Egyéb kategória

Farkaséhség – megvadul vagy jobbá válik az ember a rettenetes nélkülözés hatására?

Voltatok már éhesek? Na, nem azért, mert kimaradt egy ebéd, vagy elblicceltetek egy vacsorát. Nem is azért, mert szándékosan koplaltok egy eszement fogyókúra jegyében. Hanem éhesek. Amikor már kopog a szemetek, szédültök, nem tudtok gondolkodni, zsibbad a kezetek.
vous - 2016.01.20.
Farkaséhség – megvadul vagy jobbá válik az ember a rettenetes nélkülözés hatására?

Remélem, nem. Remélem, soha nem éltétek át és soha nem is fogjátok átélni a nélkülözés ennyire agresszív test- és lélekgyötrő formáját.

Audrey Hepburn átélte a zsigergyilkos éhezést. Csak tízéves volt, amikor Hollandiában utolérte a II. világháború. Rettegésben és nélkülözésben próbált édesanyjával életben maradni. Az éhhalálhoz közeli élményt is megtapasztalta: a háború vége felé segítette az ellenállást, elkapták, egy hónapra egy sötét pincébe zárták, ahol valóban majdnem belehalt az éhezésbe. Sikerült megszöknie, de a nélkülözés mély nyomokat hagyott a lelkében. Soha többé nem lehetett az a gondtalan gyerek, fiatal lány, aki a háború előtt volt.

Bár nem keseredett meg, Audrey képes volt elfogadni az életet olyannak, amilyen. Lázadás nélkül, feltételek, elvárások nélkül.

A gyerekéhezés azonban egész életében kísértette, nem véletlenül vállalt szerepet az UNICEF nagyköveteként, ahol csak tudott, fellépett a gyerekszenvedés minden formája ellen. Nekem ő ezért példaképem, habár hattyúnyakát, kecsességét is csodálom, a lelke az, ami miatt az én szememben ikonná nemesült. Származástól, filmjeitől függetlenül.

Kőkemény szaloncukor, kakaó

Forrás:
audreyhepburn.com

Én ismerem az éhezést. Gyerekkoromban volt részem benne. Az agyammal nem emlékszem ugyan pontosan rá, halvány képek maradtak meg csupán. A szörnyülködés például, ahogy idegenek megnéznek, megjegyzéseket tesznek, hogy nézünk ki mi, a kicsik, a képtelenül felfúvódott hasunkkal. Képek a kőkeményre száradt szaloncukorról, mennyire faltuk és az ízélmény, mert akkor is édes volt nekünk a szaloncukor, ha bele is törött szinte a fogunk. Képek a beszáradt kiflivégről, ami igazi csemege volt. A zacskós kakaó látványa, ami maga volt a csoda, hogy lesz. Hogy kakaó lesz vacsorára. De ezek tényleg csak élményszinten, valahol mélyen maradtak meg. Azért nem bánom, hogy más válogathatott és ma is válogat a kenyérfélék között.

Később persze felszínre törtek az élmények. Amikor már felnőttem és nekem kellett gondoskodnom anyaként a gyerekekről.

A rettenetes, zokogó feszültség bennem, lesz-e elég tejem, tudok-e enni adni a gyerekeknek. A filléres gondok, legyen mindig félretéve annyi, hogy jusson kenyérre, kakaóra. Ők soha ne éljék át ugyanazt, amit én.

Volt aztán a „jégkorszak-korszakom” (néha még ma is van)

Olyankor egyszer csak rémületes erővel lecsap rám a parancs, hogy tartalékoljak. Cukrot, lisztet, olajat. Halmozzak fel élelmiszert. A gyerekek nevezték ezt el „jégkorszaknak”. Sokat nevettek rajtam és élvezték, hogy hegyekben áll otthon a háztartási keksz, a nápolyi, a konzerv. Amikor már nagyobbak lettek és képes voltam én is beazonosítani (és uralni jobban) ezt a gyötrő késztetést, akkor már nem nevettek. De a jégkorszak – mint családi fogalom – megmaradt.

Kávé, cukor, só, gyufa…

Forrás:
iStock

Ezt a halmozást aztán másnál is megfigyeltem, de csakis olyanoknál, akik átéltek hasonló nélkülözést. Időseknél, akik túléltek egy-két világégést. Dédónál például, aki fiatalasszony volt a II. világháború alatt és neki kellett megoldania, hogy a négyéves kislánya életben maradjon. Nála láttam, hogy van tartalék. Igen, cukor, liszt, olaj, konzerv. Kávé, só. Meg gyufa, és tüzelő is.

„Bármikor kikapcsolhatják a gázt” – mondta mindig, és takargatta gondosan a néhány öl fáját. Én nem nevettem rajta, a lelkem mélyén éreztem, átéreztem a félelmét.

Ahogy képes voltam átérezni a kinshasai gyerekek éhségét is.

El nem fogadható, szörnyű felnőttvétek

Kongóban járt ismerősömmel készítettem interjút, ő mesélte, hogy fánkot sütött és a gyerekek a porba leesett fánk után a port nyalták a földről. Mert a pornak fánk íze volt. Akkor azért elakadt az interjú, sírtunk egy sort mindketten. Ő azért, mert az ezzel való szembesülés rémületes élmény volt számára (át is írta a teljes életét), én azért, mert a gyerekéhezés – legyen annak bármilyen jellegű személyes, családi vagy társadalmi oka – megbocsáthatatlan bűn a szememben. El nem fogadható, szörnyű felnőttvétek.

Osztom, amim van

Forrás:
iStock

Van azért pozitív hozadéka is a gyerekkori éhségélményemnek. Például az, hogy jó vendéglátó vált belőlem. Barátaim, ismerőseim azt hiszem, szeretik is ezt, mert tőlem éhesen nem mehet haza senki. Traktálok hangosan, ugorjon be akár öt percre valaki, biztos megkérdezem, éhes-e, szomjas-e. Etetek-itatok és csomagolok is, ha úgy látom, szükséges.

Osztom, amim van. Ne maradjon éhes senki, akit én ismerek. És olyan se, akit nem.

Ajánlott cikkek

Top cikkek

Világ

Hová menjünk nyaralni?
Világ
Hová menjünk nyaralni?
vous - 2024.05.06.
Minden évben komoly családi dilemma lehet a nyaralás kérdése. Akár hosszabb, vagy rövidebb időre szeretnénk elutazni, szerencsére a közelben is találhatunk rengeteg gyönyörű látnivalót. Strandolás a tengerparton? Városnézés? Vagy mindkettő? Sokféle utazás közül válogathatunk!

Otthon

Miért praktikus a kinyitható kanapé mindennapi alváshoz?
Otthon
Miért praktikus a kinyitható kanapé mindennapi alváshoz?
vous - 2024.05.30.
A kinyitható kanapé nagyon praktikus akár mindennapos alváshoz is. Miért? Azért, mert egyszerre több funkciót is ellát, miközben rendkívül kényelmes bútordarab. De ne rohanjunk ennyire előre, vegyük sorra az előnyöket!