Bevallom őszintén, én is, de a trailer után elment tőle a kedvem. Olvastam a könyvet, és tetszett. Igaz, eléggé nyögvenyelősen kezdődött, és a ködös E/1 monológok nem igazán adták vissza nekem az alkoholista nő állapotát, mikor a többi monológgal is szembe találtam magam. Egyformán ködösnek tűnt mind, nem láttam erősen elhatárolt karaktereket.

A történet maga tetszett, és az a drámai tény is, hogy az alkohol hatására mennyire bizalmatlanná válik az ember, nemcsak a környezete iránt, hanem a saját emlékei iránt is, miközben nagyon szeretné tudni, hogy mi a valóság. Mit is látott a vonat ablakából annak a bizonyos háznak a teraszán? És később?

Tetszett az is, ahogyan a köd szertefoszlott, és tényleg nagyon kíváncsi lettem volna arra, hogyan viszik ezt filmvászonra, de a trailer leginkább azt sugallja, hogy szex lesz benne. Elég sok. Elég mocskos, holott a könyvben ez nem kap olyan nagy szerepet.

Én meg ezzel kicsit úgy vagyok, hogy ha szexet akarok látni, akkor beülök a Nimfomániásra. Itt, ebben a sztoriban nem ezen kellett volna hogy legyen a hangsúly.

Apropó, háborús filmek, ezeket mindenképpen látnotok kell! Ha pedig némafilmre vágytok, ezt ajánljuk nektek, de ha borzongani szeretnétek, van egy listánk a kötelező horrorokról is!