Fanni Magyarországon végzett pszichológia szakon, az egyetem után azonban azonnal kiköltözött Angliába, ahol a gyógyszeriparban kezdett dolgozni, időnként némi önkénteskedéssel megszakítva munkáját. Az a típus, aki ha meglát egy toplistát a világ legszebb tengerpartjairól vagy kastélyairól, nem csupán álmodozik az utazásról, hanem azonnal megtervezi, hogyan jut a helyszínre, milyenek az árak és mit érdemes még megnézni a környéken. Megkértem, hogy a legkülönlegesebb élményeiből és legemlékezetesebb úti céljaiból szemezgessen nektek.
Ázsia
Legmenőbb útitárs:
„Balira nulla túrafelszereléssel érkeztem, és egy pár Converse cipőben veselkedtem neki a Mt. Batur vulkán megmászásának – úgy kikészültem félúton, hogy mondtam a barátaimnak, menjenek tovább nélkülem. Már egy ideje egy szikla tövében pihegtem, mikor észrevettem, hogy az egyik kis helyi serpa a megmentésemre érkezett. Végül együttes erővel felértünk, elképesztően szép volt – és a kis serpám egész úton Bruno Mars-dalokat dúdolt. Imádtam.”
Legkülönlegesebb szállás:
„Srí Lankán egy hónapig egy helyi családdal laktam. Az apuka szakácsként dolgozott, és a legszuperebb helyi különlegességeket főzte nekünk, tuktukkal vitt a kórházba, amikor beteg lettem, és rólunk, az ott dolgozó önkéntesekről nevezték el a háznál akkoriban született kiscicákat. Durva érzés belegondolni, hogy Srí Lanka egy kicsiny településén él egy rólam elnevezett macsek!”
Legextrémebb kaja:
„Japánban MINDEN. Ha a hagyományos szusikkal és ramen levesekkel már végeztél, itt olyan őrült különlegességeket találhatsz, amiket sehol máshol a világon – a nyers lóhústól a halspermáig. Előbbit szójaszósszal, gyömbérrel és hagymával bevállaltam, utóbbit, bevallom, nem mertem… De azért a thaiföldi sültskorpió-árusok is megérnek egy említést.”
Amerika
Legmeglepőbb tapasztalat:
„New Yorkban szálltam meg egy hostelben, ahol egyik reggel körbekérdezősködtem, nem tud-e adni valaki egy hajszárítót. Az egyetlen ember, aki tudott segíteni, egy tarkopasz srác volt!
Tanulság: hagyd el a prekoncepciókat, és mindig merj segítséget kérni – a végén mindig a legváratlanabb helyekről érkezik majd.
Legdurvább időjárás:
„Pennsylvania államban dolgoztam egy nyugdíjasoknak létrehozott nyári táborban, mikor beütött a 2011-es Irene hurrikán. Fákat szaggatott ki a földből, nonstop esett, minden megáradt, elment az áram is persze, és úgy tűnt, teljesen el lettünk zárva a külvilágtól. De ahogy együtt dolgoztunk a többiekkel és segítettük egymást, abban volt valami nagyon szép és megnyugtató.”
Legijesztőbb élmény:
„Egyik éjszaka elütött egy részeg sofőr, és kórházba kerültem. Nem frontális ütközés volt, és végül megúsztam egy kis sokkal és néhány horzsolással, de akkor azért eléggé megijedtem. A sofőr egy percre sem állt meg vagy lassított le, ezért végül a rendőrségre is el kellett mennem nyilatkozni az esetről, és a helyi napilapba is bekerültem egy kis cikkbe.”
Utazzatok Fannival!
Amíg nem szánjátok rá magatokat a világjárásra, kövessétek Fanni Instagram-oldalát és Facebook-oldalát, illetve mindent megtaláltok a blogján is, amit ide kattintva érhettek el.
Ausztrália és Óceánia
Legkedvesebb gesztus:
„Mikor már kezdtem magabiztossá válni a helyi tömegközlekedést illetően Sydney-ben, azzal a lendülettel sikerült is rossz buszra szállnom egyik este. A sofőr is látta az arcomon a rémületet, és megnyugtatott, hogy maradjak fenn a buszon. Miután az utolsó utas is leszállt a végállomáson, felkapcsolta a ‘not in service’ feliratot, és elvitt egyedül engem ahhoz a megállóhoz, ahova eredetileg tartottam.”
Legdrágább kiadás:
„Sydney-ben a Harbour Bridge megmászása nem olcsó mulatság, és mielőtt befizettem, heteken át filóztam, hogyan férne bele a büdzsémbe. Végül bevállaltam, és életem egyik legemlékezetesebb élménye volt!”
Legnagyobb kihívás:
„A sok utazás ellenére a legnagyobb félelmeim egyike a repülés. Úgyhogy mikor Wollongongban aláírtam, hogy teljes felelősséget vállalok, ha netán meghalnék (tényleg!), majd felszálltam egy icipici repülőre, és kiugrottam belőle, hogy átéljem a szabadesés élményét, az életem egyik legnagyobb komfortzóna-elhagyása volt.”
Afrika
Legtutibb program:
„Szafari Dél-Afrikában! Ez életem egyik legnagyobb álma volt már évek óta. Hihetetlen érzés ennyire közel lenni az állatokhoz, még egy pár hetes picike bébi orrszarvút is láttunk! Amikor száz méterrel az oroszlánok völgye előtt kifogyott a benzin a szafaris dzsipünkből, és már fél órája nem jött a szállítmány, akkor azért elkezdtem egy kicsit félni.”
Legtanulságosabb sztori:
„Szintén Dél-Afrikában az egyik túrán a helyi idegenvezető az apartheid időszakáról beszélt. Egyszer kisfiúként az anyukájával a tengerparton sétáltak, és ő belógatta a lábát a vízbe egy fehéreknek fenntartott szakaszon, és anyukáját olyan összegre bírságolták emiatt, hogy évekig fizethetett. Mivel ez a szörnyű időszak csak a kilencvenes években ért véget Dél-Afrikában, az egész nagyon közeli, és a hatása a mai napig érezhető.”
Legnagyobb csalódás:
„Tunéziában a tevegelés. Ez kívülről sokkal jobb mókának tűnt, bár úgy emlékszem, anyukámnak tetszett a dolog. Nekem speciel halálfélelmem volt.”
Európa
Legizgalmasabb út:
„Bár ez másoknak talán nem tűnik nagy kihívásnak, de amikor Svájcban megtudtam, hogy az egyik csokigyárhoz nem lehet eljutni tömegközlekedéssel, csak biciklivel, először a vér is meghűlt bennem. Nem tudok biciklizni, legalábbis akkoriban úgy gondoltam, de végül úgy voltam vele, hogy egy csokigyárért be kell vállalnom ezt a kihívást (ekkor még nem voltam cukorbeteg). Egy holland lány társaságában indultam útnak, és végül baleset nélkül megtettük az utat, a bringázás pedig szuper élmény volt!”
Leglátványosabb táj:
„Portugália déli részén az Algarve régió. Csak arra vágytam, hogy egy pár napra elszökjek az esős angol nyárból, és nem számítottam rá, hogy Portugália mennyire különleges és elképesztően gyönyörű lesz – pedig korábban már sok mediterrán országban jártam.”
Legjobb alvás:
„Egyszer egy barlanghotelben aludtam Törökországban. Bár ez technikailag az ország ázsiai felében történt, több hónapnyi távol-keleti utazgatás után Törökország egésze nagyon európai életérzést hagyott bennem. Nagyon kellemes volt a forró kappadókiai napok után bemenekülni és a kis barlangomban pihenni.”
Fanni az utazásról
Minden utazás előtt…
…óriási kutatómunkát végzek az adott helyszínnel kapcsolatban, annyira érdekel minden, ami egy új várossal és kultúrával kapcsolatos.
A táskámban mindig van…
…fényképező, a bankkártyám, valamint egy csomó inzulin és injekciós tű, mivel cukorbeteg vagyok. Utóbbi miatt érdekes jelenetek szoktak adódni a reptéren.
Amikor utazok, sosem…
…eszem olyan étteremben, amiket az útikönyvek ajánlanak. Igazi detektívként követem a helyieket, hogy igazán jó helyekre akadjak.
Egyedül utazni jó, mert…
…önbizalmat ad, de közben alázatra is nevel, megerősíti a másokba vetett bizalmad. Sokkal intenzívebben tanulsz magadról és a környezetedről is.