Ha elnöki nap, akkor Elnöki ügy és… Wellhello. Fluor Tomi és Diaz fénysebességgel hódította meg az országot, apu megvette, mi áttáncoljuk az éjszakát, a rakpart pedig lassan már nem bírja. De vajon hogyan lehet egy ilyen „hirtelen” jött sikert kezelni? És milyen a hétköznapokban Csöndör László? Diazzal beszélgettünk üdítő őszinteséggel sikerről, csibészségről, ötéves tervről, férfisírásról, művészlélekről és viharvert időkről.
Hamarosan az Elnöki Tour végéhez értek, egy elég kemény év áll mögöttetek…
Igen, januárban-februárban lesz szünetünk, és biztosan mondhatom, hogy márciustól teljesen átalakítjuk a Wellhello élő show-ját.
Várjátok már a szünetet, vagy még benne vagytok a pörgésben?
Most el tudtunk menni nyaralni, de nagyon húzós időszakon vagyunk túl. Március óta már nagyjából 150 koncertet toltunk le, ami elég kemény. Ráadásul ezek nem félórás haknik, hanem mind egy órás élő koncertek, ami teljesen más, mint amikor lemész egy CD-vel fél órával a koncert előtt. Nekünk sokszor este 11-kor van a buli, és már 6-7 órakor lent kell lennünk beállásra. Szóval ez sokkal időigényesebb, jobban elveszi az energiát, mégis sokkal jobb.
A dalírás hiányzik nagyon, mert most energia és idő sem jutott rá. Embert próbáló időszak volt az is, amikor a Volt himnuszt és a Soho Party átdolgozást csináltuk. A bulik után másnap, négy óra alvással dolgoztunk rajtuk. De rendkívül kitartóak tudunk lenni és talán a sikerünk egyik titka is a szorgalom. Sokkal jobb lesz, hogy január-februárban csak az alkotásra kell majd összpontosítanunk. Meg arra, hogy felfrissítsük a show-t és persze jövőre szeretnénk új lemezt is.
Hogyan születnek a dalaitok?
Nincs konkrét recept, Tominak volt már olyan, hogy robogózott, és pont egy piros lámpánál jutott eszébe egy szöveg, megállt, beírta a telefonjába és ment tovább. Ez nálam is így működik, sétálok az utcán, dúdolok egy dallamot, és felveszem telefonra, amikor pedig a stúdióban vagyok, akkor folytatom az ötletelést.
Olyan is van, amikor átdobok egy zenealapot, énekdallamot Tominak, ami elég viccesen, csak halandzsázva van „felénekelve”, amire Tomi ír egy szöveget. Közösen is szoktunk dalt írni, az első néhány úgy született, hogy lementünk a Balatonra, vittünk demókat, és baráti beszélgetések közben jöttek az ötletek. A Késő már című dalunk is így született, ami most fog megjelenni november végén.
Miért pont Wellhello?
Egy olyan nevet akartunk, aminek a jelentésében benne van az a csibészség ami a dalainkra is jellemző.
Érdekes mert talán az első ötlet volt a Wellhello, aztán jött a többi, talán kicsit túlgondoltuk az elején. Az egyik jó barátunk használta folyamatosan ezt, amikor meglátott egy jó csajt. Nekünk pedig megtetszett.
Mi az ars poeticátok, mi a fő csapásvonal?
Szövegileg ezt nyilván Tomi tudná legjobban megfogalmazni mivel a szövegekért ő a felelős, Én a dalszerző vagyok. Mindenképp bevállalós és merész gondolatok hangzanak el a dalokban. Szeretjük az iróniát, a humort és persze a hölgyeket akikhez szól jó néhány sor. Zeneileg vegyíteni akartuk a retrót a modern stíluselemekkel. A hallgatóink terén nagyon nagy a merítés. Sokan azt mondják akik már bőven éltek a '80-as években, hogy néhány zenei megoldás a gyerekkorukat idézi fel.
Abból a jelenetből, amikor a VOLT-on elsírtad magad a színpadon, miután a kerekesszékes kisfiút kézről kézre adták, úgy tűnik, te vagy az érzékenyebb.
Nem feltétlenül. Tomi is ugyanolyan érzékeny, csak ő kevésbé mutatja ezt ki. Ilyen téren egyébként hasonlítunk, mindketten mély érzésű emberek vagyunk.
Belőlem könnyebben kijönnek ezek az érzések, mert nem nagyon szoktam rejtegetni őket.
Bár a Volton próbáltam, mert ott bennem volt hogy egy koncerten vagyunk, nem akartam elsírni magam. Nem tartom cikinek ha egy férfi sír, nem szoktam sokszor, de azért előfordul, vannak pillanatok, amik meghatnak, és ez egy ilyen volt. Emlékszem, megfordultam, próbáltam elfojtani magamban, amit Tomi észrevett, és akkor jött oda, hogy megöleljen. Mi is emberek vagyunk, nem robotok, vagy érzéketlenek.
Az, amit mi csinálunk, nem egy megjátszott szerep, se a színpadon, se egy dedikáláson. A közönséget nem szabad lenézni, nem buták és ha valami erőltetett és nem őszinte azt hamar észreveszik.
Ötéves tervedben szerepel gyerek?
Mondhatjuk. Most leszek 28 éves, november 8-án, szóval, ha az ötévest kérdezed, akkor igen. De ez nyilván attól is függ, hogy a zenei dolgok hogyan mennek.
Nem úgy szeretném nevelni a gyerekemet, hogy folyamatosan koncertezem, hanem szeretnék majd minél több időt vele tölteni.
Milyen számodra az ideális nő?
Nem tagadom, hogy először a külsőt nézem meg. Hazudnék, ha nem ezt mondanám. De akkor sem kamuzok, ha azt mondom, hogy a belső tulajdonságok mennyire fontosak. Szerencsére jó emberismerőnek tartom magam, így az elején le tudom szűrni, hogy milyen lehet.
Nagyon fontos, hogy számíthassak a páromra, és ne csak akkor, amikor éppen minden vidám. Akkor is érezzem, hogy mellettem áll, amikor rossz dolgok történnek. Ne csak akkor, amikor anyagilag minden rendben van, hanem akkor is, amikor viharvert idők vannak.
Szerencsés vagyok, mert pont ezt érezhetem a barátnőmmel. Teljesen megváltozott az életem, és ha ezt egyedül kellett volna csinálnom, akkor lehet, hogy sokkal nehezebben bírtam volna. Lelkileg is megterhelő, ami történik velünk. Ott volt például a Volt. Megtörtént, aztán másnap már máshova mentünk. Le se tudnak esni ezek az élmények, fel sem tudod dolgozni, amiket megélsz, mert néhány óra múlva megint új impulzusok érnek.
Mondhatni, hogy a párod egy fék, aki nem hagyja, hogy elszállj?
Mondhatjuk, hogy a földön tart. Bár én mindig próbálom magam külső szemmel vizsgálni.
Ha azt érezném, hogy rossz irányba halad az életem, vagy csak olyanokat teszek, amiket nem kellene, akkor tudom azt mondani, hogy na, ez gáz, és oda kell magamra figyelni.
Vidéki srácból az ország legnépszerűbb párosának tagja lettél. Hogyan kezeled a sikert?
Hosszú út vezetett idáig és nem csak az élet napos oldalát láttam. Nem egyik pillanatról a másikra történt ez velem, hanem egy folyamat volt. Más annak feldolgozni ezt akit egyik napról a másikra ismer meg a közönség.
Amikor felköltöztem, nyilván bennem volt, hogy zeneileg itt több esélyem van, de azért jöttem, mert Körmenden nem volt semmilyen lehetőség munka szempontjából. Döntenem kellett. Meglépem, hogy itt szerencsét próbálok, vagy otthon maradok. Voltam call centeres dolgoztam benzinkúton de erre mindig jó visszagondolni, mert így láttam a fekete oldalát is a dolgoknak, hiszen nyilván nem kerestem úgy. Így pedig jobban tudom értékelni azt, ami most van. Szerencsére az emberektől is pozitív impulzusokat kapok, a szeretet jön át a közönségtől is.
Régi barátok megmaradtak?
Nekem sosem volt sok barátom. Mindig úgy tartottam, hogy nem is kell sok, legyen kettő, de azok olyanok legyenek, akik melletted állnak bármikor. A vidéki barátaimmal tartom a kapcsolatot, bár inkább már csak Facebookon, mert hazajárni sincs sok időm. Anyukám is többet volt fent Budapesten az elmúlt egy évben nálam, mint én otthon.
Nehéz egy zenésszel együtt élni?
Biztos vannak olyan szituációk, amikor nehéz, például amikor fáradt vagyok és tolerálni kell, hogy kicsit sötétebben látok dolgokat, vagy türelmetlenebb vagyok. Egy elvarázsolt embernek tartom magam, folyton ötletek vannak a fejemben vagy egy dallamot dúdolok
Előfordul, hogy beszél hozzám és én nem ott vagyok gondolatban. De ez nem ellene irányul. Mindezektől függetlenül figyelmes vagyok, tudom, hogy néhány apró gesztus sokat adhat.
A rajongó lányokkal hogyan birkózik meg?
Meglepően jól. Tudja, hogy ez ezzel jár és ezt elfogadja, tolerálja. Extrém rajongói esetről egyébként nem tudok beszámolni.