Nálatok milyen az arány? Ti szakítotok a másikkal, vagy inkább veletek szoktak? Ha az előbbi, akkor volt már olyan, hogy megbántátok a döntéseteket? Biztos. Az, hogy az ember mikor jön rá, hibázott egy szakítással kapcsolatban, mindenkinél más. Egy mégis közös: a jelei.
Sokszor azt se tudja az ember, miért akar szakítani. Meg amúgy nem is annyira biztos benne. Unalmas, idegesítő, nem jó a szex, elmúlt a szerelem, ilyenek. A legtrendibb indokokat szakításra azt hiszem, sikerült összegyűjtenem. De mégis mi van akkor, ha rosszul döntünk? Ha hetekkel vagy hónapokkal a szakítás után még mindig az exünk után sóvárgunk? Nem elég, hogy a Facebookon ellenőrizzük szerencsétlent, akit mi dobtunk ki, még mi jövünk ki rosszul az egészből.
Mert ugye a szakítástól új esélyeket és lehetőségeket, na meg egy kis boldogságot remélünk, amit ha nem a pasinktól, akkor majd az élettől kapunk meg.
A rossz döntésekből is tanulunk. Szakítottatok pár hete, de még mindig az exetekkel vagytok elfoglalva? Már nem is beszéltek egymással, mégis az ő gondolatával fekszetek le aludni, és az övével keltek is fel reggel? Ismerős, ugye? Íme az öt jele annak, hogy hibás döntést hoztatok, amikor kimondtátok, ti jobbra, ő balra.
Hiányoznak a dolgok, amiket együtt csináltatok
Azt hiszem, ez még normálisnak mondható. Hiszen függetlenül attól, mennyi ideig van együtt két ember, bizonyos szinten megszokják egymást. Nosztalgiáztok a szép időkről, a boldog pillanatokról és egyszerűen hiányzik, hogy a másikat boldognak lássátok. Ha azon kapjátok magatokat, hogy arról ábrándoztok, mennyi boldog és szép emléket köszönhettek egymásnak, komolyan el kell gondolkoznotok az elhamarkodott szakításról.
Hiányoznak a rossz pillanatok is
Mert azok tettek titeket azzá, akik most vagytok. A rossz, a kínos, az, amit szívetek szerint elfelejtenétek. Mégis, emlékeztek rá. A veszekedésekre, a hisztizésre, a néhai féltékenykedésre. Kellett akkor, kell most is. Visszasírjátok a békülős szexet, meg úgy mindent.
Úgy érzitek, minden boldog pillanat boldogabb lenne vele
Amikor szakítottatok vele, úgy éreztétek, már nincs többé szükségetek rá az életben. Ennek pedig épp az ellenkezője bizonyosodik be nap mint nap. Jobban szükségetek van rá, mint valaha. Amikor már fizikailag is érzitek, mennyire hiányzik nektek, akkor jöttök rá valójában, hogy rossz döntést hoztatok.
Mindenkit hozzá hasonlítotok
Ez talán még mindig a megszokás ereje. De mélyen, ott legbelül, ahol a szívetek is van, különleges képetek van róla. Normális esetben ez az érzés csak rövid ideig tart. De ha hónapokkal később is hozzá hasonlítotok mindenkit, akkor lehet, hogy kicsit sem jobb nektek nélküle, bármennyire is azt hittétek.
Próbáljátok féltékennyé tenni
Édes a bosszú, na, de kérem szépen, nem úgy van az, hogy most sértődésből és bosszúállásból féltékennyé kell tennetek az exeteket. Jönnek a buliképek Facebookon, az elhitetés, hogy nagyon is jól elvagytok ti nélküle. Igazából erre teszitek fel az életetek: hogy féltékennyé tegyétek. És közben saját magatoknak is csak azt akarjátok bizonyítani, jó döntést hoztatok. Biztos?
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
