Egy valamit biztosan tudok. Szeretem azt az érzést, amikor az adrenalin szétárad a testemben, amikor a saját fülemben hallom a szívem dobbanását, szaporán veszem a levegőt, közben pedig félve nézem a képsorokat és várom, mikor történik már valami. Valami ijesztő.

A másik dolog, ami megfog ezekben a rémisztő filmekben maga a sztori. Lényegtelen, hogy fiktív vagy éppen valós eseményeken alapul, mégis magával ragad.

Csak a szokásos sztori, él egy család otthonos kis házában, amikor hirtelen fura dolgok kezdenek el történni. Leesik egy pohár, nyitva marad az ablak, mozog az ajtó, libben a csillár, fura zajok a földszintről, így a ház ura úgy dönt, bekameráz mindent, majd másnap visszanézi a felvételeket. A helyzet ezután csak rosszabb lesz, még több furcsa dolog zajlik a házban és tegyenek bármit is, a történet halállal fog végződni. Azért a horrorfilmekben általában megesik az ilyen. Olyan nyomasztó a hangulata az egész filmnek, hogy már a hanghatásoktól feláll a hátamon a szőr.

Ehhez kapcsolódik is egy érdekes sztorim. Az egyik barátnőmmel néztem meg a harmadik részt a moziban, amikor egy ijesztő rész következett és a pattogatott kukoricás dobozzal próbáltam meg kitakarni a mozivásznat. A hanghatásoknak köszönhetően annyira megijedtem, hogy négy sikítás és három káromkodás közepette a hátam mögé ürítettem a pattogatott kukoricás dobozom tartalmát. Na, így nézzétek meg nappal bármelyik részt is!

Már akkor felkaptam a fejem, amikor azt meghallottam, hogy ez a film valós események alapján készült. Valljuk be, jobban rettegünk ilyenkor, mivel tudjuk, ha ez mással megtörtént, akkor miért is ne történhetne meg velünk ugyanez?

A Démonok között – amiről később még olvashattok – című film kis előtörténete, ami egy babáról szól, aki él és benne lakozik a gonosz. Csakhogy ez a baba nem a képzelet szüleménye, jelenleg is egy okkult múzeumban őrzik vitrinbe zárva. Senki más nem látogatja csak havonta kétszer egy pap, aki megáldja. Bár ezt nem sejthette John, aki ezzel a régi babával lepte meg terhes feleségét. Tényleg szuper ajándék, bár a sztori vége kicsit sem lesz ilyen vidám. Finoman fogalmazok, ha azt mondom, hogy rémisztő. Csak fényes nappal tudtam megnézni, és anyukám is otthon volt. Anya a biztos pont!

Na, ez a film volt az, ami után nem aludtam pár napig. Mondhatjátok, hogy mazochista vagyok, mert lehetséges. Miről is szól? Egy íróról, aki valódi bűnesetek alapján írja meg a regényeit, egy napon viszont új házba költöznek a családjával. A padláson egy doboznyi kazettára bukkannak, amik tele vannak érdekes felvételekkel. Mi több, talán sokkal többet árulnak el a ház korábbi lakóiról, mint amennyit tudni szerettek volna.

Két rész volt, amikor nem rettegtem a film alatt. Amikor kijött az éppen aktuális filmgyár logója a kezdetek kezdetén, meg a végén a stáblistánál. A többit pedig a kisképernyős-kispárnás kombóval oldottam meg, bár itt is nagy szerepet játszanak a hanghatások. A hang és a kép együtt igazán rémületes, szóval csak akkor nézzétek meg, ha napokig nem akartok aludni…

Ismét egy valós eseményeken alapuló sztori, amitől borsódzik a hátam. Talán ezeket a filmeket szeretem a legjobban, amelyekben van némi realitás és nem néhány forgatókönyvíró agyszüleménye.

Egy távoli farmon járunk, ahol egy nagycsalád éldegél és különös dolgok veszik kezdetüket kicsiny otthonukban. Éppen ezért felbérelnek két paranormális nyomozót, akik felveszik a harcot a sötét erőkkel, de elég hamar szembesülniük kell azzal, hogy ez életük legfélelmetesebb megpróbáltatása. Hogy sikerül-e végül legyőzniük a démoni erőket? Csak akkor tudjátok meg, ha van egy kis vér a pucátokban és megnézitek. Aztán ne kövezzetek meg, ha halálra rémültök, mert én szóltam.

Elérkeztem a dobogó első fokára, ahol a Mama című film foglalja el méltó helyét. Egyszerűen rémisztő, olyan film után nadrágcserélős. A történet szerint két kislány elveszik egy erdőben, majd öt évvel később rájuk bukkannak egy erdészlakban. Nagybátyjuk és a barátnője fogadják be a testvérpárt, akik próbálják őket visszaszoktatni a normális életbe. A probléma már ott kezdődik, hogy a két lánnyal együtt valami gonosz erő is érkezett a házba, amikor beköltöztek. Jól sejtitek, nem lesz jó vége. Durva, beteg, para, használhatok bármilyen jelzőt, a lényeg ugyanaz.

Hallgassatok rám és legyen ez a film az, amit csak a következőképp néztek meg:

• Ha van valaki otthon még rajtatok kívül – ez akár lehet a macskátok is.
• Ha fényes nappal van.
• Ha nem nézitek teljes képernyőnézetben.
• Ha nincs maxon a hangerő.
• Ha van egy védelmező kispárna a kezetek ügyében, amit a szemetek elé tudtok kapni.

Őszinte leszek, a cikk írása közben, miközben felidéztem a filmeket, újra átéltem azt a szorongást, mint akkor. Alapból az nehezíti a dolgomat, hogy lassan éjfél van. De legalább anyukámék itthon vannak és a macskám is mellettem pihen, szóval úgy érzem, nincs ok az aggodalomra. Legalábbis nagyon remélem!