Míg gyerekként a karácsony téli szünetet, új játékokat és rengeteg édességet jelent, felnőttként már azért látjuk a stresszes oldalát is. Sajnos ugyanígy van ez a karácsonyi mesékkel és filmekkel is – gyerekként csak a csodát láttuk bennük, most viszont már sokszor túl realisták vagyunk egy kis varázslathoz. Erre az 5 pillanatra a Télapuból például biztosan egészen máshogy emlékeztetek.
Scott Calvin egy kibírhatatlan alak
Scott egy hatalmas bunkó. Nyilvánosan kigúnyolja felesége új férjét, hazudik, és emlékeztek, milyen csúnyán viselkedett azzal a kislánnyal, akinek a házában járt Télapó-jelmezben? Persze ezek ellenére mi valamiért mégis szeretjük.
Scott megölte a Télapót és ellopta a munkáját
Scottot teljesen hidegen hagyja, hogy a Télapó lezuhan a tetőről és a földön fekszik. Csak átnézi a ruháját, majd ellopja a munkáját – magától értetődő, nem?
Na jó, miért nem érdekel senkit, hogy meghalt a Mikulás?
Komolyan? Még az Északi-sarkon sem szomorú senki a régi Mikulás miatt? Ennyire nem bírták az öreget?
Mi a fene van a rénszarvasokkal?
A ’90-es években még szupercukinak tűntek, most pedig kiszúrja a szemünket a már gagyinak ható animáció. Persze, akkor még nem volt olyan fejlett a technika, így ez érthető.
Charlie anyja és új férje azt akarja, hogy Scott ne láthassa a fiát
Laura és Neil – aki egyébként felnőtt szemmel még rondább pulcsikat hord – azért akarja elvenni Scott láthatási jogát, mert támogatja a fiát abban, hogy a Mikulás létezik. Egy kicsit túlreagálják a dolgot, nem?
Ezt azért sose felejtsétek el:
Tény, hogy felnőttünk, de ha lehet, erre a pár napra legyetek újra gyerekek! Sajnos az időben ugyan nem tudunk visszamenni, de azt a varázslatot, amit akkor átéltetek bármikor be tudjátok engedni a szívetekbe – csak próbáljátok meg! 🙂
