Ez utóbbiak valószínűleg a napi információrengeteg feldolgozására szolgálnak, segítik átpörgetni és feldolgozni a veletek történt eseményeket. Bár sokféle teória létezik az alvás és az álmok okára vonatkozóan, egyik sem bizonyított. Egy viszont biztos: az alvás és az álmok az emberi faj alapfunkciói, nélkülük rövid úton kihalnánk.
Szürreális álmok, szürreális művészet
Tábory Elemér, ha elalszik, egy műhelyben találja magát asztalosinasként, ha az asztalosinas elalszik, álmában Tábory Elemér fényűző életét éli – ki álmodik kit Babits Gólyakalifájában?
Cobb, az Eredet főhőse világokat épít és pusztít el az álmokban, csupán elméje erejével, és ha az álomban meghal, a valóságban felébred.
Aliz bolondos helyeken fordul meg álmában, vigyorgó macskák és gonosz kártyakirálynők országában. Homérosz szerint a szaruajtón át az igaz álmok, míg az elefántcsont ajtón keresztül a csalóka álmok érkeznek hozzátok, Freud szerint az álom a tudattalanhoz vezető királyi út, és Álomfejtés című könyvéért irodalmi Nobel-díjat is kapott.
Salvador Dalí úgy merített ihletet álmaiból, hogy egy kanapéra feküdt, kezében egy kanállal, ami alatt egy tál volt. Így, éppen mikor elnyomta az álom, a kanalat ráejtette a tálra, a csörömpölésre felébredt, és még frissen éltek emlékezetében azok a furcsa hallucinációk, amik kiváló inspirációt nyújtottak szürrealista művészetéhez.
Mit súgnak az álmok?
Az álmok jelentését rengetegen próbálták már megfejteni, népi hiedelmek százai kísérelnek meg a jövőre következtetni az álom elemeiből, többek közt Krúdy is írt egy jó vastag könyvet az álomfejtésről és tenyérjóslásról, amiben főleg ezoterikus ezermester nagyanyja tudását rögzíti.
Habár a tudomány nem talált bizonyítékot egyetlen ilyen babonára, egyértelmű magyarázatra sem, ez nem jelenti azt, hogy nem is érdemes az álmok jelentésével foglalkozni. Ha analitikus orientáltságú pszichológushoz fordultok, könnyen elképzelhető, hogy megkér titeket, vezessetek naplót álmaitokról, és rendszeresen dolgoztok is majd ezekkel a terápia során. Na nem úgy, hogy felcsapjátok az álmoskönyvet, és kikeresitek, pontosan mit is jelent!
Az álmok sokkal személyesebbek annál, hogy egy előre megírt sablonba illeszkedjenek, így inkább asszociációitokat fogjátok segítségül hívni, hogy feltárjátok, a tudattalanotok hogyan nyilvánult meg egy-egy álomban.
Már vágyom a hullámok után!
Az álmok értelmezésében segíthetnek a kollektív tudattalanban gyökerező archetípusok, azaz ősképek is – de minden alkalommal figyelembe kell venni az álmodó személyét is. Én például két napja azt álmodtam, hogy a tenger hullámaiban játszom; Krúdy Álmoskönyvében a hullám betegséget jelent, Jung szerint a víz a lélek szimbóluma lehet, amibe bele lehet merülni. Azonban magamat ismerve inkább elvonási tünetről lehet szó: január közepe fele már túl sok hullám- és nyármentes hónap áll mögöttem, így nem csoda, ha vágyteljesítő álmaim kezdenek előbújni.
A VOUS-lányok így vallanak szürreális álmaikról
Andi: „Én fontos személy elvesztése után mindig azt álmodom, hogy kipotyognak a fogaim. Nem túl kellemes, mert annyira intenzív, hogy szinte érzem a fogdarabkákat. Másik visszatérő álom az, hogy tűzből kell kimentenem a családom. Megteszem, sikerül, csak végig síkideg vagyok a félelemtől. Harmadik jellemző még, hogy szörnyek üldöznek, és egy ideig félve bujkálok, majd tudatosítom, hogy csak akkor élem túl, ha én ölöm meg őket.
Végül többnyire valamilyen értelmetlen tárggyal verem agyon őket (szó szerint), elég rossz, mert borzongok az egésztől, mert közben tudom, hogy álom, de nem tudom irányítani a karakterem.
Dani: „Bár nem vagyok VOUS-lány, de… Kiskoromban volt egy visszatérő rémálmom. A házunk teraszán álltam, egy égő teherautó ment végig az utcánkon, és minden lángolt.
Ami a legparább, hogy a lángok közül mindig hallottam, ahogy anyukám kiabál.
Nóri: „Nekem is volt egy visszatérő álmom régebben. Sétálok az utcán, és meglőnek.
Utána a következő, hogy a földön fekszem, és érzem, ahogy folyik a vér.
Elég para🙁 Szerencsére már jó ideje nem álmodtam ilyesmit.”
Dorina: „Nekem is volt régebben egy olyan visszatérő álmom, hogy zuhanok.
Nem tudom, hogy honnan meg miért, csak folyamatosan zuhantam. Azóta amúgy tériszonyos is vagyok. Néha még mostanában is álmodok ilyet.
Tini: „Folyton repülök álmomban. Máskor meg szíven lőnek. Visszatérő álmom, hogy háború van, menekülök. Sok kisgyerek van velem, egy teljes osztály, és azon rettegek, hogy nem tudom mindegyik gyereket megmenteni. Ráncigálom őket, rohanunk. Egy furcsa játszótérre érünk, ahol a betoncsövek, mint alagutak kanyarognak.
Az összes gyereket elrejtem a csövekben, de nekem már csak egy olyan cső jut, aminek mind a két vége nyitott. Beszaladok, megpróbálok elbújni, de hiába, a cső mindkét végén megjelenik egy-egy katona, és agyonlőnek.
Az első lövés mindig a szívemet éri, a többi meg szétszaggatja a testemet.
Minden lövést érzek, de nem fáj, csak tudom, hogy most vége van, meghalok. Ez se fáj, nem zaklat fel. Felébredek. Nem érdekel, mi történik velem a halál után.”
Eszter: „Egy időben sokszor meghaltam, hol lelőttek, hol kutya (mindig német juhász) támadott meg, de volt, hogy a zuhanásból sem tudtam felébredni azonnal. A halálos álmok hetekig gyötörtek – többször visszatértek már az életemben. Most egy ideje nem halok meg:)
A víz alatti álmaimat pedig tudom irányítani úgy, hogy kapcsolok: nem fulladhatok meg, hiszen van kopoltyúm.
