Lara Heacock, a Huffington Post szerzője is hasonlóan vélekedik a nőies cipellőkről. Kiskorában inkább a fiús, balhés lányok közé tartozott, aki csak ünnepnapokon bújt bele a cuki, mini sarkú lányos cipőjébe. Azokon az alkalmakon viszont igazán különlegesnek és nőnek érezte magát.

A magas sarkú cipőkhöz kapcsolt érzései az idő előrehaladtával sem változtak. Mindig is a nőiesség, a magabiztosság jelképének tartotta, amit egyszerűen nem tudott a saját személyiségéhez kapcsolni. Az első állásinterjújára is legszívesebben a kedvenc sportcipőjében ment volna. Sokat gondolkodott, hogyan is viselkedhetne a korának megfelelően, hogyan léphetne túl azon a kislányon, aki görcsösen ragaszkodik a szakadt tornacipőhöz.

Forrás:

pexels.com

Aztán rájött, hogy a magas sarkú a megoldás. Mire a harmincas éveibe ért, egy teljes szekrénnyi magas sarkúból tudott válogatni reggelente. Minden egyes napját abban töltötte, ha repülőre ült, ha kocsit vezetett, ha sportosabb napja volt. Hozzánőtt, megérett a felnőtté válásra, és utána képtelen volt elengedni a magabiztosságát, amit teljesen az a plusz pár centi és a kosztüm uralt. Aztán minden megváltozott. Mindene megvolt, a cipő mégsem adott többé önbizalmat.

Egy teljes évre volt szüksége ahhoz, hogy meg tudja változtatni az önmagával való kapcsolatát. Azóta nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb. Mi volt a legnagyobb változtatás az életében? A cipők. Le tudta vetkőzni a kosztüm és a magas sarkú által nyújtott páncélt. Ahogy elkezdte szeretni magát, kicserélődött a ruhatára. Mára már olyan cipőt választ, amiben épp jól érzi magát, mert ez a választás a szeretettől függ, nem a kényszertől.

Forrás:

pexels.com

Tudom, hogy az, aki vagyok, nem a súlyomtól, a hangulatomtól vagy a cipőmtől függ. Én határozom meg a saját értékemet, nem a cipőm!

Az már biztos, hogy varázslat van a magas sarkakban, de vajon tényleg ennyire nagy hatással bírnak a viselőjükre? Mindenesetre elgondolkodtató, mennyi mindentől függ az önbecsülésünk.