A szakítás szerintem olyan, mint a hibernálás. Bénítóan fagyos, a lélek meg zötyög a megdermedt testben. Változó, hogy kinél mennyi idő telik el, amíg a test, a lélek olvadozni kezd. Változó, mikor ébred új életre a remény.
És most mit fogsz csinálni, kérdeztem Beát, miután a fél éjszakát átsírta a vállamon egy üveg bor mellett. Szeme vörös, fogai is vörösek a búfelejtő nedűtől, és valahol belül reménykedtem, hogy nem a Tinder lesz az első válasz, noha tudom, vajmi kevés közöm van hozzá. Mindenki máshogy dolgozza fel a gyászt.
Mert gyász ez, egy veszteség, amibe bele kell kicsit halni, alászállni a poklok poklába, majd onnan kimászni lassan, fokozatosan. Egy szakítás nem csak annyi, hogy kiradírozok egy embert az életemből, a szakítás az egyik legfontosabb emberi kapcsolat elvesztése, egy darab kitépése a lelketekből, a történés, ami kettéhasítja a világotokat. Nincs olyan vigasz, ami után úgy kelnétek fel másnap reggel, hogy elmúlt, sose volt.
Idő kell. Sok idő.
Michaletzky Luca viselkedéselemző szerint az, hogy mennyi ideig tart feldolgozni egy szakítást, nagyban függ az emberek személyiségétől.
Vannak, akik könnyebben engednek el dolgokat, vannak, akik ragaszkodóbbak; illetve függ attól is, hogy milyen kapcsolat volt, mennyi ideig voltatok együtt, hogyan terveztétek a jövőt, illetve hogy mennyire volt várható a kapcsolat vége.
Emiatt még azt sem lehet mondani, hogy minden szakítást egyre könnyebb lenne feldolgozni.
,,Talán abba bele lehet tanulni sok szakítás után, hogy 'hogy megy ez', meg lehet tanulni, hogy nincs vége az életnek, de még ez sem feltétlenül igaz. Sok könnyed kapcsolat és könnyed szakítás után is jöhet egy nagy szerelem, egy erős kötelék, aminek a felbomlása nagyon lesújthatja az ember lányát és fiát is.”
Amikor képbe lép a terápiás pasi
Felszisszenek. Alig múlt el pár hét, és Bea ölelkező képeivel találom magam szembe a neten. Nem tudom pontosan beazonosítani, melyik testrész kihez tartozik, és szeretném felismerni az új pasija arcát, de elég nehéz, Bea szájából lóg ki a fél feje. Mikor találkozunk, látni, hogy a pasi hótt szerelmes, zsebéből kificegnek a csillagok, amit titokban az égről hozott le Beának az éjjel. Látom a szemében, hogy már gyerekcipőt lát maga előtt, meg esküvőt. Édes istenem. Groteszk az egész. Mi lesz ebből?
Bea néhány pohár után a női mosdóban vállat von, mikor rákérdek. Neki ez most jó. Meleg az ágy, fekszik mellette valaki, és nem fájnak annyira a sebek. Törődnek vele, és ő is törődhet vele. Nem kell szembenézni semmivel, Máté majd kigyógyítja, egész jó pasi. Kicsit szkeptikus vagyok, kicsit sajnálom Mátét.
Terápiás pasinak vagy csajnak lenni méltatlan szerep, ha lehet, kerüljetek minden ilyen helyzetet.
Szakértőnk szerint nem biztos, hogy eleve kudarcra van ítélve a kapcsolatotok, ha terápiás csajként kerültök be egy kapcsolatba, azért érdemes odafigyelni az intő jelekre. Én azt vallom, lehet tudatosan dolgozni azon, hogy a pasi mellettetek is feldolgozza az előző kapcsolatot, de nem biztos, hogy ezt mindenki bírja idegekkel.
Intő jelek
,,Próbáljuk elhessegetni ilyenkor a rózsaszín ködöt, és meglátni az esetleges intő jeleket, amik arra utalnak, hogy csak terápiás csajok vagyunk egy pasi mellett. Ezek közé tartozik az ex gyakori emlegetése, közösségi médiás csekkolása, régi emlékek rendszeres felemlegetése, vagy ha titeket is oda visz randizni, ahová őt. De erre utal az is, ha arra kér, öltözzetek úgy, ahogyan ő, és felemlegeti, hogy ezt vagy azt így vagy úgy csinálta anno. Intő jel lehet, ha azt érzitek, hogy igazán nem is rátok kíváncsi.” – hívja fel a figyelmet Mihaletzky Luca.
Mert akárhogy is, azt hallani és látni, hogy a pasi, akit szerettek, fél lábbal még mindig a múltjával viaskodik, fájdalmas dolog. Örökké csak másodiknak fogjátok érezni magatokat, és lehet, hogy azt hiszitek, kibírjátok, azt ne higgyétek, hogy nem lesz hatással rátok. Ha lehet, ti se használjatok senkit terápiás célra, nem fair a másikkal szemben.
A feldolgozatlan gyász akarva-akaratlanul is mérgezni fogja az új kapcsolatotokat is, és a kapcsolat is csak arra lesz jó, hogy szőnyeg alá söpörjétek a problémáitokat: így nem kell szembenéznetek az előző kapcsolat kudarcának miértjével, és a saját hibáitokkal sem. Pedig pont ezt kellene tennetek.
Egyedül lenni, időt adni magatoknak, hogy végigmenjetek a gyász folyamatán: legyetek dühösek, lépjetek túl a sokkon, az elfogadáson, így lassan felépültök, visszaszerzitek a szárnyaitokat, és repülni fogtok újra.
A másik hibáztatása helyett találjátok meg, hol volt a felelősségetek, mit tanulhattatok ebből a kapcsolatból, hogy ezen tapasztalatok birtokában vághassatok neki egy újnak. Nyissatok a világra, találjatok új, vagy találjatok rá újra a régi élvezetes tevékenységekre, hobbikra, merjetek ismerkedni! Ám ez csak akkor történhet őszinte kíváncsisággal és lazasággal, ha nem elkeseredetten egy új kapcsolatot, valami kapaszkodót keresünk az elveszített helyett.
Bea azóta egyedül van. Máté rájött, hogy terápiás pasi, és dobta. Beát ugyan nem vágta földhöz a szakítás, de az igen, hogy az előző exe nem is volt akkora szemét. Fájt az igazság. Megittunk egy üveg bort megint, és Bea letörölte a telefonjáról a Tindert. Azt mondta, egyedül akar lenni egy kicsit, erre koccintottunk.
Azóta bontogatja a szárnyait, egy nap pedig repülni fog megint.