Nem kell világhírű sztárnak, elnöknek vagy miniszternek lenni ahhoz, hogy élvezhessük a különleges lakosztályokat. Elég, ha van pár fölös millió a bankszámlánkon, és már mehetünk is. Mindenki szeretne eljutni életében legalább egyszer egy olyan szállodába, ami az ötcsillagosnál is ötcsillagosabb, ahol készíthet magáról napi 83 szelfit, ahol ha kinéz az ablakon, az egész város látványa elé tárul. Az elnöki lakosztály olyan luxus, amiről mi, átlagos halandók csak álmodozni tudunk.
VIP-tagnak lenni trendi és menő, az ember különlegesnek érzi magát tőle. Nők vagy férfiak, teljesen mindegy, mindannyian szeretjük, ha különleges bánásmódban részesülünk, ha kiváltságosként kezelnek minket. Bemutatok nektek három meseszép budapesti luxushotelt, amelyekben olyan bánásmódban részesülnek a dúsgazdag, fontos (vagy csak annak mondott) emberek, amit mi csak a filmeken látunk.
Kempinski Hotel Corvinus, Budapest
Van egy hotel a magyar fővárosban, ahol a luxus új értelmet nyer. Legalábbis a leírásban ez szerepel. Az, hogy valójában mit nyújt egy ilyen különlegesnek mondott, több lakosztálytípussal rendelkező szálloda, csak az tudja, aki már járt benne. Megkülönböztetünk elnöki és királyi lakosztályt, az egyik luxusosabb, mint a másik. Egy dologban azonban mégis nagyon hasonlóak: durván drágák. A Kempinski Hotel elnöki lakosztálya 172 négyzetméter, „térítésmentes” wifit ígér, LCD tévé, iMac, sőt még fésülködőasztal, de nadrágvasaló is van.
Kérdem én, egy ilyen szobába minek nadrágvasaló, ha valószínűleg gazdag emberek járnak ide, akik valószínűleg nem maguknak vasalják a nadrágjukat. De a lakosztályon belül lehet kávézni (hol nem?), egybenyithatóak a szobák, külön nappali és háló van, és a minibár mellé íróasztal is jár. Szuper!
De ha már említettem a királyi lakosztályt, arról is mesélnem kell. A kilátás az Andrássy útra és a Szent István-bazilikára nyílik, mindössze 17 négyzetméterrel nagyobb, mint kistestvére, az elnöki lakosztály. Inas, limuzinszolgálat, magyar festők műalkotásai, fekete és arany szín járnak hozzá.
Hajt titeket a kíváncsiság, ezért olvassátok a cikket. Egy kérdés lebeghet a szemeitek előtt: de mégis mennyibe kerül?! Az elnöki lakosztály egy éjszakára: 1300 euró, kb. 400 000 forint, a királyi lakosztály egy éjszakára: 4800 euró, kb. 1 460 000 forint.
Marriott Hotel, Budapest
Ha már Duna-parti luxushotel, luxuslakosztályokkal, inasokkal, limuzinokkal és gyönyörű kilátással, akkor mi más juthatna eszünkbe, mint a Marriott Hotel? Feltételezem, nem sűrűn fogunk sem én, sem ti eljutni ide, de azért meg kell mutatnom, mi az, amiről mind lemaradunk.
Az elnöki lakosztály természetesen csodaszép, annyira exkluzív, hogy tornacipőbe be se merném tenni a lábam, és szégyellném, hogy nincs méregdrága luxusmárkás luxusbőröndöm, amit a személyi inasom hozna utánam. Amíg a legolcsóbb, de Dunára néző szoba „csak” 160 euró egy éjszakára
(48 000 forint), addig az elnöki lakosztály pompáját 1200 euróért, azaz 365 000 forintért élvezhetjük per éjszaka.
Csodaszép nappali, mesébe illő kilátás, egyszerű, de stílusos szobák, amik kicsit sem vonják el a pihenni és a luxust élvezni akaró vendégek figyelmét. A lakosztályhoz persze terasz is tartozik, ami nagyjából olyan érzést kelthet, mint amikor a Dunán kívül az egész város úszik előttünk.
Four Seasons Hotel Gresham Palace, Budapest
Személy szerint hatalmas vágyam, hogy egyszer akár csak egy estére is élvezhessem a luxushotelek luxushotelét, a Four Seasons akármelyik szobáját, alagsori lyukát, akármit.
Nem fogok zsákbamacskát árulni, de ami sok, az tényleg sok. A külső megfog, a belső megtart, ez így van. A Four Seasons kívül-belül gyönyörű, tökéletes, mégis rideg, és kicsit olyan, mintha ’50-es évekbeli bútorok tárháza lenne.
Hogy mindezért mennyit kérnek el tőlünk? Nagyjából 3500 és 4500 euró közötti összegekben gondolkozzunk, ha befektetnénk egy exkluzív, személyre szabott programba. Ez közel másfél millió forint. A kérdés: vajon mennyivel tudhat többet egy ottani franciaágy, mint az, amit átlagemberek cipelnek haza a hátukon az IKEA-ból?
Kell ez nekem?
A helyzet az, hogy hiába vágyunk erre a luxusra, ez sokunknak tényleg elérhetetlen (vagy csak annak tűnik?). Még ha annyi pénzem is lenne, hogy elmenjek egy ilyen szállodába, másra sem tudnék gondolni, csak arra, hogy másfél millióért fekszem egy ugyanolyan ágyban, amilyen otthon van, ráadásul még a fürdővíznek is pont olyan az állaga, mint az otthoninak.
Az élmény azért biztos felejthetetlen lenne, de összességében szerintem, hétköznapi emberként, saját bérből és fizetésből nem okozna túl sok kellemes pillanatot a tudat, hogy mennyit luxuskodtunk el.
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
