Nincs ember, aki ne hökkenne meg attól, hogy a tenger íze mennyire emlékezteti őket a legutóbbi fürdőszoba padlóján átbőgős éjszakára. A tengerben fürödni majdnem olyan, mintha valaki könnyeiben tapicskolnátok, és egy idő után minden erőfeszítésetek arra irányul, hogy ne érezzétek ezt a sós ízt, ha nem muszáj.

Forrás:

pixabay

Hacsak nem a Karib-tengernél jártok először, a ragyogó kékség helyett inkább homokos, barnás vizet kaptok, ami kicsit kiábrándítónak hat, pedig megvan a maga szépsége. Csak azért kissé szomorú szembesülni azzal, hogy Bora Bora helyett egy végtelenebb Balatont kaptatok.

Fogalmam sincs, miért forgatnak olyan filmjeleneteket, mikor a szereplők a sötétben bámulják a végtelen tengert. Este, mikor elmúlik a naplemente csodája, a tenger végtelenül ijesztővé válik. Borsódzott tőle a hátam, nem tudom, ti hogy vagytok ezzel. Brrr.

A sós víz nem tesz jót a hajatoknak, a tincseitek beállnak, mint a cövek, a fésülködés még a legtökéletesebb hajkefétekkel is csak álom marad, míg meg nem mossátok. Ugye, ha azzal számolunk, hogy egy hetet kirándultok, és minden nap strandoltok, akkor nem nagyon éri meg hajat mosnotok. Ami egy hét Maugli-hajat jelent. Tény, a hazautazásotok fénypontja a frissen mosott hajatok lesz, és a nyakatok begörcsöl a boldog hajdobálástól.

Nem értitek, miért suhannak olyan könnyedén a nők a homokos parton a filmekben, hogyan képesek rá, miközben ti vért izzadva vetitek bele magatokat a hullámokba, miután a tűzforró homokba süppedve „végigszáguldottatok” a nyugágyatoktól a vízig tartó szakaszon. Arról pedig nem is beszélve, hogy mikor az ember ott áll a parton, akkor jön rá, mekkora kamu lehet az a filmekben nagyon szexinek tűnő, homokban szeretkezés.