A bocsánatkéréssel általában két probléma van. Vagy túl büszkék vagyunk ahhoz, hogy bocsánatot kérjünk, vagy pedig megtesszük, csak épp rosszul. Ilyenkor a leggyakrabban valami hiányzik: vagy az igazi bűntudat, vagy a tetteinkért való felelősségvállalás, vagy pedig annak az átérzése, hogy mivel és mekkora fájdalmat okoztunk a másiknak, tehát pont annak a lényegét nem érezzük át, hogy miért haragszik annyira az illető.

Lehet, hogy nem mindenki fog velem egyetérteni, de szerintem a bocsánatkérést tanulni kell, ellesni a szüleinktől, környezetünktől, ahogy fejlődünk, hiszen nem velünk született, eleve adott képesség. Ám ha a szüleink sem voltak olyan jók ebben, vagy esetleg nem is kértek soha bocsánatot, akkor lehet, hogy problémás lehet számunkra ez a szituáció.

A másik, ami gondot okozhat, hogy hatalomközpontú világban élünk, ahol bizony akkor vagyunk sikeresek, ha határozottak vagyunk, tudást és profizmust sugárzunk, és kiállunk az igazunkért. A bocsánatkérést pedig egy olyan érzelmi gesztusnak tartják, ami gyengeséget sugároz, és arra mutat rá, amit annyira igyekszünk elnyomni: hogy hibázhatunk. Márpedig ha felelősséget vállalunk a tetteinkért, és be tudjuk ismerni, hogy hibáztunk, az véleményem szerint pont hogy az erősség jele. Következik tehát pár tanács, hogyan kérjünk megfelelően bocsánatot.

Ne kérjetek bocsánatot csak azért, mert tudjátok, vagy mert a környezetetek is úgy gondolja, hogy ezt kellene tennetek. A másik fél úgyis érezni fogja, hogy nem gondoljátok igazán komolyan, és lehet, hogy csak még jobban megalázzátok a komolytalanságotokkal. Ennél már az is jobb megoldás, ha vártok addig, ameddig igazi megbánást éreztek, és akkor kértek bocsánatot. Lehet, hogy a megbántott személy neheztelni fog rátok, amiért ilyen sokáig tartott, de az biztos, hogy értékelni fogja, hogy tényleg szívből jött.

Forrás:

Giphy

Nem elég, hogy magatokban már tudjátok, hol rontottátok el, fontos, hogy hangosan is kimondjátok a másik előtt. Elsőre lehet, hogy ez nehezen fog menni, hiszen ezzel megalázkodtok. De higgyétek el, nagyban elősegíti a megbocsátást, ha a megbántott azt érzi, hogy nem próbáltok fölényeskedni.

Fontos, hogy ne hangozzon úgy, mintha kifogásokat keresnétek a viselkedésetekre. Ez inkább arra szolgál, hogy a másik fél is megértse, hogy miért cselekedtetek úgy, ahogy. De közben emeljétek ki azokat a pontokat, ahol rossz döntést hoztatok, és megbántottátok a másikat. Ha ezt megteszitek, valószínűleg empátiát fogtok kelteni, látható lesz, hogy sokat gondolkoztatok az ügyön. Ezzel éreztetitek, hogy komolyan szeretnétek megoldani a köztetek kialakult konfliktust.

Azoknak, akiknek kifejezetten kényelmetlen bocsánatot kérni, talán csábító lehet ujjal mutogatni, és áthárítani a felelősséget valaki másra. Ez tuti rossz módszer, hiszen ezzel csak azt üzenitek a másiknak, hogy tőletek nem kapja meg a bocsánatkérést, amire vágyik, keresse máshol. A haragja így nem fog csökkenni felétek, akkor sem, ha talán elhiszi, hogy csak részben vagytok hibásak. Használjátok inkább az egyes szám első személyt, hogy a másik érezze: tisztában vagytok vele, hogy ti vagytok a hibásak, és vállaljátok érte a teljes felelősséget!

Bizonyára volt már olyan élményetek, hogy valaki bocsánatot kért tőletek, de azt konkrétan nem mondta nektek, hogy sajnálja. Valószínűleg saját bőrötökön is tapasztaltátok, hogy ezzel mi a gond: azt az érzetet kelti, hogy a másik nem is sajnálja igazából, csak azért kér bocsánatot, mert tudja, hogy ezt kell tennie. Mindenképp építsétek bele a beszélgetésbe ezt a kijelentést!

Forrás:

Giphy

Miután végigmentetek a fenti dolgokon, a bocsánatkérés befejezéseképp tegyetek valamiféle ajánlatot arra, hogyan fogjátok jóvá tenni a hibátokat. Így a másik fél egyrészt komolyan fogja venni a szándékotokat, másrészt ez lehet az első lépés afelé, hogy újraépüljön köztetek a tisztelet és a bizalom. Ha ti bántottátok meg a másikat, ezt mindenképp nektek kell kezdeményezni!