Egyéb kategória

Ambrus Attila: „Aki párhuzamot talál a múltam és a könyv között, annak tudom ajánlani a Csernus doktort”

Ambrus Attila, vagy ahogyan mindenki ismeri, a viszkis rabló 13 év után szabadult jó magaviseletéért. Azóta keramikusként dolgozik, megnősült és jó fiú lett. Vagy mégsem, hiszen újra rabol. Sőt, gyilkol is. Mindezt azonban már csak képzeletben. Ambrus Attilával a most megjelent, Haramia című könyvének bemutatóján beszélgettünk.
vous - 2015.12.07.
Ambrus Attila: „Aki párhuzamot talál a múltam és a könyv között, annak tudom ajánlani a Csernus doktort”

Amikor leültem Attila mellé, bevallottam, hogy nem először foglalkozom “munkásságával”. Kezdő tévés riporterként többször tudósítottam a viszkis rabló aktuális akcióiról. Aztán arról is, hogy elkapták, hogy megszökött, majd ott voltam aznap este is, amikor egy zuglói társasházban rátaláltak. Az emberek pedig sajnálkoztak. Mert szerették, mert szurkoltak neki. De mi vajon miért?

Ambrus Attila: Ez nagyon nem volt rendben. Ez azt mutatja, hogy értékválság van, hiszen én egy bűnöző voltam, akire nem egy pozitív alakként kellett volna tekinteniük. Ebből azért egy nagyon komoly szociológiai tanulmányt lehetne végezni.

Forrás:
Molnár Anikó

143 millió forintot raboltál, miért nem álltál le, miért nem volt neked elég ennyi?

Abban a 3 hónapban, amíg szökésben voltam, ez az összeg felcsúszott 190 millió forint felé.

Még akkor is raboltál, mikor mindenki téged keresett? Mire kellett ennyi pénz?

Mindig elfogyott. Sok nő volt körülöttem, a sok nő pedig sokba kerül. A nagyon szép nők pedig még többe. Rájuk ment el a pénz egy része. A másik része utazásokra és a saját baromságaimra. Én beteg ember voltam, játékfüggő, kaszinókba jártam.

Összejöttem egy-egy nővel, aztán mondtam, hogy mutass rá a térképen, melyik részére akarsz elutazni a világnak, aztán már mentünk is.

Ilyen nagyvonalú gavallér voltál?

Mivel a bankrendszer elég jól támogatott, volt miből. Ami könnyen jött, könnyen is ment. A rendőrök sokszor mondták, hogy nem vagyok Rózsa Sándor, mert nem osztogattam szét azt, amit raboltam. Egyrészt úgysem mondanám el, kinek adtam, másrészt pedig nem kötöttem az orrukra, hogy hány embernek adtam ebből az összegből, mert nyilvánvalóan nem egyedül költöttem el.

Forrás:
Molnár Anikó

Miért üzengettél a rendőröknek? Packáztál velük? Így talán megkönnyítetted az elkapásodat is, nem? Az ügyed egyik nyomozója, Fülöp Valter, aki könyvet is írt rólad, azt nyilatkozta, az, hogy elkaptak, megnyugvást is jelenthetett számodra, hiszen az állandó menekülés, bujkálás elég nagy stresszel jár.

Igen, ő már sajnos nem él. És igen, volt ennek egy ilyen olvasata is. Én azért is üzengettem a rendőröknek, mert ők mindent izomból akartak megoldani. Ment a lehúzásom. Egyfajta baltaarcúnak állítottak be, egy primitív lúzernek, egy senkinek, akinek csak azért sikerül, mert szerencséje van. Miközben én tudtam azt, hogy mennyit dolgoztam ezért, hogy ne kapjanak el. Én eziránt is alázattal viseltettem, mint minden más iránt az életemben.

Ez valóban egy elég egyszerű műfaj, mert bárki be tud menni egy fegyverrel és ki tud rabolni egy bankot.

De a lényeg nem az, hogy be tud menni, hanem az, hogy ki is jöjjön és ne kapják el.

Az, hogy az emberek mégis drukkoltak neked, azt mutatja, hogy ők a rendőrökkel ellentétben nem tekintettek téged ostobának.

Én ’99-ben azt mondtam a bírónőnek, hogy engem még visszasírnak. Én akkor még nem láttam, hogy a fél országot bedöntik majd a bankok a különböző hitelekkel, és ami szintén fontos, hogy akkor még a móri bankrablás előtt voltunk. Én – egy-két esetet leszámítva – viszonylagos úriemberként végeztem a dolgomat. Ami az emberekből unszimpátiát váltott ki, az a rendőrség reakciója volt. De aztán el is kaptak, példát is statuáltak az ítéletben, 17 évet kaptam, mert azt gondolták, a kisembert lehet fingatni.

Alapvetően mindenkiben benne van a bugi, maradjunk annyiban.

A lelke mélyén ez mindenkiben benne van, de mivel olyan neveltetést kaptak, olyan társadalmi és családi normákat kaptak, hogy mindez megmarad gondolati síkon. Én viszont az ő vágyaikat megtestesítettem. Tartok attól, ez is közrejátszott abban, hogy népszerű voltam, hogy nem úgy kezeltek, mint egy hagyományos zsiványt.

Azért is álltak mellém az emberek, mert látták, hogy voltam nagy mélységekben, de felálltam és folyamatosan azon dolgozom, hogy beálljak a sorba és tegyen a dolgomat, mint bárki más.

Azt mondtad, hogy ha valakinek erős családi normái vannak, akkor nem követ el ilyen dolgot. Az, hogy az édesanyád elhagyott, majd a nagymamád nevelt fel, később pedig a nagynénéd, mennyire játszott szerepet a te életedben?

Nem akarom azt mondani, hogy a szüleim tehetnek mindenről, de kétség kívül ez is közrejátszott a történésekben. Amikor a börtönben a diplomamunkámat írtam a fiatalkorú bűnözésről, volt egy olyan feladatom, hogy végezzek kutatást 200 emberen. Lekérdeztem az elítéltek családi hátterét és a 90 százalékuknál visszaköszönt a családi minta hiánya. Elvált szülők, alkoholizmus, sittes anya vagy apa, tapintható volt, hogy gyerekkorban elcsúsztak.

Forrás:
Molnár Anikó

A valóságban azért nem álltál le, mert elfogyott a pénzed. A könyvben máshogy csinálod?

Ez egy fikció, a lényege a szórakoztatás. Elég sok könyv és film is született a munkásságomról, az életemről, de mindig volt bennem egy hiányérzet, hogy valami nem kerek. Azt gondoltam, hogyha az önéletrajzi adatokat és a fikciót összekeverem, talán kisülhet belőle valami. A múltamból dolgoztam.

Azért is van rajta a 18-as karika, mert nevén van nevezve nagyon sok minden. De a célom nem az volt, hogy megalázzam a nőket vagy a rendőröket, hanem pusztán elmondom, amit gondoltam egyes élethelyzetekben.

13 év után jó magaviseletért szabadultál, de a könyvben mégiscsak egy haramiáról írsz, aki a Nemzeti Bank pénzszállítóját készül kirabolni. Nem tudsz szabadulni mégsem a dologtól?

Aki bármi párhuzamot talál a múltam és a könyv között, annak tudom ajánlani a Csernus doktort.

De nem a virágkertészetről írtál, hanem a rablásról.

Az én világom ez a világ, amit most kiaknázok. A ’90-es években azért megfogalmazódott bennem, hogy az lenne nagy dobás, ha egy páncélautót kipattantanánk. Akkor ott abba is hagytam volna, mert egy olyan összeggel kecsegtetett volna ez az akció, hogy nyugdíjas éveimre is össze tudtam volna gründolni a lóvét.

Forrás:
Molnár Anikó

Ha nem kapnak el, akkor le tudtál volna állni?

Nagyon nehéz. Egy idő után volt olyan, hogy 10,5 millió forint ott volt a sufniban délután négykor, de este hatkor még elmentünk koszos 4 millióért, ahol ráadásul majdnem el is kaptak. Kellett az embernek az adrenalin és volt bennem egy “már csak azért is” dac.

Ha tudtam volna egy akkora összeget szakítani, ami ezt a függőséget kezeli, akkor valószínű most Bora Borán koktéloznék.

Bár lehet, hogy azt sem bírnám sokáig. A könyv vége is épp erről szól. Mert hiába vagy ott, még nem kerek az életed, hisz a pénz önmagában nem tesz boldoggá.

Forrás:
Molnár Anikó

Mi hiányzott? A család? Nemrég nősültél, most megvan mindez?

Az hiányzott, hogy legyen egy biztos pont az életemben, egy olyan otthon, ahová szívesen hazamegyek, ne csak ágyról ágyra járjak. Régen minden városban volt egy babám. Most közel az ötvenhez vastagon B oldalas vagyok, muszáj volt a saját magam érdekében találnom valakit, aki ebben partner és elfogad.

A párom családjával is szerencsém volt, akik értelmiségi emberek és elég rugalmasan kezelték ezt a helyzetet. Látják, hogy megpróbálok tisztességes lenni.

Keramikusként dolgozol, abból is élsz. Egy könyv megírása hogyan merült fel benned?

A kétezres években elkezdtem írni a börtönnaplómat. Onnan jött az ötlet, hogy azt a száraz irományt fölgegeljem. Van némi tapasztalatom és a börtönben is sok sztorit hallottam.

Ez egyfajta terápia is volt, amiben elég sok frusztráció lekerül az emberről. Sokáig úgy voltam bent a börtönben is, hogy bosszút állok egy pár emberen vagy pellengérre állítom őket.

De azáltal, hogy kiírtam magamból ezeket a feszültségeket, a korábbi sérelmeimet is elengedtem. Egy tiszta ember vagyok és megszűntem az az ember lenni, aki voltam. Ha nem írom ezt ki magamból, lehet, hogy egy életen keresztül cipeltem volna magammal.

Most jól vagy?

A lelkem harmóniába került és jelen pillanatban nincs hiányérzetem. Rengeteget dolgozom, amiből megvan a létbiztonságom. Azt hiszem, hogy abban a szerepben, amiben most élek, hitelesen tudok működni. Ha 10-15 év múlva kikerül a kezemből egy értékes mű vagy lesz egy nagy kerámia-kiállításom, akkor azt mondhatom, hogy sikeres ember vagyok.

Címkék: #interjú
Ajánlott cikkek

Top cikkek

Világ

Hová menjünk nyaralni?
Világ
Hová menjünk nyaralni?
vous - 2024.05.06.
Minden évben komoly családi dilemma lehet a nyaralás kérdése. Akár hosszabb, vagy rövidebb időre szeretnénk elutazni, szerencsére a közelben is találhatunk rengeteg gyönyörű látnivalót. Strandolás a tengerparton? Városnézés? Vagy mindkettő? Sokféle utazás közül válogathatunk!

Otthon

Miért praktikus a kinyitható kanapé mindennapi alváshoz?
Otthon
Miért praktikus a kinyitható kanapé mindennapi alváshoz?
vous - 2024.05.30.
A kinyitható kanapé nagyon praktikus akár mindennapos alváshoz is. Miért? Azért, mert egyszerre több funkciót is ellát, miközben rendkívül kényelmes bútordarab. De ne rohanjunk ennyire előre, vegyük sorra az előnyöket!