Igen, tudom, hogy még lelki szemeitek előtt van a tavalyi karácsony, de sajnos kettőt pislogunk és máris itt az idei. Ilyenkor mindenki aggodalmaskodni kezd, ezért most összeszedtem nektek öt dolgot, amin tuti, hogy ti is keresztülmentek az ünnepek közeledtével.
Mit vegyek neki?
Karácsony előtt egy hónappal már én is kezdek átmenni gyerekbe – mindenki mással együtt –, és folyamatosan kérdezgetem a családtagjaimat, hogy mit szeretnének karácsonyra. Persze a legjobb, ha előre tudjuk, mit szeretnének és alaposan meglephetjük őket az ajándékozáskor. De sajnos sosincs ötletünk, hogy mit lehetne nekik venni. A legvégső megoldás pedig akkor jön el, amikor beírjátok a Google-ba, hogy "Mit vegyek karácsonyra?". Abban reménykedve, hogy talán valami frappánsat fogtok találni. Nem fogtok.
Miért ilyen hosszú a sor?
Na, igen, az egyik rémálmunk a hosszan kígyózó sorok. Egyszer szánjátok rá magatokat, hogy elmenjetek bevásárolni karácsonyra, akkor is hirtelen mindenki szabadnapot vett ki a munkahelyéről és tanítás sincsen, így mindegyik üzlet tele lesz emberrel. 180 fokos fordulat, irány haza!
Money, money, money
Most nem az ABBA-slágerre gondoltam, hanem a pénzköltésre. Általában előre eltervezzük, kit milyen ajándékkal szeretnénk meglepni – vagy ők mondják meg, mit vegyünk nekik –, de a legnagyobb sokk akkor ér bennünket, amikor megpillantjuk az árcédulát. Mi kerül ezen ennyibe? Kínában gyártják, nem? Akkor olcsóbbnak kéne lennie… De végül is szeretünk adni – meg kapni –, ezért úgyis megvesszük, szeretjük az ünnepeket. Bár a pénztárcánk nem annyira.
A dekoráció
Anyukám már karácsony előtt egy hónappal elkezdi feldíszíteni a házat. Így nem csodálkozom, amikor hajnali ötkor a lépcsőn lefele tartva belelépek egy Mikulásba vagy egy angyalba, amit gondosan odakészített a másnapi tatarozáshoz. Egy Jingle Bellst éneklő Mikulás ezen a szekrényen, a 42. angyal a másikon, már mindenhol angyalokat látok. Csak a tükörben nem.
A meghitt családi percek
Karácsonykor jön el az a perc, amikor együtt az egész család és újra elgondolkoztok rajta, hogy vajon tényleg nem adoptáltak-e titeket. Nem béranya hozott a világra? Elraboltak a kórház csecsemőosztályáról? Aztán szembesülnötök kell vele, hogy nem, tényleg ilyen őrült családba születtetek és a rokonaitok sem százasok, de pontosan ezért szeretitek őket annyira. Anya, ne sírj.