyitott Béky Ildikó és Szalay Gábor vezetésével.
„Gábor mindig is szeretett volna szakács lenni, de mindketten egészen mással foglalkoztunk. Majd egy finn kezdeményezés hatására (Restaurant Day) elkezdtünk hobbiból lakáséttermet nyitni. Ez a kezdeményezés arról szól, hogy évente négy alkalommal tartanak olyan napot, amikor bárki, bárhol nyithat éttermet. Amikor az ilyen napokon mi is részt vettünk, mindig valamilyen bár nevet adtunk a helynek. Így voltunk már Pöribár vagy Nemdebár.
Először csak barátok jöttek, majd a 64 fő, amit tudtunk fogadni, nagyon hamar megtelt, és ekkor elgondolkodtunk, hogy lehet, hogy tudunk főzni.
Egyszer egy ilyen Restaurant Dayre készültünk, és éppen Gábornak küldtem egy szójátékot, hogy legyen Könyvbár, és főzzünk meg egy könyvet. Ekkor rögtön jöttek az ötletek: Harry Potter sütőtökös derelyéje, vagy a Citromtorta különös szomorúsága volt az első, ami így eszembe jutott. De ezek mellett ott sorakoznak a Joanne Harris-könyvek, amik kifejezetten a gasztronómiára épülnek. Majd barátokkal elkezdtünk beszélgetni erről, és rájöttünk, hogy ebben sokkal több van. Ezekből egy menüt összeállítani egy napra nagyon nehéz. Mivel már akkor is szerettünk volna éttermet nyitni, arra gondoltunk, legyen ez a fő koncepciója a helynek” – avat be minket lelkesen Ildikó a kezdetek kezdetébe.
Majd megtalálták a belváros közepén ezt a kellemes helyet, ami éppen nincs még a bulinegyed közepén, de a külföldiek is megtalálják. „Az ingatlanos mutatta ezt a helyet, de mire eldöntöttük, hogy szeretnénk, addigra kiadták. Később láttuk, hogy a helyen a ‘Műszaki okok miatt zárva’ tábla lóg, ezért érdeklődtem az ingatlanosnál, aki megerősített, hogy valóban kiadó lesz a hely újra. Így ezt az alkalmat már nem hagytuk ki és kivettük. Kicsinosítottuk, a színeket illetően dominál a szürke és a fehér, de ez nem zavaró, hanem éppen ellenkezőleg hat. Kiegyensúlyozottá teszi a színes könyvekkel a helyet, ebben az elrendezésben Kecskés Imre volt a segítségünkre.”
Az ötlet élni kezdett és valósággá vált, hiszen most is itt ülünk és csak hallgatjuk, hogyan születnek meg az ételek a tányéron. De mi lehetett a legelső könyv, amit menüben meg lehetett kóstolni?
„Indul a bakterház!” – meséli Ildikó. „Ez volt a legelső, a menüsor pedig a következőképpen nézett ki: lókupec-kolbásszal indult, utána volt tésasszony levese cipőpetlivel. Ebbe a levesbe valóban tettünk mindent, de természetesen ehető formában, cipőt vagy bogarat. A desszert az ebenguba volt, ami mákos gubaként került a vendégek elé. A főétel pedig az állomásfőnök kedvence, mégpedig burgonyafőzelék volt.”
A hely különlegességét az adja, hogy nem mindig azt főzik meg, amit a könyvekben olvastok, hiszen a legtöbb megfőzött könyvben nincs étel. Ekkor két út van előttük. „Vagy azt főzzük meg, ami a könyvben van, de ezeket igyekszünk elkerülni, mert az a triviális út lenne, mi pedig szeretjük egy picit a kreatívabb utat járni.
Így adódott, hogy Micimackónál nem csupán mézes dolgokat szolgáltunk fel, hanem volt répaleves, ami a Nyuszi kedvence, vagy Tigris diétás salátája. A célunk az, hogy visszaidézzük a könyv hangulatát, szellemiségét.
Ez az igazi kihívás: úgy felszolgálni egy ételt, hogy egy érzést, hangulatot is kapjon az ember. Ildikó egyik nagy kedvence volt az Egymás szemében, ami egy naplóregény volt férfi és női szemszögből.
„Aki rendelt, két különböző verziójú ételt kapott, amit így is, meg úgy is lehetett érteni. Így lehet egy borsóleves akár csicseriborsóleves, nem csak zöldborsóleves. A közönség abszolút kedvence a Harry Potter és a Charlie és a csokigyár volt. Mindkét alkalommal az étterem is átalakult, erre is igyekszünk figyelni. A Harry Potternél óriás pókok lógtak a falon, a Charlie és a csokigyárnál 25 kiló édesség segítségével kerültek be a vendégek a ‘gyárba’. De nem csak a díszlet, az étkészlet is sokszor igazodik a könyvhöz, hiszen Az öreg halász és a tengert nem lehet másból enni, mint hal alakú tányérból, nem igaz?”
A Könyvbár & Restaurant minimalista stílusa a rengeteg könyvvel, ami a polcokon helyezkedik el, alkalmat ad arra, hogy bármilyen ízű ételt esztek, bele tudjátok magatokba vonni a könyvbe. Előttem egy francia sajttál, mögöttem egy óriási levendulacsokor. Minden adott, hogy a Bor, mámor, Provence hangulatát magamba szippantsam.
Érzem az ételeken az odafigyelést, hogy itt nem egyszerűen egy szakácskönyv hasábjai gőzölőgnek a tányérokon, hanem valódi fejezetek és dialógusok szólalnak meg a desszertben.
Ez az érzés foghatta meg a The New York Times gasztroújságíróját, aki a nyitás után nem sokkal sétált be a helyre. „Véletlenül találtak ránk. A hotelből telefonáltak, hogy van itt egy pár, akik már ettek itt, de szeretnének visszajönni és beszélgetni velünk. Ekkor kiderült, hogy a hölgy gasztroújságíró a The New York Timesnál. A férjével volt egy privát úton, de azzal a szándékkal jött, hogy valakiről majd írni fog. Először nem is hittük el, ekkor voltunk olyan három hónaposak. Miután a cikk megjelent, lehetett érezni, hiszen sokan az újságot lobogtatva jöttek és ettek nálunk. Szerencsére el tudtuk kérni az egyik vendégtől, így nekünk is van egy példányunk belőle.”
A tengeren túli cikk
Ha kedvet kaptatok a New York Timesban megjelent, tavalyi cikkhez és kíváncsiak vagytok, hogyan látja egy amerikai a magyar pár büszkeségét, IDE kattintva mindent elolvashattok!