Egyéb kategória

„Az Asperger szó hallatán az emberek többsége előítéletekre asszociál” – interjúnkban eloszlatunk minden tévhitet

Szerintetek milyen egy aspergeres? Gondolom, a legtöbbeteknek az Esőemberben látott Dustin Hoffman jut eszébe, pedig az igazság az, hogy amennyi pénzt hozott a konyhára az a film, pont annyi kárt is okozott. Mindenki azt gondolta: pont ilyen egy autista, pont ilyen egy aspergeres is. Pedig az autizmusnak jóval szerteágazóbb spektruma van, amelyen elhelyezkednek az Asperger-szindrómások is.

vous - 2016.04.03.
„Az Asperger szó hallatán az emberek többsége előítéletekre asszociál” – interjúnkban eloszlatunk minden tévhitet

Az Asperger+ blog írója már 4 éve mesél név nélkül az aspergeres életről, lévén, hogy ő is érintett. Harcol, hogy a sztereotípiákat eltörölje, hogy rendet tegyen a fejekben, és hogy megértesse, aspergeresnek, autistának lenni az emberi létezés egyik természetes módja.

Hogyan emlékszel vissza a gyerekkorodra?

Az egész gyerekkoromat végigkísérte a kívülállóság érzése. Emlékszem arra, hogy az óvoda első éveiben egyedül ültem, amíg a többiek körjátékot játszottak, vagy az udvaron egyedül álltam a megszokott helyemen egészen addig, amíg be nem mentünk az épületbe. Később lett néhány barátom, de másokkal közös játékokba ritkán kapcsolódtam be.

Az iskolában is hasonlóképpen alakultak a társas kapcsolataim, nem mertem nyitni mások felé, és nem is igazán tudtam, hogy ezt hogy kellene csinálnom. Inkább néhány olyan gyerekkel barátkoztam, akik maguk is a periférián voltak. Azt persze nem értettem, hogy mindennek mi az oka, ráadásul ebben az időszakban egy másik probléma, a szelektív mutizmus (ritka gyermekpszichiátriai kórkép, melynek lényege, hogy a gyerek nem beszél az idegenekkel óvodai vagy iskolai környezetben, pedig megvan a beszédképessége – a szerk.) is jelentősen megnehezítette a társas kapcsolataim alakulását. Ez gyakran, de nem minden esetben jár együtt az Asperger-szindrómával, az időtartama és a súlyossági foka is változó.

Forrás:
iStock

Mikor derült ki, hogy aspergeres vagy?

Az egyetemi évek alatt kollégiumban laktam, ahol már több társasághoz is tartoztam, de itt sem éreztem magam teljes értékű tagnak, még ha akkor az ellenkezőjét is akartam hinni. Úgy éreztem, hogy akkor fognak teljes értékűként elfogadni, ha ugyanazt csinálom, amit ők. Csakhogy ez nem könnyű.

Az aspergereseknek kemény munkával és tudatos erőfeszítéssel kell megtanulniuk a szociális normákat és a társas együttélés szabályait.

Ráadásul nem is úgy működik, hogy ha egyszer megtanultad, akkor utána már simán megy – folyamatos odafigyelést és energiabefektetést igényel.

Amikor mindezt elkezdtem tudatosítani, akkor vált gyanússá, hogy több lehet a háttérben az addigi magyarázatnál, miszerint félénk és zárkózott vagyok, vagy hogy nem akarok beilleszkedni. Tájékozódni kezdtem a témában, rátaláltam az Asperger-szindrómára is. Mivel nem pontosan illek bele a diagnosztikai kritériumok által körülhatárolt, „tipikus aspergeres” kategóriába, nem volt azonnali a felismerés. Később a gyanúmat szakember erősítette meg.

Milyen a „tipikus aspergeres”?

Elsősorban az érintett fiúkról létezik egy meglehetősen sztereotipikus kép, ami valamely műszaki területen kiemelkedő tudással rendelkező egyénre utal, aki erre a speciális érdeklődési területre épít karriert, és más nem is nagyon érdekli. Ennél jóval nagyobb a szórás.

Az aspergeresek ugyanúgy eltérő személyiségprofillal rendelkeznek, mint a neurotipikusok (azok az emberek, akiknek az idegrendszeri fejlődése normális – a szerk.), általánosságban elmondható, hogy nehézségeik vannak a szocializáció, a nonverbális kommunikáció értelmezésének területén vagy a speciális érdeklődési területek meglétében, de hogy ezek kinél milyen formában és milyen mértékben vannak jelen, az egyénenként nagyon változó lehet.

Az egyik fórumtag mesélt például egy általa ismert külföldi szakemberről, aki azt mondta neki, hogy minél több Asperger-szindrómás felnőttet ismer meg, annál meghatározhatatlanabb a saját elképzelése az Asperger-szindrómáról.

Igaz, hogy sokkal több ingert/részletet vesztek észre a környezetetekből?

Egy neurotipikus embernek egy ingergazdag környezetben nem okoz különösebb nehézséget az őt érdeklő ingerek kiszűrése és a kevésbé fontosak figyelmen kívül hagyása. Egy Asperger-szindrómás ember azonban az eltérő idegrendszeri hálózatából adódóan a bejövő ingereket nehezebben választja szét. Kemény koncentrálást igénylő feladat kiszűrni azt, amiből begyűjthetjük a kellő információt.

Például a munkahelyen jönnek-mennek, beszélnek körülöttünk, nehezebben tudunk a munkánkra koncentrálni. Sokakra jellemző pl. a fényérzékenység, zajérzékenység vagy bizonyos anyagokra, ízekre való érzékenység is. A részletekre való koncentrálás az autisztikus képességprofil egyik sajátossága.

Forrás:
iStock

A környezeted hogyan viszonyult hozzád? Volt/van negatív tapasztalatod?

Gyerekkoromban sokan bántottak a furcsaságaim és a hallgatagságom miatt, ugyanakkor voltak olyanok, akik tiszteltek és elfogadtak. Utólag úgy gondolom, hogy ebben sok esetben szerepe volt az intelligenciámnak és a kiemelkedő iskolai és egyéb teljesítményemnek.

Ebben azt a sokak által képviselt hozzáállást látom tükröződni, hogy egy átlagtól eltérő személy csak abban az esetben elfogadható, ha 'cserébe' kiemelkedő teljesítményt tud nyújtani valamely területen.

A másik verzió az, ha az illető egy ártatlan ember benyomását kelti, akihez jóindulatúan le lehet ereszkedni.

Később persze lettek barátaim, akikkel olyannak fogadtuk el egymást, amilyenek vagyunk, velük a mai napig nagyon jó a kapcsolatom. Barátokra találtam az asperger.hu fórum körül kialakult, főként érintettekből álló közösségben is. Itt nem jelent gondot egymás elfogadása, mivel ez a környezet többek között pont arra szolgál, hogy mindenki fenntartások nélkül, bátran vállalhassa önmagát.

Milyen előnyei vannak annak, hogy aspergeres vagy?

Az Asperger-szindróma nagyban hozzájárult ahhoz, hogy észrevegyem az emberi sokféleség előnyeit, és rájöjjek arra, hogy nem a standardoknak megfelelve, a társadalmi, többségi, hatalmi nyomásnak engedve lehet teljes életet élni, hanem azáltal, hogy a saját egyéni képességprofilomra építek.

Vannak persze olyan, kifejezetten az aspergeres képességprofilból fakadó tulajdonságaim is, amelyek sokszor előnyömre válnak. Ilyen például a precizitás, alaposság vagy a részletekre való figyelés. Ezenkívül a speciális érdeklődési területeim mindig remek elfoglaltságot jelentenek.

Az aspergeresek szerinted felvállalják magukat Magyarországon?

Nagyon kevesen vállalják fel, legtöbben inkább csak szűk körben vagy még ott sem. Magyarországon még mindig a betegségközpontú szemlélet a meghatározó, az autizmus és a szindróma szavak hallatán az emberek többsége előítéletekre asszociál, amelyekből aztán a kirekesztés, a sajnálat, a felsőbbrendűség-tudat következik. Ez ellen az információ minél szélesebb körben való terjesztésével lehet tenni.

Mi azt szeretnénk, hogy ne olyan embereknek tartsanak minket, akik rosszabbul működnek, hanem mint akiknek egyszerűen más a képességprofiljuk, ezért másképp tanulunk meg bizonyos dolgokat, adott esetben másképp viselkedünk.

Ne legyen kényszer az, hogy állandóan szerepet játsszunk, hogy egyéniségünket elrejtve megpróbáljunk észrevétlenek maradni, hanem vállalhassuk önmagunkat, természetesen azzal együtt, hogy azokat a szabályokat, amelyek az emberi közösségekben való létezést lehetővé teszik, ugyanúgy betartjuk, mint bárki más.

Azt szeretnénk, ha iskolában, egyetemen és később munkahelyen a körülményekhez alkalmazkodva figyelembe vennék a mi (adott esetben speciális) igényeinket, és ne kényszerítsenek ránk olyan (nagyrészt fölösleges) elvárásokat, amelyek számunkra kellemetlenek, stresszesek, és ezáltal a tanulási vagy munkahelyi teljesítményünk csökkenéséhez, az adott közösségben betöltött szerepünk romlásához vezetnek.

Ajánlott cikkek

Top cikkek

Világ

Már csak a szakdolgozat választ el a diplomádtól?
Világ
Már csak a szakdolgozat választ el a diplomádtól?
vous - 2023.01.19.
Minden gólyát a szakdolgozattal riogatnak, akik ezt persze rendszerint nem veszik komolyan, hiszen még annyira távolinak tűnik, és amúgy is az új élethelyzet felett érzett eufória tompít minden aggodalmat.

Otthon

Kényelem és praktikum egy szűkebb nappaliban is
Otthon
Kényelem és praktikum egy szűkebb nappaliban is
vous - 2023.01.26.
Amikor a nappalinkat rendeznénk be, az elsődleges szempontunk egyértelműen a kényelem, hiszen ez az a helyiség, ahol általában a legtöbb időt töltök, és ahol vendégeket is fogadunk. A helyiség mérete azonban olykor határt szab a lehetőségeknek: a praktikus helykihasználásra is figyelmet kell fordítani amellett, hogy egy kellemes hangulatú, jól használható nappalit szeretnénk kapni. Szerencsére a széles bútorválaszték ebben mellettünk áll.