Amikor meghirdettük a VOUS Facebook-oldalán, hogy egy napra ti lehettek a szerkesztők, elfelejtettük figyelmeztetni a szerkesztőség tagjait, hogy ők ne kívánjanak cikket, mert arra nem szívesen mond az ember nemet – főleg nem karácsony tájékán. Andi arra kért, írjak a gránátalma helyes kibelezéséről.
(Eszter) mindig olyan guszta képeket oszt meg az instáján róla, hogy mindig veszek egyet, hogy megegyem, aminek az a vége, hogy gránátalmavérben tocsog a konyha, és nem tudok enni belőle.
Még mielőtt a dolgok közepébe vágnék – szó szerint –, hadd meséljek egy kicsit erről a gyönyörű gyümölcsről, amely szépségével az ókor óta lenyűgözi az emberiséget. A görögök szerint egyenesen a szépséges Aphroditénak köszönhetjük az égi ajándékot, amellyel Ciprus szigetén örvendeztette meg a szegény embereket. A sokmagvas finomságot egy másik görög istennő, a termékenységet, házasságot és hűséget képviselő Héra földi megtestesítőjének is tekintették.
Héra növénye nem csak a görögöknél kapott kiemelt megbecsülést: Föníciában és Egyiptomban is vallási szertartások szereplőjévé vált. A keresztényeknél a szeretet szimbóluma lett: a szeretet almája. A festményeken nemcsak Mária, a kis Jézus kezében látható gránátalma, de a motívum az épületeken, a textileken is rendszeres díszítőelem – Magyarországon is.
A gránátalma az utóbbi időben ismét elég felkapott lett, amit nemcsak a szépségének, hanem számtalan jótékony tulajdonságának is köszönhet.
Ezek a teljesség igénye nélkül a következők:
Andi pedig nem hiába tart attól, hogy az egész lakás gránátalmalében úszik majd. Nemcsak a leve, hanem a terméshéj és a virág is festékanyagot tartalmaz, amelyet selyem és gyapjú festésére is használnak a mai napig.
De hogyan jussunk el a gyümölcshúsig?
A gránátalma első, de talán második ránézésre is elég bonyolult gyümölcs. A bőrszerű héj csak a kezdet, ezen belül vékony hártyák és vastagabb falú rekeszek védik a lédús gyümölcshúsba zárt roppanós magvakat. Én ezeket imádom elfogyasztani, szeretem ezt a két teljesen eltérő textúrát – kicsit olyan, mint a robbanócukorkás csoki esete, de sokan nem bírják a magokat, ők egyszerűen facsarják ki a gyümölcsöt. A neten több pucolási módszer kering, amely könnyű, gyors vagy fröcskölésmentes eredményt ígér. Íme, a három legnépszerűbb:
3. Vízben áztatás
A gránátalmát félbe kell vágni – nem hosszába, keresztbe! –, majd egy nagy tálba vizet engedni. Ha ebben fejtitek ki a magokat, nem fröccsen és nem csöpög, az tuti!
2. Ütögetés
A gránátalmát vágjátok ketté, ahogy az előbb is. A tál is maradhat, de most víz nélkül van rá szükség. A gránátalmát fordítsátok a vágott felével a tenyeretekbe és egy fakanállal kezdjétek ütögetni a héját. A magok kihullanak belőle – na, nem az összes!
1. Skalpolás
A kedvencem. Skalpoljátok meg a gyümölcsöt (vágjátok le a „haját”), majd a fehér rekeszek vonalát követve metsszétek be a héját. Óvatosan feszítsétek szét a gyümölcsöt, majd kezdődhet a szokásos ütögetős módszer. A hártyák és a fehér rekeszek nem ehetők, így ezeket mindig távolítsátok el! A bent ragadt magvakat kézzel, kiskanállal is kipattinthatjátok a hártyák közül. (Tapasztalat, hogy egyetlen gránátalma nem festi meg úgy a kezet, mintha egy nagy vájling meggyet magvaltatok volna, szépen le lehet mosni.)
Érdemes a gránátalmát eleve egy nagyobb tálban vagy edényben kibontani, akkor az edény falára fröccsen a leve, bár a fenti módszerekkel ez megakadályozható. Nem lennék őszinte, ha nem írnám azt a végére, hogy a gránátalma minden pucolási módszer ellenére is macerás gyümölcs – vagy még én nem találkoztam olyan példánnyal, amelyik száz százalékosan engedelmeskedik és az összes magját azonnal nekem adja.
Nektek melyik módszer vált be a legjobban?
