Éppen most vagyok a főiskola utolsó évében, a szakdoga is a nyakamon van, nemhogy a felnőtté válás. Folyamatosan olyan kérdésekkel bombáznak, hogy mit szeretnék majd kezdeni a diplomámmal, és mi lesz belőlem, ha nagy leszek. Szokásom azt mondani, hogy gyümölcs a Jogobellában, de mindenekelőtt felnőtt leszek, ha nagy leszek, és a diplomámmal munkát szeretnék kapni, mint mindenki más. Már fiatal felnőttnek számítok, vagyis fél lábbal már átléptem a felnőttkor küszöbét. Most elárulom nektek, mit tartok a legnehezebbnek ebben az időszakban.
Mosás és vasalás
A mosógéphez pontosan annyira értek, mint a kínai nyelvhez, vagyis semennyire. Annyi a gomb meg az ábra meg a fokozat, félek, ha hozzáérnék, vihetném a gyerekosztályra minden ruhámat, mert annyira összemennének. Arról nem is beszélve, hogy nem tudom, a mosóport és az öblítőt hova kell önteni benne. A vasalással már nincsenek akkora problémáim, bár a sok ábra és fokozat itt is sokszor megzavar. De Anya azért még mindig segít!
Minden ilyen drága?
Amikor már saját fizetésetek van, és mindent saját magatoknak kell megvennetek, akkor érzitek igazán a pénz értékét. Bementek egy boltba, és mindent olyan drágának láttok, a legszívesebben sírva rohannátok ki egy zsemlével a kezetekben. Pedig bele kell törődnötök, hogy bizony az élet nem olcsó mulatság.
Főzés
Én és a főzés? Két külön fogalom. Maradjunk annyiban, hogy ha akarnék, akkor bármit meg tudnék csinálni. Most őszintén, nem egyszerűbb kaját venni valahol, mint órákon keresztül főzőcskézni otthon munka után? DE! De arra meg ugye nincs mindig pénz.
Mi lesz, ha beteg leszek?
Ki az, aki mindig vesz gyógyszert, ha betegek leszünk? Anya. Ki az, aki elkísér mindig az orvoshoz? Anya. Na de mi lesz a felnőtté válás után? Mehetünk egyedül, és hiába kérjük meg, hogy jöjjenek velünk, a válasz ez lesz: „Nagy vagy már.” És?
Számlák
Biztosítás, ilyen számla, olyan számla meg adó? Mi? Na jó, MOST hívom Anyát!