Hol a pénztárcám?
Nálam az első dolog, hogy a táskám után kapok, és megnézem, ha csak fél szemmel is, hogy mennyit költöttem. Minden ezres után reménykedem, hogy van ott még, ahonnan ez jött – mint a Shrekben –, de sokszor csalódnom kell. Már azt is előre elköltöttem, ami nálam sem volt. Ilyenkor fogadom meg, hogy legközelebb nem viszek annyi pénzt magammal és nem is költök ennyit. Majd eljön a következő buli, és kétszer annyit viszek magammal, mint legutóbb…
Kiinnám a Balatont is!
Szerintem annál szomjasabbak sosem vagyunk, mint azokon a bizonyos reggeleken. Inni kéne, igen, és ahhoz fel is kéne állni. Na jó, mindjárt felállok. Közben beszélgettek a legjobb barátnőtökkel, akinek leírjátok, milyen nagyon szomjasak vagytok. De öt perc múlva még mindig nem történik semmi. Szóval fél óra múlva KÉNYSZERBŐL feltápászkodtok, négykézláb elmásztok a konyháig, és megjutalmazzátok magatokat némi nedűvel.
Mi ez a szag?
Na, most vagy magatokról jöttök rá, vagy a körülöttetek legyeskedő – micsoda szóvicc! – bogarak ébresztenek rá titeket, hogy nem ártana lezuhanyozni. Tudom, kora reggel senkinek nincs kedve, de már itt az ideje. Fel fogtok frissülni, és csak jobb érzés illatosan és tisztán feküdni tovább az ágyban egész nap.
Talán nem kéne belenézni a telefonba…
Mindig készülnek olyan buliképek, amiket igyekszünk még magunk elől is elrejteni. Ilyenkor félve lépünk bele a galériába, nem tudjuk, mi fogad majd minket. Általában négy videó, annak fele néhány másodperces, és annyit lehet hallani belőle, hogy hogyan kell kikapcsolni a kamerát, míg a másik fele a szórakozóhely mosdójában készült, miközben a dolgotokat végeztétek. A maradék húsz szelfiről pedig inkább ne is beszéljünk, borzalom.
Anya, van húsleves?
Anya húslevesénél a világon jobb gyógyír nincsen, főleg az ilyen reggeleken. Mondjuk én általában mindent összevissza eszem ilyenkor, rántott húst csokival és krémest ketchuppal. Mint aki az utóbbi két hétben egy falatot nem evett, pedig nagyon nem ez a helyzet.
Nem tudom, mikor, de az már biztos, hogy tönkrevágtuk a húsvétot. Nem ünneplünk már otthon, a hagyományok kiveszőben vannak, és azt sem tudnám már megmondani, mikor kezdtek zárt ajtókon kopogtatni a locsolkodók, de az biztos, hogy ez vezetett ahhoz, hogy a locsolók is inkább wellnesshétvégére mentek húsvétolás és locsolkodás helyett.
