Minden ki volt ám tervelve, az én egyetlen dolgom csak az volt, hogy várjak, mint egy kisangyal, elképzeljem, hogyan hozzák az angyalok a fát, azon lamentáljak, hogy miért nem kelek fel akkor rá sose. Akárhogy is, gyerekként százszoros mámor csillogott a szemünkben ünnepekkor, nem kellett hozzá forralt bor.
De miért is vártuk mi annyira a karácsonyt? Mit szerettünk benne annyira?
Eljutott hozzá a levél?
Az örök kérdés. Megírtuk nagy balra-jobbra dőlő ákombákomokkal a levelet, zöld színes ceruzával, természetesen, és kértünk egy síelős Barbie-t. Meg ugye, kinek mi volt akkoriban a mániája. Az enyém a síelős Barbie volt, szerencsére ennél értelmesebb dolgokat kaptam.
Itt az összes nagyi!
Nálunk legalábbis úgy volt, olyankor mind a két nagyi nálunk volt, dupla kényeztetés, és a ház tele lett a karácsony fűszereivel. Tepsik mindenhol, benne megszámlálhatatlanul sok mézeskalács. A mamák gyönyörűen tudnak dekorálni, tudtátok?
Pizsinap van!
Végre nem azzal kezdődött a nap, hogy öltözzünk át, hanem még fetrenghettünk egy ideig a 101 kiskutyás pizsiben, és abban lábatlankodhattunk a konyhában anyu szoknyája mellett. És persze, mindig akadt nyalakodnivaló.
Az idő végtelen
Emlékeztek, mennyit kérdeztétek, hogy: ,,Mennyit kell aludni még?”. Akkor még tudtunk unatkozni, és úgy számoltuk a napokat, hogy háromszor fekszünk le, mire eljön végre az ajándékozás.
Idén elkapom az angyalokat!
Minden évben megpróbálkoztunk vele, de sose jött össze. Akkor még úgy aludtunk, mint a tej, és anyu meg apu halál nyugodtan díszíthették a fát éjjel.
Haraptak a csokimból?
De ha el nem is kaptátok őket, mégiscsak kellett valami bizonyíték, hogy itt jártak. Anyu kitalálta, hogy hagyjak esténként a fa helyén egy csokit, majd esznek belőle. És ettek. Mindig leharapták a sarkát. És hogy miért csak egy harapásnyit ettek? Komolyan, minden házban enniük kell, ki bír annyit enni! HÁT NEM LOGIKUS?! Mondjuk én úgy voltam vele, simán bírnék annyi csokit enni.
Csoki, mindenhol CSOKI!
Ilyenkor valahogy több csoki akadt, amit lehetett nyamizni: a sütiről, a sütire való krémből, a lábasból, a mikuláscsomagból, aaa…
Tovább fent szabad maradni!
VÉGRE! Végre megtudom, mi történik, míg én máskor alszom. Mint kiderült, nem sok minden.
Meseszezon!
Beragadás a tévé előtti fotelbe, mert megy a Reszkessetek, betörők!, a Szépség és a szörnyeteg, a Télapu, és még más csudijó finomság, amit egymás után meg kellett nézni! Meg enni közben néhány sütit.
A ti karácsonyi emlékeitek milyenek? 🙂
