Az egész világot mélyen megrázták a Párizsban történt merényletek. Főleg az ott élőket és azokat, akik valamiért közvetlen kapcsolatba kerültek a tragédiával. Most két Párizsban élő magyar lány írta meg nekünk saját érzéseit.
November 13-án Párizsra terroristák csaptak le, akik több helyszínen több mint száz ember mészároltak le. A megrázó események után a városban még napokig tartottak a fegyveres akciók rendőrök és dzsihádisták között. Az ott élőkért a rokonaik és barátaik mellett mi is aggódunk, éppen ezért Takács Nóra a Facebookon kérte a Párizsban élő Jónőket, hogy írják meg saját tapasztalataikat és érzéseiket. Most két lány történetét hoztuk el nektek.
Párizsban élek és szörnyű ami történt. Nagyon hálás vagyok, hogy aznap végül mégse mentünk szórakozni. Hatalmas nagy káosz volt, rengeteg rendőr. Sok taxis ingyen vitte az embereket aznap este. A rendőri, katonai készültség nagyon nagy az egész országban.
– kezdi levelét egyik olvasónk. "Az üzletekbe csak úgy lehet bemenni, hogy kabát és táskaellenőrzést tartanak. Ez a karácsonyi bevásárlások időszakában kicsit kellemetlen, de teljesen érthető, senkit nem láttam még panaszkodni. Azóta mindenki idegesebbnek tűnik és Párizshoz képest nagyon kevés a turista, amit jól szemléltet, hogy a Louvre-ba kb. 2 percbe se kerül bejutni. A támadás után jó pár közintézmény is zárva tartott" – teszi hozzá a magyar lány, aki a történtek után is kitart választott hazája mellett.
"Nagyon sok aggódó üzenetet kaptam a szeretteimtől, egy kedves barátom azt is kérdezte, hogy nem megyek-e inkább haza. A válaszom az volt, hogy Nem!!! Természetesen szörnyű tragédia, ami történt és részvétem az összes áldozat családjának, de nem akarok félelemben élni. Imádom ezt az országot és Párizst. Amíg itt tartózkodom azt ki akarom élvezni, még ha most egy kissé mindenki bizalma megingott".
Másik olvasónk, Erika, szintén azt írja: nem hajlandó félelemben élni, és nem fogja elhagyni Franciaországot a történtek miatt.
Párizsban éljük az életünket, járunk dolgozni, tanfolyamra, barátokkal találkozunk, beülünk egy kávéra, étterembe megyünk. Szomorú, ami történt, de bárhol, bármikor megtörténhet/megismétlődhet, emiatt nem szabad félelemben élni. (…) Én eddig sem éreztem magam itt biztonságban, mivel metropolisz, mindig is célpont lesz sajnos.
Hasonlóan éreznek és gondolkoznak a Brüsszelben élő magyarok is, az ő beszámolóikat itt elolvashatjátok.
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
