Egyszerűen csak azért, mert szembe találjuk magunkat az alábbi problémakörrel:
Ezzel amúgy egyáltalán nem vagytok egyedül, és nem egy ismerősömtől hallottam, hogy megelégelték ezt a tortúrát, és új szabályokat vezettek be. Méghozzá, figyeljetek csak, egész jókat!
Béciéknél van ajándékozás, de náluk tuti, hogy mindenki örül, még ha nem is annyira meglepetésszagú a dolog.
Mindenki ír egy listát, hogy mit szeretne, meghatározzuk a pénzösszeget, és arról a listáról válogatunk. Így tuti nem veszünk haszontalan dolgokat, és örülni fog mindenki. Persze addig nem lehet megvenni azt, amit a listára írtál.
Azért ez nem olyan rossz ötlet. Jobb, mint sokadszor megvenni a borotvahabot, nem? Lindáéknál pedig egyáltalán nem ajándékoznak. Találkozik a család, együtt díszítik a fát, főznek, mindenkinek megvan a maga feladata. Az ünnep a családról szól, az együtt töltött időről.
Mióta ezt bevezettük, sokkal nyugisabbak az ünnepek. Nincs stressz, fura mosolyok az ajándékbontás közben. Azért az ciki, ha nem találod el a másik vágyát. Annál az is jobb, ha inkább semmit sem vesztek
– meséli, és ezt a véleményt egyre többen osztják. Egy másik barátom, Dani is ugyanezt vallja, de ők még csak nem is főznek. Inkább elmennek egy étterembe, mindenki maga fizeti a vacsoráját, és jókat beszélgetnek. Néha közös borozásba torkollik a buli.
Enikőék pedig minden évben kikötik, hogy mi legyen az ajándék. Tavaly mindenki bögrét kapott, csak sorsot húztak, hogy ki kinek készít egyedi bögrét. Idén rajzolni kell valami személyeset. Elmondása szerint ettől sokkal vidámabb lesz az ünnep, igazán közel kerülnek egymáshoz, nincs akkora stressz.
Ti mit szóltok ezekhez az alternatív ötletekhez? Szerintetek is jó? Nálatok is van ilyesmi? Meséljetek!